Gyógyhatása mellett is lehet érvelni, de az élvezeti értéke magáért beszél - vallja az aszúról Regéczy-Béres Melinda. A tavaly Magyarország Legszebb Szőlőbirtokának választott Béres Szőlőbirtok ügyvezető igazgatója körbevezet minket a bényei dűlőkön, a családi nyomvonalon és Tokaj jövőbeli útján. Persze ezt még csak most tapossák ki. Szüretidőben Béreséknél.

- "Most, egy-két héttel a szüret előtt pedig már nem maradt más hátra, csak a T. I. technika gyakorlása... Térdre, imához! A szüret sikere innentől már nagyrészt azon múlik, mennyit fog sütni a nap. Ezért mindenkit arra kérek, aki szeretne szép 2014-es Béres borokat kóstolni, segítsen annyival, hogy egy imát elmormol a bényei szőlőkért." Kétéves blogbejegyzése a mostani hetekben is időszerű?

- A 2014-es esztendő a maga rengeteg esőjével és trópusi melegével valóban idegőrlő év volt a számunkra. Komoly gazdasági kárunk keletkezett, borzasztó volt végignézni, ahogy sok helyen a szemünk láttára rohadt rá a szőlő a tőkékre. Abban az évben csak száraz borokat tudtunk készíteni, beindult a kármentés - szörnyű visszagondolni is rá.

Az idei év sem ígérkezik éppen könnyűnek, de mi a szerencsések közé tartozunk, nálunk se fagykár nem volt, se jégverés, mint a Balaton-felvidéken. Csubák József szőlészünk és Jarecsni János borászunk az ilyen nehéz szüreti időkben lelki betegek lesznek, alig lehet hozzájuk szólni. Ők is azt mondják, a szőlősgazda csak akkor nyugodhat meg, ha már a pincében van a szőlő. Tehát a "térdre, imához!" mindig érvényes...

- Közgazdászként kezdte a pályafutását a családi gyógyszergyárban. Hogyan szokott hozzá, hogy a borászatnál legalább egy tényezőt, az időjárást nem tudja befolyásolni?

- Korábban tényleg nem dolgoztam mezőgazdaságban. A gyógyszergyárban pedig minden meglehetősen egzakt módon történik, gyártási terv, havi kiigazítással - és ha nincs valamilyen váratlan esemény, mint például a gazdasági válság kirobbanása volt, többnyire jól tervezhetően alakul az élet. Erdőbényére éppen a rendkívül nehéz, 2010-es év közepén kerültem, így rögtön szembesülhettem vele, hogy itt nem gombnyomásra mennek a dolgok. Ezt még most is nehezemre esik megszoknom, de muszáj.

Ugyanakkor ez a fajta kiszolgáltatottság sokat megtanított nekem az életről: fontos, hogy az ember bizonyos dolgokat, amikre nem tud hatással lenni, el tudjon fogadni. A helyiekkel, főleg az idősekkel beszélgetve pedig mindig azt hallom, hogy mindenért hálásnak kell lennünk.

Ha nem sikerül olyan jól egy év, akkor annak a kevésnek kell örülni, ami van. Nem véletlen, hogy a szőlősgazdák rendkívül derűlátók. Bízni kell benne, hogy a Jóisten jövőre jó szőlőt ad, és a borunk is jobb lesz. Itt napi valóság Simone Weil intése: meg kell tanulnunk arra vágyni, amink van.

- Fiatal pesti nőként hogyan találta fel magát egy vidéki vállalat élén?

- Szerencsés helyzetben vagyok Tokaj-Hegyalján, mert viszonylag sok kiváló borász hölgy tevékenykedik a környéken, akik szívükön viselik Tokaj sorsát. A Tokaji Borbarátnők Társaságának édesanyám is az alapítói között volt, ma már én is a tagja vagyok. Elsősorban baráti közösség ez, amelyik Tokaj felemeléséért munkálkodik. Egyik legismertebb megmozdulásunk a februári Tokaji Borbarátnők Báljának megszervezése. A hegyközségi tanácsban viszont én vagyok egyedül nő, de ez egyáltalán nem kellemetlen, semmiféle hátrányt nem éreztem emiatt. Ezzel együtt hat évvel ezelőtt hamar megtapasztaltam, hogy egészen más Erdőbényén, ráadásul nőként céget vezetni, mint Budapesten. De mivel szeretem az embereket, ezért mindig is igyekeztem megtalálni mindenkivel a közös nevezőt.

Sok alázatra volt szükség a beszokáshoz, főleg, mert a szakmai kérdésekben a szakember kollégáimra kellett és kell is támaszkodnom. Többnyire partnerként viszonyulok az emberekhez, természetesen olyan helyzetekben, ahol irányításra van szükség, ott törekszem korrekt vezetőként fellépni. A munkámban minden tekintetben óriási segítség, hogy magam mellett tudhatom a férjemet, Regéczy Dávidot, aki kereskedelmi vezetőként dolgozik a borászatunkban.

- Szüleinek, akik a birtokot alapították, volt korábban kötődésük Tokaj-Hegyaljához?

