A Rex Ketchup története olyan, mintha Rejtő Jenő találta volna ki. Van benne kártyázó, aranyéletet élő ifjú, halálos bátorságpróba, magyar találékonyság, háborúból való menekülés, emlékiratokban megőrzött recept, és ikonikus, hatszögletű üveg is, az alján kiöntött márkanévvel. És van finom paradicsommártás, ami ma újra kapható.

Ahhoz, hogy a magyarországi ketchupgyártás történetének kezdetéig eljussunk, sokat kell visszaugranunk térben és időben – egy olyan korba, amikor a magyar ember nemigen hallott még ketchupról. Ehhez az kell, hogy az 1900-as évek elejéig gombolyítsuk vissza az idő fonalát, és Aradon, a Maros-parton találjuk magunkat.

A ketchupot persze ennél jóval régebben ismerte már a világ, ha hihetünk annak az állításnak, hogy a kínaiak évszázadok óta „ké tsiap” néven tálalnak fel egy halakhoz és puhatestűekhez szervírozott mártást, amit a tengerészek ismertettek meg a többi földrésszel. Igazi karriert az Újvilágban futott be a fűszeres paradicsomszósz, onnan került vissza Európába – és ehhez már nekünk, magyaroknak is van egy kis közünk.

De térjünk vissza a hajdani Aradra, ahol a Maroson óriási kivágott szálfákból készült tutajok zúgtak le a hegyekből. Vircsaft volt átúszni alattuk, igazi bátorságpróba, aminek nem állt neki akárki, hiszen ha elvétette a lélegzetvételt, könnyen a Maros fenekén végezte.

A fiatalabb Reiter fiú, Albin nemegyszer megcsinálta ezt a veszélyes kunsztot, miközben a bátyja, Ervin aggódó tekintette kísérte a partról. Amikor aztán Albin partra úszott, hanyatt vetette magát, egy darabig a felhők járását kísérte szemével, majd fejszámoló mutatványokkal szórakoztatta a társait. Kivételes memóriáját a kupecekkel kártyázva kezdte kamatoztatni. Szülei – ettől megriadva – kereskedelmi tanulónak adták. Bátyja, a megbízható Ervin agrárakadémiára került Debrecenbe, később pedig Coburg herceg intézője lett Pusztavacson.

Megelőzve az amerikaiakat

Trianon Albin aranyéletének is véget vetett. Akármilyen életművész volt is, nem tudott észrevétlenül átjutni a határon, és csak másfél évnyi, román homokbányában lehúzott kényszermunka után vághatott neki újra az életnek. Örkényben állapodott meg, a szó legszorosabb értelmében, mivel feleségül vette a dolgos sváb Jusztiniát, akinek oroszlánrésze volt a családi vállalkozás megalapozásában.

A ketchupgyártás ötletét egyik cimborája hozta magával Amerikából. Rábeszélte két barátját, hogy készítsenek háromezer üveggel a konzervgyárban az amerikai recept szerint, és próbáljanak eladni fejenként ezer-ezer darabot. Nem ment, de annyira nem, hogy egyetlen üvegen sem tudott túladni egyikük sem, ennek ellenére Albin látott fantáziát a dologban.

Kidolgozták a házi gyártás folyamatát, amit Jusztika jó szívvel és nagy hozzáértéssel vezényelt. Aztán Albin néhány száz pengővel kivásárolta két társát, és mivel ő rendületlenül hitt a Rex Ketchup névre keresztelt termékben, mintákat küldött Európa-szerte, postai úton.

Számítása bejött: rendeltek belőle Svédországba, Svájcba és Csehországba is. De a legjobb fogadtatásra mégiscsak Svédországban talált, ahová a Raoul Wallenberg vezette Mellaneurpeiska Handels AB közvetítésével a háború végén már hetente szállítottak egy vagonnal mintegy 15 tonna paradicsomszószt, megelőzve ezzel a nagy amerikai versenytársakat. Mivel beindult az üzlet, rengeteg friss paradicsomra és még több sűrítményre lett volna szükség, amit Albinék többek között a hatvani konzervgyárból próbáltak beszerezni – csakhogy nem adtak nekik.

