A mangalica megmentésének 25. évfordulójának tiszteletére rendezett ünnepségen a Magyar Konyha Sonkafalatversenyt szervezett négy ismert szakács részvételével.

1991-ben, Juan Vicente, a Monte Nevado Sonkagyár tulajdonosának fia bejárta a világot zsíros sertéseket keresve. Nyugat Európa országain kívül járt Bulgáriában, Lengyelországban, sőt még Kínába is eljutott, majd Magyarországra látogatott, ahol régi egyetemi barátja, Tóth Péter vitte el néhány sertéstelepre. Az egyik hortobágyi telepen, miközben fehér sertéseket mutogattak neki, meglátott egy disznófejű birkának kinéző állatot. Ez volt a mangalica. Mondhatjuk, itt kezdődött a mangalica 21. századi története.

Pénteken ünnepelte a Jamones Segovia és a Tóth és Olmos Kft. a mangalica megmentésének 25. évfordulóját. A Larus Rendezvényközpontban megrendezésre kerülő eseményen a spanyol sonkagyár képviselői, spanyol újságírók és tévések is megjelentek. A Spanyol Televízió külön filmet forgatott a mangalicáról, jártak egy Debrecen melletti mangalicatelepen és interjút készítettek mangalicatenyésztőkkel.

A pénteki rendezvény egyik legizgalmasabb eseménye a Sonkafalat verseny volt, amelyet a Magyar Konyha szervezett.

A négy versenyző: Palágyi Eszter, a Costes, Bíró Lajos a Bock bisztró, Jahni László a Kistücsök séfje és Ruprecht László a Stílusos Vidéki Éttermiség elnöke volt. Mondhatnánk, hogy az eseménynek három Michelin csillagos zsűrije volt, hiszen  a Costes és a Costes Downtown tulajdonosa, Gerendai Károly, és az Onyx tulajdonosa, Pintér Katalin is tagja volt az értékelő hármasnak. A vidéki konyhákat a zsűriben Csapody Balázs, a Kistücsök étterem tulajdonosa képviselte.

A rendezvényen a versenyzők 300 gramm érlelt mangalicasonkából készítettek háromféle ételt, kanapét, a spanyol tapának megfelelő falatokat. Rendelkezésükre állt egy indukciós lap, a többi alapanyagot maguk hozták a helyszínre. Fantasztikus ételek születtek.

Palágyi Eszter nagy sikert aratott a "Sonkaingecskével", készített sonkát tölcsérben és egy bruschetta is helyet foglalt a tányérokon.

Bíró Lajos szokásához híven véreshurkával töltötte meg a sonkát, készített rácppontyot és káposztalevest is sonkával.

Ruprecht László libamájat, zöldborsópudingot és pácolt füstölt retket is használt a fogásokhoz.

Jahni László természetesen balatoni alapanyagokat használt. A szemesi Kistücsök ételeinek egyik állandó alapanyagát a nyurgapontyot, a somogyi spárgát és sóskát.

A zsűri Palágyi Eszter falajait találta a legjobbnak, Ignacio Garcia Pérez, a Segoviai Szakácsok Egyesületének elnöke pedig különdíjjal jutalmazta Ruprecht László falatjait.

A verseny alatt természetesen mindenki megkóstolhatta a húsz hónapig érlelt mangalicasonkát, a szintén magyar mangalicából készült tarját, és karajból készített falatokat is.