Magyar Konyha
2016. szeptember 22.Feltörekvő hazai sörfőzdék egy frissen alakult csoportja „kraft” néven saját sörkategóriát hozott létre. Az ötletről cikkünk első részében a kitalálói mellett a sörforradalmat elindító bloggert is kérdeztük, a folytatásban pedig kiderül, hogy ki és milyen kritériumok alapján dönt majd a "klubtagságról". Sőt, azt is megtudhatja, hogy kiteheti-e a kraft sört a tűző napra egy hónapra, és megveheti-e valaha 300 forintért palackját?
»» Elolvasom a cikk 1. részét!
A kraft létrehozásával a reformerek azt szeretnék elérni, hogy a sörfogyasztó jó alapanyagokból, nagy szakértelemmel előállított terméket kapjon, amelynek az állandó magas minősége is biztosított. De ki mondja meg, hogy mi kraft, és mi nem? És miként lehet a hosszú távú hitelességét garantálni, hogy a kraft ne jusson majd a kézműves sorsára?
„Létrehoztunk egy védjegyet, amit megkaphat egy adott sör, de le is vetethetjük róla. Méghozzá a saját minősítésünk alapján, tehát ez a mi döntésünk lesz” – magyarázza elképzeléseiket Pein Ádám. „De végső soron a fogyasztók fogják majd legitimálni, mert ha ők elfogadják, akkor fog működni ez az egész” – teszi hozzá.
A minőség kulcsfontosságú. „Nagyon vékony jégen táncolunk. Itt minden a higiéniára épül, ha egyetlen baci is bekerül, az nagy felfordulást okozhat. Könnyű hibázni, és valószínűleg lesz is hiba” – véli a MONYO vezetője. Nem gondolják tehát magukat tökéletesnek, ugyanakkor a hibáikért vállalják a felelősséget: „Olyan sosem lesz, hogy egy megromlott vagy hibás főzetet valamilyen fondorlatos módon (például más név alatt vagy fűszerezéssel elrejtve az ízhibát és a többi) megpróbálunk eladni. Mi a félresikerült söreinket, még ha nem is romlott, leengedjük a lefolyóba” – hangsúlyozza Szilágyi Tamás.
Következő lépésként az alapítók egy kraft szövetség létrehozását tervezik, amelyben a tagokból választott bizottság irányelvek alapján hozza majd döntéseit. Az új belépők felvételének szempontja elsősorban a sör minősége lesz, és hogy a tulajdonos tisztességes üzleti magatartást folytasson, vagyis a jogszabályoknak megfelelően működjön.
40 csap, 40 fok
A reformerek már túl is vannak a kőbányai debütálásuk utáni első komolyabb megmérettetésükön: az őszi Főzdefeszten egy 40 csapos installációval voltak kint. Azon a sörfesztiválon, ami továbbra is kézművesnek titulálja magát, és a szlogenjében ezt hangsúlyozza is. Szilágyi Tamás nem érez ellentmondást, bár elismeri, hogy azért mérlegelték a részvételüket. Végül azért döntöttek mellette, mert a Főzdefesztet nem egy minőségi leválogatásnak tartják, hanem a teljes sörpalettát felvonultató eseménynek, ami lényegében mindenkinek helyet ad, köztük akár a kézműves címszó alatt gyengébb produktummal előállóknak is. Szilágyiék pedig éppen azt akarták a részvételükkel demonstrálni, ami a kraft lényege: náluk biztosan nem fog senki hibás sört kapni. Közös kitelepülésükkel pedig az összetartozásukat is kifejezhették, hiszen a 40 csapról bármelyikük söre kérhető volt, és mindegyik főzde ajánlotta a másik italát is. Nem egymást tekintik konkurenciának, hanem mindazokat, akik „rossz sört csinálnak”, és ezzel tönkre teszik a közös sör piacot.
„Utat szeretnénk mutatni, hogy mások is szintet lépjenek minőségben, és akarjanak a kraftba tartozni" – mondja Pein Ádám. „Aki most netán nem elég jó, az igenis érezzen nyomást, hogy ha nem rakja rendbe a söreit, akkor törvényszerűen lemarad. De ha csak annyit sikerül elérnünk, hogy kevesebb fertőzött, hibás sör lesz, már megérte! – teszi hozzá a MONYO vezetője. „El kell jutni arra a nyugati szintre, hogy egy magyar kisüzemi sör is két évig gond nélkül eltartható legyen!” – erősít rá Szilágyi Tamás. „ A Mad Scientistnél olyan steril körülmények között dolgozunk, hogy nyugodtan ki lehet tenni a kész sörünket 40 fokra a napra, egy hónapra, akkor sem lesz semmi baja. Mi lennénk a legboldogabbak, ha mások is követnék a példánkat.”
„Ha nincs pénzem, iszom egy sört”
A magas minőségnek viszont ára van, méghozzá magas, amit a fogyasztónak kell kifizetnie. Szilágyi Tamás szerint ugyanakkor nem a kraft drága, hanem a nagyüzemi sör túlságosan olcsó. A kisüzemin ugyanis nagyon kicsi az árrés, így a kocsmáknak a multik italait éri meg árulni. Ha európai minőséget szeretnénk, akkor nem elvárható, hogy hozzájuk képest itthon harmadáron próbáljuk azt elérni. Amíg például Belgiumban 4-8 euró egy korsó nagyüzemi sör, addig idehaza 500 forintos árnál már hőbörögnek az emberek. Szilágyi szerint ha egy korsó nagyüzemit el lehetne adni 1 000 forintért, az is jó sör lehetne. Van komoly technológiájuk, hozzáértő szakembereik is, de addig az olcsó kukoricagrízt fogják beletenni a söreikbe, amíg csak a jelenlegi, irreálisan alacsony árat hajlandók kifizetni egy ipari sörért az emberek. Változtatni kellene azon a tévesen berögzült szemléleten, hogy a sör a legolcsóbb alkoholos innivaló, és ha van is pénze valakinek, akkor se hajlandó pár száz forintnál többet kiadni egy korsójáért.
„Nem adjuk drágán a söreinket, a profitot pedig fejlesztésre szánjuk – jelzi Szilágyi. „Ha elhiszik nekünk, hogy nem nyerészkedni akarunk, hanem egyszerűen nem tudjuk olcsóbban adni, és minél többen veszik majd a söreinket, akkor megháláljuk a bizalmat: növelni fogjuk a kapacitásunkat, optimalizáljuk a költségeinket, és jobb árat tudunk majd adni. Angliában átszámítva 300 forint körül van most egy menő Brewdog kézműves sör, egy ilyen árszintet hosszabb távon én is elképzelhetőnek tartok a Mad Scientist söreinknél.”
Hogy jó úton haladnak, azt a Saison 15 sörükért kapott rangos elismerés (International Beer Challenge bronz érem) is jelzi. „Az első magyar sörfőzde vagyunk, amely ténylegesen nívós nemzetközi versenyen volt eredményes, és nem olyan hazai belterjes kvázi megmérettetésen, ahol bevett szokás szerint egymás söreit díjazzák a résztvevők..." – mondja Szilágyi. „Nekem ez azt is jelenti, hogy valamit már letettünk az asztalra, ráadásul az ország hírnevét is öregbítettük nemzetközi porondon. Hasonló díjak jönni fognak, és szép lassan felhelyezzük majd a magyar kisüzemi kraft söröket a világ térképére!”