Hétvégén lesz a Gönci Barack Vigasság Boldogkőváralján. De miért is olyan híres a gönci barack? Világmárka, miután az EU védett földrajzi jelzésű terméknek minősítette. Nem véletlen, hogy egy fesztivál is viseli a nevét.

Gönci magyar kajszi, Magyar kajszi C235, Mandulakajszi, Ceglédi Piroska, Ceglédi bíborkajszi, Ceglédi óriás, Ceglédi arany, Pannónia és Bergeron - ezek a barackfajták tavaly óta hivatalosan is az Európai Unió védelme alatt állnak, s jogosultak a Gönci kajszibarack név és földrajzi eredetmegjelölés viselésére.

Június közepén kezdődött, s augusztus végéig tart a gönci barack szüretelése, amely felkerült az unió védett földrajzi jelzésű termékeinek sorába. A gönci barack régóta jellemzi a zempléni térséget, elsősorban az ebből készült pálinka, de a lekvár is, az itt élők közül nagyon sokan foglalkoznak a termesztésével.

A Gönci kajszibarack Magyarország legészakabbra fekvő gyümölcstermesztő tájának sajátos gyümölcse, amely a Hernád menti Hegyalja, a Szerencsi-dombság, valamint a Cserehát hegy-és domboldalain, szépen gondozott teraszain és napsütötte fennsíkjain, a tengerszint feletti 150-300 méter magasságban telepített ültetvényeken terem. A tájon szinte kizárólag magyar kajszibarackfajtákat termesztenek több mint 300 éve. Igaz, a "kajszi Baraczk" név már jóval korábban, 1667-ben felbukkant a hazai botanika és a magyar kertészeti irodalom megteremtője, Lippay János Bécsben kiadott, Posoni kert címet viselő munkájában. A térségben igazán viszont csak az 1880-as években pusztító filoxéravész után vett lendületet a gyümölcstermesztés. A fertőző járvány következtében a híres magyar szőlő-és bortermelő ágazat ugyanis gyakorlatilag tönkrement, a Gönc vidéki parasztgazdák pedig úgy döntöttek, hogy az elpusztult szőlőtőkék helyére is inkább szívósabb gyümölcsfákat ültetnek.

A váltáshoz az is hozzájárult, hogy 1867-ben, a párizsi világkiállításon Zemplén megye gyümölcseit a finnyás franciák aranyéremmel díjazták. A magyar gazdák pedig úgy gondolták: ez az elismerés kellő alapot jelenthet ahhoz, hogy finom rostú, lédús és zamatos gyümölcseiket és az abból készített termékeiket, a pálinka-és a lekvárféléket sikerrel tudják majd értékesíteni a külhoni piacokon. A baracktermelés felfutása - a termesztés fellendítése érdekében létrehozott különféle társadalmi és gazdasági szervezeteknek köszönhetően - igazán az 1890-es évektől bontakozott ki, s tart mind a mai napig.

A siker megkoronázásának az Európai Bizottság 2011 május 24-én Brüsszelben meghozott döntése tekinthető. Az unió ugyanis védett földrajzi jelzésű terméknek minősítette a gönci barackot, ezzel a különleges magyar gyümölcs egy szűk körű - mintegy ezer élelmiszert magában foglaló - elitcsoport tagjává válhatott. Az adott tagország uniós védelmet élvező hagyományos árucikkeinek nevét, földrajzi megjelölését más állam nem használhatja.

Az eredetvédelem nemcsak lehetőséget, hanem kötelezettségeket is jelent. A gyümölcs továbbra is csak hagyományosan, kézzel szedhető, s a földrajzi területről való származás igazolása érdekében a gazdáknak eredetvédelmi naplót is vezetniük kell. Ebbe kell felírniuk a termesztés helyét, földrajzi számát, az úgynevezett fajtatábla azonosítóját, sőt még a gyümölcsfa számát is. De naplót kell vezetniük a permetezések időpontjáról és a felhasznált kemikáliákról is. A szüretelési naplóban a betakarított napi mennyiséget kell rögzíteni. A gazdák az adminisztrációs kötöttségeket egyelőre nem teherként élik meg. Inkább azt remélik, hogy a gönci barack még kelendőbb lesz itthon, s még elismertebb Európában.