Ám mivel a svéd korona – és a svájci frank – nagyon kellett a háború küszöbén álló magyar államnak, a Rex állami szubvenciót kapott, a hatvani konzervgyár pedig egy telefont „felülről”, ami arra utasította, hogy adjon el sűrítményt az örkényi gyárnak. 1939-et írunk ekkor.

A hat asszonnyal és nyolc munkásemberrel alapított üzemben 1944-re már háromszáz ember dolgozta fel a cég több száz hektáros ültetvényein megtermelt paradicsomot. Albin később ultramodernnek számító autoklávokat, azaz vákuumos besűrítő készülékeket is vásárolt, de ezeket épp csak beüzemelni volt ideje, mielőtt az orosz front odaért volna.

Szinte az utolsó pillanatban hagyták el az országot, és Svájcban, Jusztika rokonainál húzták meg magukat másfél évig. Pedig a svéd partnerek jó időben felajánlották, hogy a Rex költöztesse át a gyárat Svédországba tisztes haszon fejében, csakhogy ez a lehetőség Albint hidegen hagyta. Hiszen Örkényben is aranyéletet élt: mozitulajdonos barátja mindig berendelte a legújabb kópiákat, és a legfrissebb filmeket a tenisz- és kártyapartnerek nézhették meg először. Ezenfelül időről időre kapitális mulatságokat is rendeztek, melyeken az abszolút hallású cégalapító fejből blattolta a legújabb slágereket. Az is előfordult, hogy a zongorát lovas kocsira tették, és Albin játszott rajta, míg mentek egyik helyszíntől a másikig – ugyan mit tudott volna ehhez az élethez a fagyos és sötét Svédország hozzátenni?

Iskolai kóstolgatás

Csak az utolsó pillanatban mentek el tehát, és itt hagytak mindent: házat, zongorát, szőnyegeket, festményeket. És három, ketchuppal teli vagont az állomáson, az orosz katonák örömére. Albin romhalmazra tért haza a háború végén. Főkönyvelő lett a helyi téeszben, Juszti pedig zenetanár a helyi iskolában. A Rex
Ketchup története néhány évtizedre feledésbe merült.

Reiter Albin a nagyapám testvére volt. Nagyon sokat beszélgettünk, de nem eleget, és azt sem a ketchupról. Aztán az 1990-es években, néhány évvel a halála előtt átadta nekem az emlékiratait és a ketchup receptjét. Csakhogy engem ez akkoriban nemigen érdekelt, máshol tartottam éppen az életutamon”

– mondja Dobóczky András, Reiter Ervin unokája, aki három évvel ezelőtt feltámasztotta a családi legendát. Újraalapította a Rex márkát, átmentve a múltból nemcsak az eredeti receptet, de az arculatot, emblémát, címkét is: még arra is ügyelt, hogy a cizellált paradicsominda megjelenjen a zárókupakon.

Dobóczky András élelmiszeripari gépészmérnökként végzett, és több vendéglátóipari céget is vezetett. Ő volt például a Pizza Hut első magyarországi igazgatója, aztán többek között irányította a Pizza Express idehaza San Marzano néven indított étteremhálózatát, és volt a Magyar Franchise Szövetség elnöke is.

