A cseresznye szezonját savanyú, de sokoldalúan használható testvére, a meggy időszaka követi. A meggyet nem tartjuk tipikusan "magyaros" gyümölcsnek, hiszen egész Európában, a hűvösebb vidékeken is elterjedt. Ugyanakkor a nálunk termő meggy más jellegű, mint amit Nyugat-Európában általában meggy alatt értenek, és meggytermelésünk világviszonylatban is számottevő: a ranglista 7-8. helyét foglaljuk el.

A cseresznyénél kevésbé igényes, a téli hideget jól tűrő meggy szinte az egész északi féltekén megtalálható, Finnországban a 63., Norvégiában a 68. szélességi körig (tehát Helsinkitől, Oslótól északabbra is) termesztik. A hideg periódust nemcsak elviseli, de egyenesen igényli, ezért mediterrán tájakon inkább csak cseresznyével találkozunk.

A meggy (Prunus cerasus) hajlamos kivadulni, de ősi "vadmeggy" nem létezik. Ugyanis az első meggyek a kutatások szerint a vadcseresznye (madárcseresznye, Prunus avium) és a csepleszmeggy (Prunus fruticosa) természetes kereszteződésével keletkeztek. A csepleszmeggy 1-1,5 méter magas, terjedő tövű bokor. Közép-Európában és Szibéria nyugati részén honos, ezért feltehetően a cseresznyével való kereszteződése, a meggy kialakulása is Európában történhetett. Szárazságtűrő, nálunk karsztos területeken fordul elő, de napsütötte, száraz rézsűk megkötésére is kiválóan alkalmas. Gömb alakú, délies hatású díszváltozatai is léteznek. Magyarországon szintén őshonos a sajmeggy (pipaszármeggy, törökmeggy, Prunus mahaleb). A középhegységek déli, meleg lejtőin, tölgyesekben találkozhatunk vele. Cseresznye- és meggyoltványok alanyaként, vagy korábban - mint ahogy népies neve is mutatja - pipaalapanyagként használták. Magának a meggynek is több alfaja létezik. 

A különböző meggyfajtákról és meggyes receptekről a Magyar Konyha nyári lapszámában olvashat!