Nincs jobb módszer a fogyasztók érdeklődésének felkeltésére, hűségének erősítésére a kóstolóknál, érdemes tehát a feltételek megteremtésébe fektetni – ezt tapasztalják a borászatok és a pálinkafőzdék országszerte. Nagy tételben termelőknél a gépészet korszerűsítése sem maradhat el, így a külföldi piacokra is több palackkal juthat.

Újabb elismerésben részesült tavaly november végén a Zala megyében, a Kis-Balaton mellett működő Kányaváry Borbirtok. A XI. Magyarországi Újbor- és Sajtfesztivál 465 mintát értékelő zsűrije Günzer Tamás rozé cuvée-je mellett egyedül a zalaszabari chardonnay-nek adott nagy arany elismerést. Azaz a fehérek között az ország legjobb újborának választotta.

Ennél jobban talán csak annak örült a pincészetet létrehozó, az építőiparban családi vállalkozásával már korábban nevet szerző Szabadics Zoltán, amikor 2013-ban sauvignon blanc-juk aranyérmes lett a párizsi Vinalies Internationalen. Pedig akkor még igencsak újoncnak számítottak a borászatok között, hiszen ő maga mindössze öt évvel korábban kezdett el szőlővel foglalkozni.

Feltámasztott hagyomány

Az egész úgy indult, hogy a vállalkozó felkapaszkodott a zalaszabari Öreg-hegy tetejére, gyönyörködni a Kis-Balaton panorámájában. Az már kevésbé volt szívderítő látvány, hogy sok szőlő művelésével szemmel láthatóan felhagytak, pedig azokon a lankákon nagy hagyománya van a borkészítésnek.

A térség életét mintegy 150 évvel ezelőtt meghatározó arisztokrata, Baán Kálmán egyik bora aranyérmet nyert egy 1874-es londoni versenyen, Ferenc József király pedig oklevélben ismerte el a földbirtokos borkészítési jártasságát.

A Baán-pincét a szocializmus idején a helyi termelőszövetkezet borraktárként használta, ettől nem függetlenül a 2000-es évekre kétségbeejtő állapotba került. A fordulat akkor következett be, amikor tíz éve a Szabadics család megvásárolta az ingatlant, majd nekilátott a pince és a felette álló épület helyreállításának. Ehhez a munkához mintegy 20 millió forintot nyertek el az Európai Regionális és Vidékfejlesztési Alapból.

Így ebben a több mint 200 éves pincében ismét méltó körülmények között készíthetjük és tárolhatjuk a borokat”

– nyugtázza ma is örömmel Szabadics Zoltán.

Még az újjáépítés előtt elkezdték újratelepíteni a szőlőültetvényeket, főként rajnai és olaszrizlinget, chardonnay-t, sauvignon blanc-t, sárgamuskotályt, cabernet sauvignon-t és merlot-t. Az üzletember nem is akar nagyobb területen gazdálkodni a jelenlegi 3,5 hektárnál, mert ez passzol az eredetileg célul kitűzött kézműves jelleghez. A Kis-Balaton legismertebb szigetéről elnevezett borbirtokon három alkalmazott foglalkozik a szőlészettel, a szüret idején idénymunkásokat is foglalkoztatnak.

Egy évben átlagosan körülbelül ötezer litert állítanak elő, azaz valamivel kevesebb mint hétezer palackot. Ezer palacknál egyik borból sem készítenek nagyobb mennyiséget, hat-hétszáz a jellemző. De például a novemberben díjazott chardonnay-ből mindössze kétszáz litert állítottak elő.

Ugyan vannak olyan ültetvények, amelyek még nem fordultak termőre, de ezt követően sem lesz több tízezer palacknál az éves kibocsátás. Az értékesítés módja is ennek megfelelő: a nedűk jelentős része elfogy a borkóstolókon, illetve a pincét kifejezetten vásárlási céllal felkeresőknek köszönhetően.

