Palya Bea énekes, dalszerző és Shenker-Horváth Kinga, az Eisberg dietetikusa két éve találkoztak először egy közös főzésen, amikor mindketten a második gyermekükkel voltak várandósok. Akkor Bea arról kérdezte Kingát a főzésüket követően egy interjúban, miként tudja az étrendjét úgy összeállítani, hogy ne gyarapítsa túlzottan a súlyát a babavárás időszaka alatt, viszont tápláló, egészséges és emellett gyorsan elkészíthető ételeket tudjon az asztalra varázsolni. Azóta mindketten kétgyermekes, ráad

SHK: Először is púder nélkül azzal kezdeném, hogy csodásan nézel ki, szemmel láthatóan sokat fogytál az elmúlt időszakban! Hány kilótól szabadultál meg, hogyan érted ezt el, mi volt a motivációd? 

PB: A mozgás volt a túlélés kulcsa. Válni nem könnyű, és nekem ez volt a fogódzó, gyakran a gyerekek előtt keltem, vagy épp nem is aludtam, a hajnal a jógamatracon ért, edzettem, jógáztam, nyár végén pedig újra rákaptam a futásra. Nem tudom, olyan 13-14 kiló mehetett le. De még nem fogtam fel, például az, hogy a fellépő ruháim derekát be kell venni és fel kell varrni az aljukat, elég hirtelen meglepetésként ért. A hétköznapi ruhatáramat is át kell alakítanom, ez folyamatban van. És a legmeglepőbb az volt, hogy nemrég egyszer el akartam érni a buszt, futnom kellett hozzá – meglepődtem, mi ez a sebesség, mi ez az erős comb, mi ez a könnyűség... A sport mellett pedig természetesen az egészséges táplálkozás is kellett a kilók leolvadásához, több mindent hasznosítottam a közös babavárós gasztroélményünkből, recepteket és dietetikai tanácsokat egyaránt.  

SHK: Hogyan változott meg a konyhai életed, mióta hárman maradtatok?  

PB: Többet főzök, egyedül is, meg együtt a kislányokkal is. Lettek nagyon gyorsan elkészíthető rutin-fogások (tepsiben sült zöldségek, csirkecomb, borsófőzelék), és nagyon sok zöldséget eszünk. A salátákra a kislányok nagyon rákaptak, a párolt brokkoli, cékla, répa szinte állandó az asztalon. Anyukám sokat segít, ő a hagyományosabb vonalat hozza, de istenien: húsleves, paradicsomos káposzta fasírttal, rántott hús. Anyósomék is egy-egy finom fogással ajándékoznak meg minden héten. Sőt, van egy harmadik nagymama is, Judit sosem volt babysitter igazán, inkább családtag, ő is főz a gyerekeknek. Összességében van egy határozottabb figyelem a bevásárlás, főzés, étkezés logisztikáján, minőségén. 

SHK: A zenei munkádban látható kreativitás hogyan jelentkezik Nálad ételkészítés terén? 

PB: Van egy alaptéma - mondjuk zöldséges csirke recept -, de a téma végülis ürügy az improvizációra, játékra. Az, hogy épp milyen zöldség kerül bele, milyen a fűszerezés, az ott dől el. Az egésznek van egy hangulata, egy flow, amiben van egy csomó jó ötlet. Persze tapasztalat is van már mögötte, tudom, hogy bizonyos alapanyagokkal hogyan bánjak. De az egész nagyon szórakoztató, izgalmas, szexi...:-) 

SHK: Ezek szerint igazi kísérletező vagy a konyhában, mondhatni egy kulináris kalandornő...:-)

PB: Igen-igen, az én főzési szokásaimban tulajdonképpen minden alkalom egy kísérlet. Imádok improvizálni – a konyhában is! Mindig egy kicsit más a hangulatom, a mennyiségeket is ösztönösen adagolom, szóval izgalmas folyamat. Egy-egy ételhez szívesen megnézek több receptet is, aztán ami abból bennem megmarad, azt csinálom. Pont olyan ez a dolog, mint az élet: változatos, izgalmas, ízletes.

SHK: A nagyobbik kislányod már hatéves múlt, szokott segíteni a konyhában? 

PB: Lili a legjobb kiskukta a világon, zöldséget pucol, aprít, salátákat készít, húst paníroz, nagyon szeretem a közös főzések élményét. A közelgő karácsonyi készülődésnél a mézeskalácssütés mindig egy közösségi és elengedhetetlen program, amit nagyon élveznek a gyerekek. A tésztagyúrásásban és a kreatív kalácsdíszítésben Lili mellett már Panni, a lassan kétéves kislányom is segédkezik.

SHK: Mennyire tudod összeegyeztetni a kiegyensúlyozott táplálkozást a karácsonyi hagyományokkal? 

PB: Teljesen. Kevesebb klasszikus szénhidrátos köretet készítek, viszont zöldségek és saláták mindig vannak az asztalon. Igyekszem a lányokat minél kevesebb feldolgozott élelmiszerrel etetni, a természetes ízeket helyezem előtérbe. A hagyományos búzafinomliszt helyett sokszor használok különböző teljes kiőrlésű liszteket, annyi minden elérhető már, a palacsinta például hajdinaliszttel is finom, a sütemények pedig zabliszttel is kiválóak... 

SHK: Ünnepek tájékán nemcsak süteményekből, hanem szeszes italokból is több szokott fogyni... Sok művész merít inspirációt az alkoholból, nálad ez hogyan működik?

PB: Kevés alkoholnak szeretem az ízét. Jó az a pillanatnyi bódulás, de másnap mondjuk fáradtság van vagy esetleg fejfájás, mert tulajdonképp nem annyira bírom az alkoholt. Én meg annyira nyitva vagyok, a gátlásaimat, a szorongásaimat inkább mozgással oldom. A nyitott állapot pedig hozza azt, hogy az emberek, a történetek, a hangulatok nagyon mélyen meg tudnak érinteni, a lényembe kúsznak, úgyhogy az inspirációhoz nekem aztán végképp nem kell innom. Igaz, ebben az évben Halácsy Peti és Roszik Linda ügyesen itatott, meg Czirják Tomi, a dobosom. Csodás esték lettek... De csak mértékkel ittam, ez a kulcsa az alkoholnak. Karácsonykor egy pohár könnyed vörösbor lehet, hogy kísérni fogja a vacsorát.

SHK: Van jól bevált „Palya Beás” karácsonyi étel, ami az ünnepi asztalra kerül?

PB: Hát... a libamáj a gyengém, azt karácsonykor mindig sütök. Idén sült alma, körte és füge lesz a köret hozzá, Gazsi Zoltán barátom receptje alapján.

Az interjú támogatója: