Pohner megnyerte a Bocuse d’Or magyar döntőjét, így ő indulhat júniusban az európai döntőn. Még csak 25 éves, de máris a legjobbak között versenyezhet - az első benyomásairól kérdeztük.

Kit tartottál a legnagyobb ellenfelednek?

Garai Ádámot, és a két Istvánt, Volentert és Verest. Persze mindenki nagyon felszívta magát a döntőre, rajtuk kívül is, de

Volenter már nagyon rutinos róka, majdnem egy évtizednyi tapasztalata van, simán benne volt, hogy nyer,

ugyanígy Ádám, nagyon komoly versenyrutinnal. Veres Istvánnak is van tapasztalata a versenyzésben úgy tudom, de nála a megszállottsága vagy elhivatottsága volt a kiemelkedő.

Mi volt az első gondolatod mikor kimondták a neved?

Nem volt az a katartikus érzés, hogy úristen, mi nyertünk, mert

lehet hogy három napig örülünk és ünneplünk, de tudom, hogy aztán kezdődik újra a kemény munka.

Ez a gondolat azért földhöz ragasztja az embert.

Nem ijeszt meg?

Nem félek ettől az egésztől, csak tudom, hogy rengeteg munka lesz, de ennek nagyon örülünk.

Mi lesz a következő négy hónap menetrendje?

Februárban elkezdünk felkészülni, egyelőre még csak fejben.

Már most voltak olyan ötleteink, amit kifejlesztenénk a torinói döntőre,

de ezzel még van munka. Vannak ötleteim, és nagy szerencse, hogy nem három vagy szűk kettő hónap van felkészülésre, hanem négy, ami rengeteg idő.

Amikor Molnár Gáborral készültünk 2014-ben az európai döntőre, akkor két hónapunk volt, most pedig kétszer ennyi időnk lesz tökéletesíteni mindent. Ricsivel (a commis) elképesztően össze vagyunk szokva, de most elküldtem pihenni. Picit fizikailag leállunk, és

ami szokatlan, hogy mindenhova hívnak szerepelni. Annyit rezeg a telefonom, hogy majdnem lemerült,

ami furcsa érzés, meg kell tanulni kezelni. Egyelőre azt hiszem sikerül.

Volt olyan, amivel elégedetlen voltál a verseny után?

Mindent úgy csináltunk meg, ahogy kitaláltunk, sőt, volt olyan elem, ami most forrta ki magát. Ez egy zöldségtekercs volt, amit elsődlegesen zöld spárgával akartunk csinálni, de a töltelék mindig elkrémesedett, ezért nehéz volt vele dolgozni. De

az utolsó alkalommal, vagyis a versenyen tökéletes lett.

Az egyik összetevőből kivettem egy minimális mennyiséget, ami ízben is sokat javított az elemen végül.

Milyen 25 évesen kijutni egy ilyen nagy presztizsű versenyre?

Idén és két éve is én voltam a legfiatalabb. Jó érzés.

Szerintem sokkal jobb fiatalt indítani, mert bennem még van 2-3 verseny, sokkal jobban lehet építkezni.

De egyébként teljesen nyugodtak vagyunk, mert tudjuk, hogy nem csak az az elfogadható eredmény, ha nyerünk, ha sikerül a lehető legjobb körülményekből a lehető legtöbbet kihozni. Az pedig, hogy Széll Tamás is ott lesz a zsűriben, nagyon megnyugtat és jó érzés, mert így már ketten képviselik Magyarországot. Talán ez is jó benyomást tesz a magyar indulókkal kapcsolatban.