Kísérletező kedv

A kisebb, legfeljebb húsz-huszonöt fős kóstolókat a pince felett lévő épületben tartják. Ha ennél többen jönnek, akkor a borbirtokhoz szervesen kapcsolódó – szintén családi tulajdonú – kalandpark területén működő étterem kap szerepet. Jó idő esetén viszont főleg a terasz, ahonnan a Balatonra és a Kis-Balatonra is rálátás nyílik.

Ezt leszámítva a gasztronómiában jelenleg egyedül a zalaegerszegi, kínálatát kifejezetten a zalai borokra építő Tannin étteremben elérhetők a Kányaváry-borok. Emellett Szabadics Zoltán azon gondolkozik, hogy idővel internetes árverési felületen is lehet majd licitálni a nedűire.

A Corvinus szőlész-borász képzését is elvégző vállalkozó más tekintetben szintén szeret kísérletezni. Az egyetem mellett a soproni Weninger Pincészetnél ismerkedett meg a korsóban érlelési eljárással, ám míg ott betonból készített edényeket használtak, ő Olaszországból rendelt agyagból gyártottakat. Akkor idehaza ez még kuriózumnak számított, ma már itthon is készítenek ilyeneket, így több pincészetben is megtalálhatók.

Más kérdés, hogy megfelelően tudják-e használni, mert ez sok kísérletet, komoly tapasztalatot kíván. Nem minden bor alkalmas erre a mikrooxidációs eljárásra, de amelyik igen, annál csodálatos eredményeket, ízhatást lehet elérni. A díjazott chardonnay is volt egy ideig ebben az edényben”

– meséli Szabadics Zoltán.

A vállalkozó az egyetemen nemcsak a technológiai fogásokat sajátította el, hanem azt is megtanulta, hogy „legenda és filozófia nélkül nincs borászat”. Ezért családjával kitalálták a Kányavári-szigethez kapcsolódó misztikus, középkori hangulatú történetet, amely a borgazdaság honlapján olvasható. A borok nevei – például Fortély, Kalandor, Krónika, Pirkadat, Üstökös – ebből származnak. Egyben kifejezik azt a reményt is, hogy sikerül viszszaállítani a mainál egykor sokkal többre tartott zalai borvidék régi dicsőségét.

Apró lépésekkel

Az egri borvidék híre ennyire szerencsére nem kopott meg, de azért szintén rengeteg problémával kellett szembenézniük az itteni gazdálkodóknak. Elég csak a térség egykori nagy integrátora, az Egervin kilenc évvel ezelőtti bedőlésére gondolni, amelynek nyomán rengeteg termelő nem kapta meg a szőlőjéért járó pénzt. Hogy ez nem okozott még a bekövetkezettnél is nagyobb bajt, az részben a Juhász Testvérek Pincészetének köszönhető, amely kisebb méretben ugyan, de át tudta venni az egykori állami vállalat szerepét. Ma már évente kétszáz-kétszázötven hektár termését vásárolják fel, amely a saját száz hektárjukról származó szőlőmennyiséghez adódik hozzá.

Húsz éve még aligha álmodozott ilyen mennyiségekről a pincészetet működtető Juhászvin Kft.-t 1996-ban létrehozó testvérpár, Juhász Attila és Péter. Ugyan már a nagyszüleik is foglalkoztak mezőgazdasággal, de a szőlő csak egy volt a termesztett növények közül a kukorica, krumpli, dohány mellett. A művelésben ők is részt vettek gyerekkoruktól kezdve, és egyebek mellett a nagypapa kárpótlási jegyeit felhasználva fordultak a szőlészet-borászat felé.

Apró lépésekkel fejlesztettük a vállalkozást, az áttörést az hozta el, hogy 2002-től elérhetővé váltak az uniós előcsatlakozási források”

– idézi fel Juhász Péter, aki a szőlészetért és általában a gazdálkodásért felelős a családi vállalkozásban, amelyben főborászként egy ideje tevékeny szerepet vállal testvérének fia, Ádám is.

A jelenlegiekhez képest ezek még elképesztően bonyolult, nehezen adminisztrálható pályázatok voltak, de megérte belevágni, hiszen vissza nem térítendő forrásokhoz juthattunk”

– hangsúlyozza Juhász Péter.