2004-ben aztán ötvenéves lettem, és már nem nagyon kellettem vezérigazgatónak, amit elég rosszul éltem meg. Elkezdtem franchise-tanácsadással foglalkozni. Ezenkívül mindig is szerettem volna tanítani, hát elszerződtem a Bercsényi Miklós Élelmiszeripari Szakképző Iskolába, és élelmiszeripari technikusokat tanítottam félállásban, hiszen a pályám kezdetén élelmiszeripari tervezőmérnök voltam tíz évig. Az iskolában találtam egy komplett tanüzemet, még a hetvenes évekből származó, öreg gépekkel. Gondoltam, kipróbálhatnám ezt a ketchupot, hogy legalább tudjam, milyen az íze. Elővettem hát az Albintól kapott receptet, és először otthon, a tűzhelyen kavargattam, habár nem is volt kéznél minden alapanyagom. Aztán vettem tíz kiló sűrítményt, és próbálgattam az iskolában is. Kóstolgatták a gyerekek, a tanárok is, és mondták, hogy ez jó, csináljam – így kezdődött.”

Habár a főbb összetevőket fel kell tüntetni a csomagoláson, az ördög a részletekben, azaz a fűszerezés pontos arányaiban, no meg a gyártási technológiában rejtőzik. Dobóczky András szerint a Rex esetében ez utóbbi nyom többet a latban. Az üvegekben pasztőrözött paradicsomszószhoz tartósítószert, adalék anyagot éppúgy nem kevernek, mint ahogy Albin sem tette.

Ketchupról Albinnal soha nem beszélgettem, sajnos, és módom sem volt megkóstolni soha az általa készített terméket. A tőle kapott recept viszont pontos és félreérthetetlen. Az emlékirataiban alig néhány oldalt vesztegetett a ketchupra, sokkal többet a kalandjaira és az utazásaira. Néhány reklámkép az, ami megmaradt a múltból, és emlékszem még néhány üvegre, amelyek az évek során elkallódtak. A 0,2 decis, illetve a 0,375 dl-es, hatszögletű üvegek aljába bele volt öntve a márkanév. Mi is üvegben forgalmazzuk, egyrészt a márkahűség okán, másrészt azért, mert úgy gondoljuk, hogy egy ilyen prémiumtermékhez ez illik.”

Meglepett svédek

Az ízek beállításával nagyon sokat nem kellett kísérletezni, mivel Albin pontosan leírta a hozzávalókat. Az eredeti Rex Ketchup mellett készítenek már cukormenteset, csípőset és BBQ-sat is. A Hot Rex Ketchup visszafogott erejét egy kabai termelő, Diczkó László Mennydörgés elnevezésű csili habanero szósza adja.

A prémiumtermékként meghatározott Rex a nagy élelmiszerláncokban nem kapható, habár elő-előfordul a Spar egyes üzleteiben, megtalálható viszont a Mediline, a Herbaház, a Bijó és a G’Roby polcain, a Paleocentrumban, és tartja a Mészársteak, a balatonkenesei Pörc, meg a hamburgeres Broadwayclub is.

Kínálja Náncsi Néni Vendéglője, de a legnagyobb felhasználó a vendéglátásban mégiscsak a makói Kelemen bisztró. A gyártás jelenleg kisüzemi, vagy ha úgy tetszik, családias körülmények között zajlik, éppúgy, mint egykor, csak nem Örkényben, hanem a keleti határszélen, Jánkmajtison.

Ahogy Albin helyét Dobócky András vette át, úgy Jusztikáét a párja, a vállalkozói szférából érkező Kunics Adrienn, és a gyártásba olykor András fia, Dobóczky Ádám is besegít. Ám azt, hogy az idő kerekét nem forgathatjuk vissza, jól mutatja az időközben megváltozott piaci környezet. Európa nemcsak hogy megismerte a ketchupot, de tucatnál is több világmárka verseng a vásárlók kegyeiért.

Holott 1942-ben, amikor a Rex svéd üzleti partnerei Magyarországon jártak, és a Gellértben megszállva ketchupot rendeltek a vacsorához, nem tudták teljesíteni a kérésüket, amin a svédek igencsak megrökönyödtek, mivel akkor már évek óta Magyarországról importálták ezt a terméket.