Magyar Konyha
2018. május 11.Huszonöt év a magyar sörpiacon óriási idő: nem csak ízek és stílusok bukkantak fel, hanem cégek tűntek el örökre, hogy helyüket újabb próbálkozók vegyék át. A Szent András sörfőzde mégis megélte a negyedszázados jubileumot, amit két ünnepi sörrel köszöntenek.
A rendszerváltás után több száz apró vállakozás indult Magyarországon, zömük az elfogadott hétköznapi sört, a sárga lágert készítette – a kezdeti pionírokból alig maradt valaki. A 2000-es évekre úgy tűnt, a multik szép lassan mindenkit felőrölnek, nem marad senki, aki kicsiben, a saját elképzelése alapján készítené italait.
A helyzetet a hazánkba is becsurgó kézműves forradalom alakította át, a válság utáni években egyre többen gondolták úgy, hogy az unalmas tucatsörök helyett valami mással kéne próbálkozni – mivel a felsőerjesztésű változatok kreatívabbnak tűntek és egyszerűbben elkészíthetők,
a sok lelkes gerilla inkább az ale-k felé fordult,
sokszor azt is kommunikálva, hogy a hagyományos lágerek, a pilseni típusú csemegék unalmasak, elavultak, pedig ez tévedés. 
A realitásba azt is számoljuk bele, hogy az ászoksörök eszköz és időigényesebbek, másrészt egy aranyszínű világos sörben is rengeteg tartalék van. Most
már látszanak a jelek, hogy a kisüzemi főzdék Csehországon és Németországon kívül is látnak fantáziát a stílusban,
így talán bízhatunk abban, hogy kézműves gondosággal nem csak IPA-kat, APA-kat meg fifikás ale-ket palackoznak majd.
A békésszentandrásiak kitartottak, nem tűnt el a palettájukról a hagyományos ivósör. Becsülöm a bátorságukat, hogy nem valami new age főzettel ünneplik a 25. jubileumot, hanem két tisztességes lagerrel: a díszdobozba két dolgot is rejtettek. Az egyik,
a retró címkés az első sörük újrafőzése, míg a mostani arculatukkal megegyező palackba Mutti nevű modern hoplagert töltöttek
– a címkén az időtlenséget a Willendorfi Vénusz szimbolizálja. Az Arany Korsó ’93 korrekt ivósör, az elején kellemes malátaízzel, majd lendületesen melléfaroló komlóaromával. Semmi extra, de a meleg délutánon cefet jól esik – bármikor tartanám a hetedik lépcsőn készleten.
A Mutti rafináltabb: habja ennek is szépen megáll, de a lényeg az íz: a hidekomlózás annyi pluszt ad hozzá, hogy gabonás-komlós párhuzam mellé elvágólag odadobódjon némi virágosság is. Ugyan nem sok minőségi vetélytárssal kell megküzdenie, de nálam a hazai lágerek között abszolút dobogós helyen van.Aki megkóstolná a jubileumi párost, siessen:
