A magyar háziasszonyok jolly joker süteménye, minden nagymama unokaváró finomsága, a bármilyen szezonális, befőtt vagy fagyasztott gyümölccsel működő bedobós, ami nélkül nem telhet el egyetlen valamirevaló nyár sem.

A klasszikus sütemények és piték mellett a gyorsan elkészíthető, könnyed tésztájú, legalább egy kilónyi gyümölcsöt elnyelő kevert piskóták nem csak a mi gyerekkorunkhoz tartoztak hozzá, most is a legjobb dolog ilyet sütni egy hosszabb strandnap hajnalán vagy egy gyerekekkel megtűzdelt szünidei hétvégén.

A bedobós lényege a tésztában van, sütőporral készített egyensúlytészta egyszerűen ideális terep, nem lehet mellényúlni vele, ha az ember egyszer megtalálta a megfelelő arányokat. A pond cake-nek vagy más néven quatre quarts-nak

vannak alapszabályai, amelyek betartása ugyan javasolt, de kisebb-nagyobb kilengések megengedettek.

Az angolok azonos mennyiségű zsiradékra, lisztre, cukorral és tojásra esküdtek már a 18. században, kis vaníliával és/vagy citrommal megbolondítva, a kontinensen a franciák álltak elő hasonló süteménnyel, amelybe némi alkoholt is csempésztek, hogy levegősebb legyen a kisült végeredmény.

Az meg, hogy mi került, ha került a tésztába, a kertben termő gyümölcsök határozták meg, eper, ribizli, málna, szeder, cseresznye, meggy, szilva, barack vagy épp szőlő mehetett a tészta tetejére.
A magyar háztartásokban is előszeretettel készül bogyós gyümölcsökkel, de felezett sárgabarackkal, őszibarackkal, nektarinnal, szilvával vagy ezekkel vegyesen egészen ősz végéig süthetők a piték. A bogyós gyümölcsöket maggal együtt a legjobb a tésztába szórni, a nem bogyós gyümölcsök esetében javasolt a gyümölcsöket csónakként úsztatni a bedobós tetején, így nem áztatják el feleslegesen a tésztát, és sokkal jobban meg lehet őket hinteni – már a sütést megelőzően is – egy kis vaníliás vagy fahéjjal, őrölt szegfűszeggel elkevert cukorral.

Természetesen az évszázadok alatt a tészták arányai és összetevői módosultak, reszelt alma, reszelt répa, villával megtört banán vagy akár főtt, pürésített cékla, batáta, zeller vagy épp sütőtök is kerülhet a tésztába, ezzel váltva ki a tojások és a zsiradék egy jelentős részét.

A magyar konyha nagy kedvence, a tejföl szintén megjelenhet az összetevők között

(sőt, milyen jól teszi, ha felbukkan benne), de krémtúrót, rögös túrót, krémsajtot, kefirt, natúr vagy épp gyümölcsös joghurtot ugyancsak adhatunk a masszához, ami kifejezetten jól bírja az alakítást, köszönhetően a benne dolgozó sütőpornak.

A lisztet sem kell szó szerint venni, egy része nyugodtan kiváltható darált csonthéjasokkal, mákkal, kakaóporral, módosítható a tészta finomliszt-rétesliszt aránya, a felhasznált lisztek, őrlemények mellett, a nedvesség megkötésére tehetünk bele maréknyi chia magot, a cukrot mézzel, szirupokkal, lekvárral helyettesíthetjük vagy oszthatjuk meg uralmát.

A mérleget sem kell feltétlenül előszedni a süteményhez, a használt kefires vagy tejfölös doboz, esetleg egy bögre vagy csésze is ideális lehet, rengeteg jól bevált, kipróbált bögrés recept található az éterben, amelyeknek köszönhetően a nyaraló szegényes felszereltsége sem lehet akadálya a desszertkészítésnek.

Sütőpor nélkül

Bár a németeknek a mai napig van olyan egyensúlysüteményük, amibe nem kerül se szódabikarbóna, se sütőpor, a legtöbb esetben ezek meghatározó elemei a gyümölcsös tésztáknak. Abban az esetben, ha nem szeretnénk piskóta jellegű tésztával dolgozni, érdemes kipróbálni a franciák fekete cseresznyére optimalizált, de mással is remekül funkcionáló süteményét, a clafoutis-t, amely a magyar tejes pite egy elegánsabb kivitelű megfelelője, egyfajta vastag palacsintatészta, amely pillanatok elnyeli a pitetálba halmozott gyümölcsöket és 180 fokon rekordidő alatt készre is sül.