Ha nem lesz szüret, azt is el kell fogadni

Ha Tokaj, Mád vagy Sátoraljaújhely felé vesszük az irányt, vétek lenne kihagyni a hangulatos kistelepülést, és ha már ott vagyunk, mindenképp térjünk be a tállyai Zsadányi Pincészethez is. Az egyik tulajdonossal, Árendás Eszterrel beszélgettünk.

Messziről kerültetek ide Tállyára, hogyan jött az ötlet, hogy kisalföldiként éppen itt kezdjetek borászkodni?

Véletlenül kerültünk ide. Itt élt egy jó barátom, akit egyszer meglátogattunk - nagyon megtetszett Zemplén is, előtte mi nem voltunk itt ismerősök. Korábban is szerettünk volna már egy kőházat vásárolni, amit nyaralónak használtunk volna, így elkezdtünk Tállyán nézelődni és találtunk is egy régi épületet.

Akkor még eszünkbe sem jutott a borászkodás, de itt minden házhoz jár szőlő.

Ez 20 évvel ezelőtt volt, akkoriban sokan megszabadultak a szőlőtől, a szövetkezeti rendszer megszűnt, az embereknek saját maguknak kellett a szőlőt művelni. Hol megvették tőlük a termést, hol nem, volt, aki kiöregedett ebből és már nem akart bort készíteni. Jó befektetésnek is tűnt nekünk akkor ezzel foglalkozni, de a szőlő nem az a növény, ami magától eléldegél, ezzel törődni kell.

Először egyáltalán nem tudatosan kezdtünk el területeket vásárolni, bár a férjem földrajz-történelem-geológia szakon végzett, ő ért a terroirhoz, a fekvéshez. Visszatekintve, sokszor szerencsésen döntöttünk, de voltak persze kedvezőtlen választásaink is. Mára már pontosan tudjuk, hogy mit szeretnénk, mostanra egy olyan birtokszerkezet alakult ki, amire azt mondhatjuk, hogy szőlőterületeink 90%-a I. osztályú történelmi dűlő.

Tokaj-Hegyalja falvai közül az adott hektárokhoz képest

Tállyán vannak legnagyobb kiterjedésben elsőosztályú dűlők.

Ez egy régi besorolás, de most is tudják az emberek, hogy melyik első osztályú és melyik kevésbé jó minőségű terület. Nagyon érdekesek a dűlők elnevezései is, például Dongó, Hasznos, Tökösmáj, Görbe, Báthory, hogy csak néhányat említsek. Majdnem mindegyikben van egy parcellánk, ami azt jelenti, hogy 18 nevesített helyen van szőlőnk.

Összesen hány hektáros a területetek?

Közel 60 hektárunk van, ennek a fele működő szőlő, a többi parlag. 25 hektár a termőterület mert most telepítettünk két évvel ezelőtt még 5-6 hektárt, ott még nincs termés.

Folyamatos cél a termőterületek növelése és a borkínálat szélesítése?

Nem a növekedés a cél, inkább egy hitvallás, hogy a régi dűlőket megmentsük. Tudok mesélni olyan történetet, ahol az idős bácsi már vágta ki a 100 éves tőkét, de a férjem közbelépett és inkább megvette tőle a területet. Azóta is terem az a szőlő, ezek általában nagyon régiek, gyalogtőkék.

A szőlő, ha hosszú évekig el is van hagyva, nagyon hálás, ha valaki újra foglalkozik vele, 1-2 év alatt vissza lehet vezetni a termelésbe. „Önjáró” növény, ami tudatosan önmagát is fenntartja, még akkor is, ha rossz körülmények között él.

Nem azokról a szőlőklónokról beszélek, amiket egy kutatóintézet talált ki anno azért, hogy bő termés legyen, hanem azok a még név nélküli fajták, amik madárkásként, kisfürtűként, meg ilyen-olyan furmintként híresültek el, de nincsenek iskolázva.

Hogyan találtátok meg a megfelelő borászt?

Nagyon sokáig nem készítettünk bort, utána pedig mindig volt olyan borász, aki segített, tanácsot adott, de csak az utóbbi 10 évben állt össze egy stabil csapat. Határozott elképzelésünk van arról, hogy milyen bort akarunk, az a célunk, hogy csak Tállyára és kifejezetten a Zsadányi Pincészetre jellemző borok kerüljenek ki tőlünk. Elsősorban fajtajelleggel palackozunk borokat, tehát furmintot, hárslevelűt, mind száraz, mind édes borban, az utóbbi időben készítünk cuvée-t is. De újítunk is,

készítünk például pezsgőt, habzóbort, gyöngyöző bort is, ami nem köthető Tokaj-Hegyaljához,

ezek most populárisabb termékek, leginkább a fiatalok körében népszerűek.

Pillanatnyilag a pezsgő a legdivatosabb, bárhol is járunk. Ezért is kezdtünk el mi is készíteni, mert ehhez nagyon jó az alapanyag, főleg a hűvösebb területeken. A helyi borászokat is ismerjük, de az biztos, hogy ez a falu egy kicsit el volt szeparálva, mi vagyunk az elsők, akik külső emberként jöttek ide borászkodni. A helyi, tősgyökeres borászok nagyszerűek, most már az új generáció is elkezdett borokat készíteni, jöttek kívülről is befektetők, akik új inspirációkkal érkeztek ide.

Velük közösen 2012-től készítjük a Tállya Bort. Azért jött létre ez a csoportosulás, hogy a falu neve ismét visszakerüljön a tokaji térképre, ami sikerült is. Máshol is összeállnak a borászok, erre sok szép példa van például Mádon, Olaszliszkán, Tarcalon, de egy nagy Tokaj-hegyaljai közösség nincs, ami baj. Lehetne egy olyan közös termék vagy akár elv, ami mellett létre lehet hozni azokat az alapborokat, amik mindenhol igazak Tokaj-Hegyalján.

Kik tartoznak a vásárlóitok közé, leginkább az aszút kedvelők térnek be hozzátok?

Több termékcsaládunk is van, nem mi, hanem a piac határozza meg, hogy kik a vevőink. A vásárlókhoz több csatornán át jutunk el, vannak a kereskedelmi hálózatok, ahová nagy mennyiségű, olcsó borral lehet bekerülni.

Tokajban a legdrágább bort készíteni, viszont az árversenyben nekünk egy balatoni vagy egy alföldi borral kell versenyezni, ami nehezíti ezt a fajta kereskedelmet.

Mi elsősorban édes borokat szállítunk be multicégeknek, de kaphatók a boraink éttermekben is. 

A csúcskategóriában a dűlős borok közül a száraz furmintok, a magas minőségű Tokaji aszúk és a száraz szamorodni vannak. Ezek a borok kis tételben készülnek, egy-egy dűlőből 500-1000 palack évjáratonként, de mivel több dűlő van, ezek évente 5000 palackot jelentenek. Itt magasabb árkategóriáról beszélünk, azokat a fogyasztókat célozzák meg, akik valóban jártasak a borokban.

A bevételeitek hány százalékát fordítjátok marketingre?

A borokat egyrészt meg kell kóstoltatni, amik vagy fizetősek, vagy nem, rengeteg rendezvényen, fesztiválon, kiállításon ott vagyunk, másrészt van egy marketing csapatunk, akik különböző módokon próbálják a pincészethez terelni a vevőket. Nem könnyű a kommunikáció, nem elég, hogy valaki szereti egy bor adott évjáratát, meg is kell tartani a vásárlókat. Az biztos, hogy a bort személyes bemutatással lehet leginkább eladni.

Vannak már saját rendezvényeitek itt a pincészetnél?

A vinotéka és a terasz másfél éve készült el, maga az épület 2013-ra lett alkalmas vendégfogadásra. Télen itt maximum 15-20 vendég fér el. Most elnyertünk egy pályázatot, így jövő évtől szálláslehetőséget is kínálunk a vendégeknek. Szervezünk kulturális programokat és más pincészetekbe kóstolókat is, ha igény van rá.

Minden elérhető lehetőséget megpróbálunk a szőlészetben és a borászatban is.

Benne vagyunk az Agrár-környezetgazdálkodási programban is és most elkezdtük a bio művelést,

ehhez is szeretnénk majd pályázati lehetőségeket igénybe venni.

Ha valaki most hozza meg azt a döntést, hogy borász lesz, mit tanácsolnál neki?

Nagyon fontos, hogy a szőlő is egy élőlény, ott kell vele lenni, így komoly elköteleződést jelent. Ez egy életforma, főleg, ha valaki hozzánk hasonlóan máshol él életvitelszerűen, mint ahol a szőlő van, annak tudnia kell, hogy onnantól kezdve, hogy ebbe belekezd, a gondolatainak, de még a lélegzetvételének a fele is ide fog koncentrálódni.

Ebbe nagyon könnyen bele lehet szeretni, ami nem feltétlenül jó, mert, ha az ember közben mégis meggondolja magát, már nagyon nehéz kiszállni. A borkészítés egy alkotói folyamat, lehet tudni például, hogy nő vagy férfi volt-e a borász, milyen a stílusa, de még az is érzékelhető, hogy milyen ember az illető. Mindemellett ez

a tevékenység nagyban függ a külső körülményektől és én ki merem mondani, hogy a Jóistentől. Azt, hogy most éppen milyen évjáratunk lesz, nem mi döntjük el.

Hihetetlen személyiségformáló foglalkozás ez, ha rosszul alakulnak a körülmények és nem lesz szüret, azt is el kell fogadni. Az ember ilyenkor alázattal áll és tudja, hogy ez most nem jött össze. Összességében egy borászat adott évben sosem azt nézi, hogy az most nyereséges vagy sem, hanem hosszabb, mondjuk ötéves periódusokban gondolkodik.

Milyen jövőbeli tervei vannak a Zsadányi Pincészetnek?

Szeretnénk az említett szálláslehetőséget kialakítani, úgy, hogy az vonzó legyen a vendégeknek és igyekszünk külföld felé, most éppen leginkább Anglia és Lengyelország irányába nyitni. Keleten Ázsiában is van már partnerünk, szeretnénk még többet szállítani, de ez a piac nagy mennyiségű tételeket igényel, amit csak más borászatokkal összefogva tudunk kielégíteni. A kereskedelmet érintő terveken kívül, a legfontosabb célunk az, hogyha a vendégek Tokaj-Hegyaljára jönnek, akkor hozzánk jöjjenek és minél több időt töltsenek Tállyán. Szeretnénk majd kisebb koncerteket és sokféle programot kínálni, jövőre ezekből már konkretizálódik is sok jelenlegi ötletünk.

Ha messzebbre nézünk, akkor jó volna majd a pincészetet átadni a lányainknak, örülnénk, ha ők vinnék tovább a családi vállalkozást.

Mivel itt töltötték a nyári szüneteket magukba szívták Tokaj-Hegyalja levegőjét nagyon ragaszkodnak Tállyához. Érzik a dologba vetett hitünket és látják a hozzáállásunkat, fontos nekik is, amit itt létrehoztunk. Persze a borkészítés, a szőlészkedés komoly szakma, senkire nem lehet rákényszeríteni semmit, azt is eltudjuk fogadni, ha mégsem e mellett döntenek. Mi letettük az alapokat, a többi már nem rajtunk múlik.