Az Olimpia étterem tulajdonos séfje 34 éves, és már közel 19 éve a szakmában van. Édesanyja is konyhafőnök, így értelemszerűen már otthoni körülmények között is találkozott a professzionális konyhaművészettel. Megtanulta szeretni, tisztelni a konyhai munkát, nem voltak kételyei a pályaválasztást illetően.

Ádám Csabáék otthon mindig jókat ettek, fontosak voltak az étkezések, megadták a módját. Csaba az iskola után Bicsár Attila keze alatt dolgozott az Alabárdos étteremben, és akkoriban egy bizonyos Takács Lajos is ott dolgozott - ez a találkozás később igazi barátsággá "fajult", ahogy Csaba mondja nevetve. Jakabffy László, aki az Alabárdost vezette, szinte fanatizálta az embereit, ha valaki ott dolgozott, alabárdos katonaként gondolt a munkahelyére.

Persze azért akadt kitérő is. 1998 és 2000 között Ádám Csaba a Mágnáskertben dolgozott, amit akkor az első igényesebb vendéglátóhelyek között tartottak számon. Majd jött az Abszint, ahol 22 évesen séf lett, és az Arcade bisztró. Amikor 2001-ben Jakabffy megalapította az Apetitót, újból csatlakozott hozzá, ahol ismét feltűnt Takács Lajos is. Ő nyitotta fel a szemét az igazi minőségre, ő mutatott neki könyveket: Ádám előtt kinyílt egy új világ. Mindent újra kellett gondolnia, amiben eddig biztos volt, az szertefoszlott.

Csaba a Symbolban kötött ki, ahol a tulajdonos létre akarta hozni a város első igazi fúziós éttermét. Főleg ez az ígéret csábította oda Csabát, de kilenc hónap után sem valósultak meg a fúziós tervek, így a következő ellenállhatatlan kísértésnek engedve Szentendrén egy nulláról létrehozandó projektben vállalt szerepet. Így jött létre a főtéren a Kereskedőház étterem. A nagy várakozásokat lehűtötte a nyers valóság: a séf világosan emlékszik arra a pillanatra, amikor egy jómódú japán turistapáros érkezett és ketten rendeltek egy gulyáslevest és egy pohár csapvizet. Ádám három évig becsületesen vergődött a bolognai spagetti, a cézársaláta és a turistagulyás háromszögében, majd úgy döntött, feladja.

Akkoriban kezdett kristályosodni benne a gondolat, hogy a fáradt, megszokott ízeket ázsiai frissességgel, üdeséggel lehetne ellensúlyozni. Vásárolt egy hattonnás teherautót, és Főzőmasina nevű mozgókonyhájával járta az országot, hogy a különböző borvidékeken ideiglenes étkezési lehetőséget teremtsen. Az ötlet egyszerű volt: az igényes borfogyasztói szokásokhoz társuljon méltó gasztronómiai élmény. De ez sem jött be. Vagy korai volt az ötlet, vagy rosszul csinálta.

Amikor tehát Takács Lajos feladta az Olimpiát, Ádám Csaba azonnal kibérelte a helyiséget, és azonos néven, de más koncepcióval elindította saját éttermét. A korábbi ismerkedés az ázsiai ízekkel, fűszerekkel igazi szenvedéllyé vált. Jelenleg tudatosan használja ezeket, ebben társra lelt Kocsik Attilában, aki Halásztelken fóliasátorban termeszti a különleges fűszernövényeket és zöldségeket.

Az Olimpiában mindennapos nyersanyag a shiso, vagyis a vadszezám, számos korianderfajta, a kínai taro gyökér, amit Kínában rituális keretek között fogyasztanak. A mitsuba japán vadpetrezselyem szintén gyakori alapanyag. Sokféle - méretre, színre, ízre eltérő - bébi-cékla terem a halásztelki kertész sátrában. Onnan származik és gyakori ízesítő Csaba tányérjain a szecsuáni bimbó, de ott terem a mantanghong retek is.

A séf tudatosan használja mindet: "összerántja a világot" egy tányérra. A lényeg, hogy az elfásult ízeket felfrissítse, megmozgassa az ellustult fogyasztói fantáziát, hiszen egy-egy szokatlan íz új dimenzióba helyezi az ismertnek tűnő fogást. A narancsos lecsó is ennek egyik megtestesülése. Első vendége édesanyja volt, aki elfogadta a szokatlan ízharmóniát. Persze az újításnak mindig ára van. Ádám másfél éve hajnali kettőkor fekszik, hatkor kel. A profit az ő esetében nem pénzben mérhető, nem is tartja fontosnak, csak annyira, amennyire szükséges a talpon maradáshoz.   Az igazi haszon a tapasztalat, a tanulás. A neve ismertsége. Makacssága egyszer úgyis kifizetődik.