- Nagyszüleim a közeli Szabolcsban, Kisvárdán éltek, a gyönyörű zempléni hegyekbe szívesen kirándultak. Édesapám azt állítja, hogy ő gyakran túrázott gyermekkorában Erdőbényén - de ezt én inkább a legendárium részének tartom. Az viszont biztos, hogy apai nagymamám a bodrogkisfaludi vasútállomáson született, mert az édesapja ott volt állomásfőnök. És az is tény, hogy nagyapám nagyon szerette a tokaji borokat.

- Álljunk meg itt egy pillanatra! Béres József unokájaként nyilván faggatták már arról, tényleg gyógyerejű-e a tokaji aszú.

- Valóban, szinte mindenkinek eszébe jut a tokaji és a Béres kapcsolatában a borral való gyógyítás kérdése. Nem is alap nélkül, hiszen már Paracelsus is leírta a tokaji bor jótékony hatását, és a tokaji aszúesszencia 1947-ig részletes hatástani jellemzéssel szerepelt a Magyar Gyógyszerkönyvben is. Általános roborálásra használták - naponta egy kis kupicával ajánlva a fogyasztását. Érdemes elolvasni, mit írnak ott róla: "még a halottat is felvidámítja". Természetesen magam sem kételkedem ezek igazában, s egy kupicányit én is jó szívvel ajánlok napi fogyasztásra mindenkinek.

A mai törvények szerint azonban a gyógyszerré váláshoz nagyon komoly és igen költséges vizsgálatokra lenne szükség. A mi véleményünk szerint ez fölösleges, hiszen ezeket a nemes italokat elsősorban az élvezeti értékük miatt fogyasztjuk. Mindenesetre egy-két pohár bor naponta - férfiaknál és nőknél eltérő a mennyiség! - szolgálja az egészséget, a szív- és érrendszeri betegségek megelőzésére ajánlják - és még lazít is. Ami ezen belül a tokaji borokat illeti: az aszúszemek rendkívül gazdagok vitaminokban, antioxidánsokban és ásványi anyagokban.

- A borpatikáról térjünk vissza a Béres Cseppet feltaláló nagyapára. Milyen emlékeket őriz róla?

- Nagyapám rendkívül karizmatikus egyéniség volt. Határozott személyiség, elképesztő küzdeni tudással, elszánással. Szinte mindennap gondolok rá. Elsősorban a vezetői tevékenységem miatt vált fontos példává számomra, főként az, hogy ő mindenkivel ugyanúgy beszélt és ugyanúgy bánt. Ha bejött a Béres Gyógyszergyár budapesti központjába, ugyanolyan kedves volt a takarítónővel, mint a vezetőkkel. Ezért szerették őt nagyon, és ezt az emberséget szeretném én is gyakorolni.

Nem klasszikus nagyapa volt, aki sokat játszik az unokájával, csak ritkán ült mellém, mindig a munkájának élt. Ezzel együtt nagyon tiszteltem és szerettem őt. Sajnálom, hogy a borászat épületének avatásán már nem tudott jelen lenni, néhány hónappal korábban távozott közülünk örökre.

- Ez 2006-ban történt, amikor már javában készültek Béres borok. De hogyan kerültek a szülei éppen Erdőbényére?

- A rendszerváltás után, amikor elkezdtek kialakulni a családi borászatok, a szüleim sorra járták a magyar borvidékeket. Édesapám gyűjtötte a borokat, érdekelte ez a kultúra, és tisztelte a borászok munkáját. 2002-ben egy ismerősük szólt nekik, hogy Erdőbényén van egy eladó terület. Megnézték, és beleszerettek a tájba. Másba nem is tudtak volna, hiszen akkor még sem rendezett szőlők, sem gyönyörű birtok nem volt. Ráadásul fájt a szívük amiatt, hogy látták, Tokaj mint nagy magyar márka messze nem ott tart, ahol kellene.

Akkoriban még szinte csak külföldi befektetők voltak a környéken, és a szüleim azt gondolták, talán ők is hozzá tudják tenni a maguk erejét Tokaj hírnevének újraépítéséhez. Erdőbénye akkor egy isten háta mögötti kis falu volt, maga a pusztulás. Miután a szüleim felépítették a borászatot, megindult az élet. Azóta tucatnyi gazdálkodás született - mindez tőlünk függetlenül -, de az úttörők mi voltunk. Felébredt a falu a Csipkerózsika-álmából, és új időszámítás kezdődött.

- A Bor és Piac magazin által 2015-ben Magyarország Legszebb Szőlőbirtokának választott birtokuk honlapján virtuális túrán is láthatjuk a változásokat, de élőben azért mégiscsak más...

- Szerencsére egyre több látogatónk gondolja így. Éppen Erdőbénye és a birtok megismertetéséért szervezzük két éve a Béres Borterasz rendezvényeket, amelyeket minden hónap egy-egy szombatján tartunk. Most az október 22-i szüreti mulatságra készülünk. A birtokon a mai napig azon vagyunk, hogy minden itt talált értéket megőrizzünk. Legyen az romos kis épület, amelyből kápolnát csináltunk, vagy egy gyönyörű diófa, amely köré a birtok főépületét építettük.

