A legrégibb magyar receptgyűjtemény. Nem nyomtatott könyv, hanem kézirat. Ráadásul csonka: hiányzik a címlapja és további négy levél. Nem is eredeti, hanem másolat. De legalább ketten is lemásolták.

Az első példány (az 1600-as évek legelejéről) Fáy Alajos könyvtárából került elő, a másodikat Barcsay Ákos erdélyi fejedelem apja másoltatta le hű emberével 1622-ben. Ez a példány az Országos Széchenyi Könyvtárban található.

Mivel a címlap hiányzik, a szerző ismeretlen. A szövegben elejtett szavakból mégis sok minden kihámozható. A kézirat írója erdélyi szakácsmester. Méghozzá "főmester", azaz konyhafőnök. Nem szász, hiszen a lúd riskásával nevű receptben megjegyzi: "Mi erdélyiek nem élünk vele, de az szász nemzetek itt is követik ezt az eledelt". Nem is székely, mert a potrobocz nevű (rakott puliszkával tálalt disznótoros) étekkel kapcsolatban azt mondja:„Ezzel így élnek az székely atyafiak."

Tapasztalt mester lehetett, mert sokat utazott. Dolgozott a prágai udvarban, ahol saját szemével látta, amint a főszakács Rudolf német-római császárt betegségében "tiszta vízben főzött meggyel táplálta". Járt német és lengyel földön, ott tanulta, hogy a kendermag suffa (fűszeres, savanyú mártás) megnyugtatja az elmeháborodottat. Megfordult Moldvában is, hiszen gúnyolódik rajtuk: "az ökörfő ü nálok igen kedves étel, czímerek is ugyan az némelyiknek".

Idős ember lehetett mivel tiszteli "a régi jámbor mesterek tanítását", kettőt meg is nevez közülük: Mihály mestert, Bebek György főkapitány szakácsát és Antal mestert, aki Perényi Gábor menyegzőjén tüntette ki magát. Az előszóban pedig azt tanácsolja: "Ha öreg ember vagy és az állást eluntad, ülj le egy székre az konyha ajtaja szélin, ha osztán elhozzák a tálakat, szólíts nevek szerint az szakács-mestereket."

Kiszámolhatjuk azt is, mikor keletkezett a kézirat. A mester ugyanis leírja az egészben sült szarvas sütésének a fortélyát, amit "Ugnott Christop konyháján látott". Ungnad Kristóf (későbbi horvát bán) 1576-ban volt egri várkapitány, akkor süttethetett ökröt legényeinek. (Az ő feleségéhez, Losonczy Annához írta szerelmes verseit Balassi Bálint.) 1576-ban lépett trónra II. Rudolf is, az életrajzi adatok összevetéséből tehát kiszámítható, hogy a mi mesterünk ezt követően szolgált Báthory István erdélyi fejedelem udvarában.

A Szakáts Tudomány 689 ételleírást ad. 56 tehénhús receptet,  25-30 borjút, bárányt, disznót és vadat, 23 lúdat és lúdfit, 55 tyúkot és tyúkfit, aprómadarakat (köztük verebet), tikmony (tojás) ételeket, számtalan parét (főzelékfélét), tortátákat és fánkokat, béleseket (ez a rétes) és liktáriumot (lekvárokat). A kötet érdekessége a 230 halétel. A mai olvasó csak ámul a bőség láttán. Van itt minden a posártól (ponty) a compóig, a vízától a harcsáig, a pisztrángtól a kecsegéig. A könyv megadja a habarnicza (polip), a plataisz (lepényhal), a menyhal, a kilenczszemű hal készítési módját is. És mindezt 1576-ban! Mi tőbb: a függelékben megtaláljuk néhai Wecker János Jakab orvos 103 diétás receptjét is. A szerző mondolás, árpakásás étkeket ajánl melyfájás, asszú kórság, vesék fájdalmas gyulasztása ellen. A tüdő fájónak zöld békacombot kell ennie, ha az ényed rothad, akkor jó a nádméz-, tárkony-, sálya-, gyömbér-főzet, "ezzel öblítsd meg az szádot". Ha az hideg az lábát valakinek megvötte, akkor "végy égett bort, kend meg az lábait jól eleven szénnel, avagy végy retket, ránstsd meg régi hájban, aztán egy ruhácska által kend meg magodat vele."

De az sem baj, ha nem gyógyulunk meg, csak elmerülünk a régi magyar nyelv szépségében. A Szakáts Tudományban a juh: berbécs, a marcipán: marczapánt, a palacsinta: kadoc, a pörkölt: pergelt (Krúdy tudta!), a mártás: sása, a szűrőkanál: rostás kalán.

A könyv végén pedig ez áll: Soli Deo gloria. Egyedül Istené a dicsóség. Merthogy református volt a mi szakácsunk. Az istenadta.