Magyar Konyha
2017. szeptember 22.A hazai gasztronómia egyik nagy szereptévesztése a finom erőszakkal arcunkba tolt street food-divat. Rohanunk az ételkultúránk után, futunk, izzadunk, majd kifekszünk, mikor átgázol félig üres gyomrunkon egy újabb food truck.
Mozgóbüfé – megáll, árul, tovább megy. Idehaza még ezen is csavartak egyet, hiszen a hazai food truckok nem mozognak, nem állnak ki az utcára, csak rendezvényekre, fesztiválokra. Ezt engedi a hazai szabályozások rozsdás láncból kötött béklyója.
Néha az az érzésem, hogy
ezeknek a büféknek hamarabb van kommunikációs ügynöksége, mintsem étlapja,
kidolgozott menüje. Profi stábbal akasztanak minket hasba, s ha nem figyelünk, még úgy is tűnhet, a csóróbb fővárosiak fine diningja egy létraváz s merev tengely fölé szerelt bódéban születik, ahol mintegy végszereldében – HACCP előkészítő-konyhával valahol a távolban – csak összerakják a szendvicset, a hamburgert, a levest vagy a piaci rést keresve valamelyik távoli ország indok nélkül iderángatott fogását. Hogy a vevők figyelme nehogy lankadjon, még Food Truck Show is van: egy placcra kigurul mindenki, aztán lehet sorakozni, enni, elvágyódni valahova, ahol még akad egy kis őszinteség a konyhában. 
„Fontos, mint szappanon a szőrszál...” – mondta egy öreg kollégám azokra a hülye ötletekre, amikkel a főnökük hetente előjött. Ugyanez a mondat ugrott be, amikor egy tényleg jól megfogalmazott sajtóközlemény tudatta velem, hogy jön az első magyar Food Truck-szakácskönyv, a fedlapján akkora kommunikációs sallerrel, hogy a raktérajtó adta a másikat:
„Készítsd el otthon a legmenőbb street food kajákat”.
De tényleg, kell ez nekem? Fontos ez input oldalon bárkinek is? A válaszom elsőre nem volt, másodikra meg kialkudtam egy talánnal – akármilyen fárasztó hátulról tolt divattá vált a food truck-mizéria, tényleg vannak ötletes receptek a könyvben, igaz, azokban, akikben már kialakult a passzív rezisztencia a büféskocsik kapcsán, nehéz lesz tudatosítani, hogy akad itt jó pár fogás, ami egy otthoni konyha mindennapjait is képes feldobni. Az a vicces, hogy a legjobb receptekben egyáltalán nem játszik szerepet, hogy egy kisteherben készültek – egy pelmenyi vagy szoljanka a hazai tűzhelyen is ugyanolyan jó lehet, sőt…
A tócsni is ilyen – mindenhol otthon van, de legkevésbé egy food truckban, ám ha valaki mégis ott szereti meg, mi nem szidjuk meg. Akkor sem, ha pont egy ilyen könyvből, mint divatkaját tanulja meg az évszázados eljárást. A babgulyás, a cipóban sült csülök vagy
a tepertős pogácsa ugyanilyen; ezeket anyánktól, nagyanyáktól kéne ellesni, nem egy aszfalton parkoló mozgásképtelen mozgóbüfétől.
A könyv mélypontja egyértelműen a Borkas borbüfé fröccstáblázata. Értem én, hogy be akartak kerülni, biztos volt ára is, de hogy ezzel minek?
Számomra sokkal hasznosabbak a BBQ és sült témák. A malacos batyu, a tépettkacsa-burger vagy éppen a paquito annyira nem részei a magyar nyelvterület gasztrokánonjának, így az egyszerűen megfogalmazott, valóban szépen lefotózott ételek hasznosak lehetnek.
Aki azt gondolja, hogy egy ilyen könyvet átnyálazva majd képes lesz büfét nyitni, téved. Valós, máshol meg nem található tudás nincs benne – hiába vett részt az összeállításban 26 csapat, végig ott kenődik a lapokon a feleslegesség, ugyanúgy,
ahogy a food truckok körül vibráló hiábavalóság kultusza.
A talán, amiért ajánlani merem a könyvet, hogy kezdőknek jó útmutató lehet mondjuk egy kertiparti feldobásához, hiszen a leírások jók, a receptek érthetőek. A könyv nem olcsó, de lesz ez még leárazva. Akinek nem sürgős, várjon kicsit, vagy használja ötletes fogások megtalálásra a Google-t – az pont 4990 forinttal olcsóbb.
