Versenyző típus, így került a hazai válogató, majd a Bocuse d’Or európai selejtezője után a lyoni világdöntőbe, ahol a 13. helyen végzett. Molnár Gábor pisztráng és gyöngytyúkkreációit a Gömböc ihlette. A Müncheni Geisel’s Vinothek junior sous chefje megdolgozott a csúcsgasztronómiában elért sikereiért, a kedvenc étele mégis a sonka házi kenyérrel és egy jó mádi furminttal.

Ízelítő az interjúból:

– Olyan, mint egy hazai futballista, aki a Bundesligában edződik. Öt éve dolgozik a müncheni Geisel Privat hotels kötelékében, ahol a Michelin-csillagos Hotel Königshof konyháját is megismerhette. Tudatosan építi a pályáját?

– Jó a futballhasonlat. Két konyhafőnöki állásom is volt itthon, mielőtt kimentem volna Németországba: az Andrássy úti Klassz bisztróban nagyon fiatalon kaptam meg a lehetőséget, a következő állomás pedig 2008-tól az Enoteca Corso volt Pécsen, amit az ország negyedik legjobb éttermeként tartottak számon. Két külföldi konyhafőnök mögött lettünk negyedikek, ami hatalmas eredmény. 2010-ben aztán úgy döntöttünk a feleségemmel, hogy kalandvágyból kimegyünk külföldre: szerettem volna megméretni magam.

– Milyen volt a kezdet?

– Mikor kimentem, azt gondoltam, mennyire jó vagyok, micsoda munkabírású, de olyan tempó fogadott valóban, mint egy hazai futballklub után a Bundesligában: izomlázam volt az első három hétben. Messziről jött ember azt mond, amit akar, de én nem hazudok: olyan hiányosságaim voltak, hogy az hihetetlen, óriási erőfeszítéssel sikerült csak pótolni. Külföldiként pedig akármilyen jól beszéled a nyelvet, sokkal nagyobb energiákat kell befektetned ahhoz, hogy elismerjenek. Ezt megtettem, és német kollégáim olyanokat üzentek már nekem a Bocuse d’Or döntője alatt, hogy „Magyarországért dobog a szívünk és neked drukkolunk”, pedig a németek is ott voltak Lyonban.

– Milyen volt az idei versenyen a gyöngytyúkkal dolgozni?

– A gyöngytyúkot imádom. A sertéscomb például nem az én világom, de a gyöngytyúkot örömmel csináltam. Szeretem a szárnyasokat, a kacsákat. A nagy kedvenc mégis a hal. A Balaton mellett, Tapolcán születtem – halas vagyok. Nagyobb törődést igényel, finomabb munkát. A versenyen gyönyörű, pöttyös francia pisztráng volt, de a magyar sebes pisztráng is fantasztikus.

– Széll Tamásnak 2013-ban a Rubik-kocka, önnek a Gömböc nevű magyar találmány volt a témája. Jó választás volt?

– Nagyon szerettem, és a zsűrinek is tetszett, ahogy ott mozgott a tányéron. Pozitív energiákat adott.

Az interjú megtalálható a Magyar Konyha márciusi számában!