- Honnan tudták, hogy a domboldalban omladozó épület kápolna volt?

- Édesanyám azt szokta mondani: érzi azt az ember, hogy más nem lehetett. Információt nem találtunk róla, a régiek emlékezetében, térképeken mint taposóház él. De úgy igaz, aki odamegy, rögtön megérzi, hogy spirituális ereje van a helynek. A tájolása, a kialakítása, szépen faragott ablakkeretei is azt erősítik, hogy egykor szakrális helyként funkcionált. Az omladozó épületet szüleim megerősítették, és fel is szenteltették. A Diókút-forrást és a Lőcse-dűlő tetején található kilátót felújítottuk, telepítettünk diófákat is. Nem véletlenül írta Hamvas Béla: "a pince mellett, a nagy diófa alatt ültem a kőpadon..." A diófa árnyéka és maga a dió hozzátartozik a borkultúránkhoz.

- A Lőcse név ismerős lehet a borrajongók számára, hiszen erről a dűlőről származik a csúcsfurmintjuk.

- A név onnan ered, hogy ez a terület több száz éven át Lőcse felvidéki város tulajdonát képezte. Ebből a dűlőből rendkívüli borok származnak. A legbüszkébbek valóban a Lőcse Furmintunkra vagyunk, mert mióta 2003-ban elkezdtünk innen szüretelni, ennek a dűlőnek a borai minden évben eredményesen szerepeltek a borversenyeken.  Az amerikai Wine and Spirit magazin éppen idén adott 94 pontot a Lőcse Furmint 2011-es évjáratának, de rögtön hozzáteszem: a birtokfurmintunk is 90 pontot érdemelt ki ezen a megmérettetésen. Ezek a kiemelkedő nemzetközi sikerek elsősorban a külföldi értékesítésünket segítik, hiszen a kereskedelemben már szinte alapkövetelmény a rangos nemzetközi versenyeken való jó szereplés. De bennünket nem csak a saját díjaink töltenek el büszkeséggel, a tokaji borok egyre nagyobb rangot vívnak ki maguknak. Általában megfigyelhető, hogy újabban a tokaji furmintokat is egyre jobban értékeli a világ.

- Az új megmérettetésekre új címkével készülnek. Nem kockázatos lecserélni a megszokott címkéket?

- A régi címkéinket nagyon szerettük, különösen az aszúkét, amelyeken a Vitis Tokajensis, vagyis egy miocén kori ősszőlő levelének sok millió éves megkövült lenyomata volt, amelyre még a XIX. század végén, Erdőbénye határában találtak rá. Ahogy azonban teltek az évek, újabb és újabb borok jelentek meg nálunk, és a címkék is meglehetősen változatosak lettek. Idővel letisztult a termékpalettánk: fele-fele arányban készítünk édes és száraz borokat, köztük többféle reduktív fajtabort, házasításokat, dűlőszelekciókat, aszút és esszenciát. Mindezeknek egységes arculatot szerettünk volna.

Két éve írtuk ki a pályázatot egy olyan címkecsalád megtervezésére, amely könnyen felismerhető, egységes, de különbséget tesz a reduktív birtokboraink, a dűlőszelektált és a különleges prémium tételeink között. Az elvárásunk az volt, hogy messziről is meg lehessen állapítani a palackról, hogy Béres bort rejt. A pályázatot Rekeczki Roland nyerte meg. Az első pillantásra megtetszett nekünk a két dűlőből kialakuló csepp motívum. Ennek a munkájának is köszönhetően Roland díjat nyert a nagy szakmai elismertséggel bíró Arany Rajzszög pályázaton. Hazai és nemzetközi partnereinktől is jó visszajelzéseket kapunk.

- Hol a legkelendőbb a tokaji?

- Ahogy a Wine and Spirit-pontozások is mutatják: Amerikában egyre jobban értékelik a furmintot. Ebben része van annak is, hogy ma már nemcsak egyenként próbáljuk a tengerentúlon megismertetni a tokajit, hanem több közösségi marketingkezdeményezéshez is csatlakoztunk, mint amilyen a részben állami támogatással létrejött "Furmint USA" projekt.

Bizonyára ennek is köszönhető, hogy Kanadában és Amerikában elsősorban a száraz furmintjainkat szeretik, míg a Távol-Keleten az aszú a favorit. A keletiek felfigyeltek arra, milyen jól párosítható a csípős, fűszeres ízekhez.

Emellett az aszú igazi különlegesség, és az a tapasztalatunk, hogy Kínában minden ínyencségre kíváncsiak, különösen, ha olyan gazdag történelmi háttérrel rendelkezik egy-egy bor, mint az évszázados hagyományokra visszatekintő aszú. A francia, majd később az újvilági vörösborok után most Tokaj iránt is érezhető fokozott érdeklődés.

Az európai - angol, holland és lengyel - piacok mellett természetesen szeretnénk belföldön is egy határozott jelenlétet. Éppen azért erősítjük a hazai kereskedelmi munkánkat és szervezünk sok erdőbényei programot is, hogy minél többen ismerjék meg a Béres Szőlőbirtokot és a Béres borokat.