Kezdetben azért főzött, mert imádta. Aztán mert tanulta, ma pedig azért, mert el sem tudná képzelni az életét tűzhely nélkül. Sőt, Jahni László, a balatonszemesi Kistücsök étterem séfje el tudja képzelni, hogy idővel tanítsa is a konyhaművészet mesterségét.

Már a kezdetekkor tudta, milyen konyhát visz majd?

Konkrét elképzelésem volt erről már 1992-ben is, amikor idekerültem. Akkoriban még nem volt divat továbbadni a tudást, így csak ellesni lehetett a fortélyokat, trükköket. De már akkor tudtam, milyen alapanyagokból akarok főzni, milyen fűszereket szeretnék használni. Az alapkoncepcióm az volt, hogy használjuk ki a Balaton és a környék lehetőségeit, de ne csak abból a szempontból, hogy itt vannak halak, a somogyi régió pedig bőséggel ellát bennünket vadhússal, zöldségekkel, hanem abból a megfontolásból is, hogy minden évszaknak megvannak a sajátos ízei. Nekünk erre kell figyelni, ezeket a hagyományokat kell követni. Az irányt tehát tudtam, és ehhez jött segítségül a konyhatechnológia fejlődése. Ennél egyszerűbben nem is tudnám összefoglalni a konyha lényegét.

Az alapanyag minősége viszont döntő. Kitermeli a jó konyhához szükséges
minőséget a balatoni régió?

Ezen a területen lassabban mozdul a világ, de számos jó példánk akad. Igyekszünk olyan beszállítókkal dolgozni, akik biztosítják a folyamatos minőséget.

Sok jó hal "terem" még a Balatonban?

Ez is változik, de alapjában véve sok jó hal van a vízben.

Kellemetlen volna, ha tengeri hal is szerepelne az étlapon?

Persze. De azt is figyelembe kell venni, hogy a vendégek igénye, ízlésvilága különbözik a miénktől, és olykor a balatoni halászat szabályai, a haltartás körülményei sem felelnek meg a konyhánk igényeinek. Ilyen értelemben van még hová fejlődnie a balatoni halászatnak, de idővel ezek a dolgok is összeérnek, és kiépülnek azok a családi halászatok, amelyek képesek lesznek kiszolgálni a különlegesebb gasztronómiai igényeket is.

Nem tanult külföldön, ám a Kistücsökbe érkeztek már francia tanulók.

Cserediákprogram keretében jöttek hárman. Nem tagadom, volt bennem egy kis félsz, mit tudunk mutatni nekik, de szerencsére jól érezték magukat. Az egyikőjük a húsoknál dolgozott, egy hölgy deszertesként segített, a harmadik társuk a szervizben tüsténkedett. Azt hiszem, sokat tanultak itt, annak ellenére, hogy otthon kiválóan felszerelt konyhákban dolgoznak, kiváló szakemberek irányításával. Megismerték a magyar ízeket, a magyaros munkaritmust.

S vajon mit mesélhettek otthon?

Talán azt, hogy a Kistücsök egy szerethető, igazi pörgős konyha a Balaton partján, ahová egyszer még visszatérnek.