Ugyan a hagymás babról leginkább Bud Spencer jut eszünkbe, de a magyar konyhának, a hazai ízvilágnak ugyanúgy része a finom hüvelyes. Füstölt hússal is remek, de ha egy omlós, egyben sült oldalast kínálunk hozzá, garantált a siker.
Sokszor az idő miatt, amit a konyhában kéne tölteni, neki sem vágunk a több összetevőből álló fogásoknak. A dunántúli hagymás bab és az omlós sertéshús azonban lehetőséget ad arra, hogy akkor is elkészítsünk egy laktató fogást, ha nincs időnk sokat téblábolni a tűzhely mellett.
Az oldalas egy magasabb zsírtartalmú, kiszáradásra kevésbé hajlamos része a disznónak, így
bátran süthetjük egyben, hosszabb ideig, felügyelet nélkül.
Ugyan valami furcsa oknál fogva sokan addig kínozzák serpenyőben, míg porszáraz nem lesz – meglepő kifogásuk az, hogy így kisül a zsírja, amit meg lehet enni. De őszintén; nem sokkal egyszerűbb inkább otthagyni a zsírt a hús rostjai között és úgy megenni?
Hozzávalók
- 400-500 gramm száraz bab
- 1000-1500 gramm csontos oldalas
- 1 paradicsomkonzerv
- 2 fej vöröshagyma
- 3-4 gerezd fokhagyma
- só, bors, lestyán, rozmaring, majoránna, paprika
- olaj vagy zsír
Álljunk neki este, tíz perc munka – ennyi is elég, ha elaludtak a gyerekek, de még nincs rajtunk az alvós póló. Áztassuk be 4-500 gramm babot – természetesen nem teszünk sót a vízbe, mert akkor másnap szétesne főzés közben.
Következő lépésként tisztítsuk meg, ha kell, formázzuk az oldalast – miután besóztuk, alaposan fűszerezzük be borssal, paprikával, majoránnával, majd egy forró, éppen csak megzsírozott serpenyőben minden oldalára süssünk egy tisztességes kérget, hogy lezárjuk az utat a távozni óhajtó nedvesség elől. A munka innentől a gépeké –
ennek a módszernek a titka az idő, és a száz fokos hőmérséklet.Jól záródó öntöttvas- vagy jénai edényben tegyük a sütőbe. Ha este tíz órakor rázárjuk az ajtót, reggel hatra tökéletes, omlós lesz. Ha nem szökött el a fedő alól a pára, olyan lágy, olyan rózsás lesz az oldalas, hogy a szemünk erejével képesek leszünk szétcincálni.
A húsból természetesen távozik némi húslé – ki ne öntsük, benne az aroma, a fűszerek szépsége, nagy kincs lesz a babhoz. Két fej vöröshagymát apróra vágunk és lassan, igazán alacsony fokozaton karamellizáljuk. Ne sózzuk meg, mert akkor kilöki a levét és nem sülni, hanem főni kezd.
Nem is kell mellette állni, mert nem fog leégni: amikor úgy fél óra lassú fonnyasztás után már majdnem kész, öntsük rá a hús kisült levét, emeljünk a hőfokon, redukáljuk be: mehet rá ízlés szerint a paprika, a bors, a lestyán és a rozmaring.
Ha van friss paradicsom azzal, ha nincs, egy konzervvel forraljuk össze. Három gerezd (vagy több) fokhagyma kötelező bele.
Öntsük fel a szükséges mennyiségű alaplével vagy vízzel, erre tökéletes az éjszakai áztatólé is – elég, ha egy ujjnyival több, mint a bab. Később még önthetünk fölé, de egy sűrűbb, nem leveses állag a cél. Sózzuk meg, de inkább egy picit alá, hogy akkor se legyen túlzó, ha redukálódik – a végén még ezt is beállíthatjuk.
Felforraljuk, egyet rottyantunk rajta, majd gyenge közepes hőfokon fedő alatt hőkezeljük mintegy három óráig, vagy addig míg a bab megpuhul. Szervírozás előtt a húsból szeleteket vágunk, serpenyőn gyengén rápirítunk, majd egy kanál tejföllel kiegészítve a bab tetején tálaljuk.
