Ha nem adtok szalonnát, levágjuk a gerendát

Nem vagyok babonás, lekopogom. De a Gergely naptár bevezetése előtt december 13-án volt a leghosszabb az éjszaka. "Szent Lucának híres napja a napot rövidre szabja" - járta a mondás. Okos ember ilyenkor fokhagymafüzért vásárol, a gumókat szétbontja, kés lapjával megroppantja, majd tesz néhány gerezdet az ajtófélfára, az ablakszárnyra, bedug egyet a kulcslyukba, egyet a párna alá, bekeni a szekrényajtót, a szíve tájékát, keresztet rajzol vele az asszony homlokára, a maradékból meg fokhagymalevest

Tehetünk persze seprűket is a küszöbre, abban mindenki elbotlik, esetleg patkót, ha van ilyenünk, de a leghatásosabb a fokhagyma. Antibakteriális hatású és a hülyéket is távol tartja. Meg a boszorkányt. Luca ugyanis

kétarcú nőszemély: nappal szent és vértanú, a vakok védőszentje, éjszaka meg rontó-bontó

Lucapuca: a legokosabb tehát, ha bezárkózunk és nem csinálunk semmit.

Amibe Luca-nap belefogunk, úgyis az ördögé. Aki lisztbe nyúl, orbáncos lesz. Ha kenyeret sütünk, kővé dermed. Aki ruhát foltoz, "bevarrja a tyúkok tojókáját", nem tojnak többé. A legjobb, ha aludni térünk. Lefekvés előtt szopogassunk mézes fokhagymát. Esetleg csíráztathatunk Lucabúzát, ebből, ha karácsonyig kizöldül, jósolni lehet a következő évi termésre.

Készíthetünk Lucahagymát is. Ez amolyan időjóslás. Ha félbevágunk egy fej vöröshagymát, lehántunk róla 12 réteget, szépen sorba rakjuk januártól decemberig, s mindegyikbe szórunk egy kevéske sót, másnapra megtudhatjuk milyen időjárás lesz az újesztendőben. Amelyik hagymagerezdben elolvad a só, az csapadékos, amelyikben megmarad, száraz hónap lesz.

A férfiak (de csak ők) süthetnek Lucapogácsát. Ez valójában tepertős pogácsa, csak fémpénzt rejtünk bele, aki beleharap szerencsés (ha nem törik ki a foga). De tűzhetünk madártollat is a tésztába sütés előtt. Ez is jóslás, csak komorabb, hiszen

akinek a tolla először pörkölődik meg, nem éri meg a következő Luca-napot.

Ezért okosabb Lucalepényt sütni hajdinalisztből, azt Luca nagyon szereti, éjszaka magával viszi.

Bölcs férfiak régebben boszorkányvadászatra adták a fejüket. Lucaszéket ácsoltak. Ehhez 13 fafajta szükségeltetik. Az ülőlaphoz tölgy, a lábakhoz cser, akác, kőris, az összekötő rudak bükk, szelíd dió, a csapok vörös-, és lucfenyő, aztán gyertyán, cseresznye. Fondorlatos munka, de megéri a fáradtságot, mert, ha szenteste a templomban felállunk a székre, meglátjuk a boszorkányokat és a Lucaostorral elverhetjük őket. Hogy hányfajta kenderből készül az ostor és hány bibircsókát kell rákötni, nem részletezném. Elég, ha annyit mondok: „Lassan készül, mint Luca széke!"

A fontos, hogy vigyünk magunkkal mákot. Hazafelé üldözőbe vesznek a boszorkányok és úgy menekülhetünk, ha elszórjuk a mákszemeket. Amíg a banyák összeszedik, egérutat nyerhetünk. Az ijedtségre ehetünk francia tőzegfokhagymát, de az ecetes cigányhagyma is megteszi. Aztán írjunk kotyolóverset. Luca-nap hajnalán az okosabb falusi gyermekek körbejárják a szomszédságot és szalmára térdepelve kulináris bőséget ígérnek. A rigmusokért cserébe ajándék jár. Kalács, kolbász, pénzecske.

Arra figyeljünk, hogy a Dunántúlon "Luca-luca kitty-kotty", az Alföldön "Kitty-kotty" varázsigével kezdjük a verset. Például: "Luca Luca kitty-kotty, tojjanak a tiktyok! Annyi kolbászuk legyen, hogy kerítést lehessen belőle fonni! Annyi csibéjük legyen, mint égen a csillag! Annyi zsírjuk legyen, mint kútban a víz!"

A lucázásban az a legszebb, hogy nem kell udvariaskodni, ha nincs hálapénz, rögvest átkozódhatunk. „Egy csibéjük legyen, az is vak legyen!” De fokozhatjuk a kommunikációs nyomást:

"Ha nem adtok szalonnát, levágjuk a gerendát." A gerenda hatni szokott.

Nyilván a más szemében a szálkát hasonlat miatt. De lehet, hogy a gazdának a ne ágaskodj a gerenda alatt kezdetű mondás jutott eszébe. Mindegy, fogjuk a kolbászt és köszönjünk el. Útközben majszoljunk el egy gerezd fokhagymát. Sosem lehet tudni.