A pályázást folytatták az uniós csatlakozás után is, összesen már több mint egy tucatszor nyertek. Ennek köszönhetően ritkán szorultak bankhitelre, a devizaalapú konstrukciókat pedig szerencsére teljesen kihagyták. Hat évvel ezelőtt egy ötvenmilliós támogatásnak is köszönhetően egy borkóstoló centrumot építettek az egri Kőlyuk pincesoron. Egy évben 10-15 ezren fordulnak meg a létesítményben, a szokásos kóstolókon kívül szoktak itt céges rendezvényeket és esküvőket is tartani.

Ma már komplex programot kínálnak az idelátogatóknak: a kóstoláshoz látogatás kapcsolódik a huszonöt éven keresztül bővítgetett pincerendszerben, a 3D-s moziteremben pedig az egri borvidékről, a pincészet működéséről, a szőlőtermesztés fortélyairól, a borkészítés tudományáról készített negyedórás filmet lehet megnézni.

Az elmúlt évtizedben jelentősen nőtt a minőségi bor fogyasztóinak a száma. Egyre többen látogatnak el a borvidékekre, kíváncsiak a bor készítőjére, a szakmai-pincészeti hátterére, felkészültségére”

– ecseteli Juhász Péter.

Habzó- és gyöngyöző borok

Bármilyen jelentős is volt a kóstolócentrum kialakítása annak idején, eltörpül a jelenleg is zajló beruházássorozat mellett, amely messze a legnagyobb a vállalkozás történetében. Miről van szó?

Összesen 1,2 milliárd forintból új borászati és logisztikai központot hoznak létre Egerszalókon – az alapítók szülőfalujában –, amely egyebek mellett óránként hat ezres kapacitású palackozósort foglal magában. Ezen belül négyszázmillió forintba kerülnek az új technológiai rendszerek, ennek felét uniós támogatás fedezi.

Nehéz felsorolni, mi mindenről van szó, eszközök, berendezések a címkézőgéptől a tartályokon és hordókon át a szivattyúig”

– említ néhány példát Juhász Péter.

A cél egyrészt a minőség javítása, másrészt új termékeket is készíteni akarnak: pezsgőt és a fiatalok körében egyre népszerűbb habzó- és gyöngyöző borokat. Ez külön technológiát igényel, nyomásálló tartályokat, irányított erjesztést lehetővé tévő berendezéseket.

A gépek, eszközök már a helyükre is kerültek, tavaly év végén elkezdődött a próbaüzem. Az új alkalmazottak felvétele is folyamatban van: míg korábban harminc körül volt a vállalkozás létszáma, év végén már meghaladta a negyvenet, amikor pedig minden gőzerővel működik, az ötvenet is el fogja érni.

A zöldítési tervek nyomán lesz köztük például két kertész és olyan adminisztratív dolgozók, akik azt fogják biztosítani, hogy az üzem megfeleljen az ezen a téren a legmagasabb szintet jelentő nemzetközi élelmiszerszabványnak (IFS). Itt is lesz látogatóközpont, ahol azonban nem a kikapcsolódási célból érkezőket fogadják majd, hanem a leendő kereskedelmi partnereket. Az egerszalóki üzletben pedig nemcsak a Juhász Testvérek Pincészetének borai lesznek kaphatók, hanem kisebb környékbeli borászatok nedűi, továbbá helyi kézműves sajtok, lekvárok is.

Évi hat-nyolc millió palack

Már közhelynek számít, hogy nem könnyű hozzáértő embereket találni, de a fejlesztések ebben is segítenek.

Nem mindegy, hogy valaki meggörnyed a munkában, megfájdul a dereka a rakodástól, vagy világszínvonalú gépeket kezelhet kényelmesen. Az új központban kulturált körülmények között dolgozhatnak az emberek, ezért szívesen jönnek hozzánk. És persze a fizetéseket is emeljük”

– vázolja Juhász Péter. Kapcsolatban vannak egyetemekkel, képzési központokkal, így pályakezdőket is fel tudnak venni. Miközben a vállalkozás tavaly körülbelül hárommillió palack bort értékesített, az új központ kapacitását hat-nyolc millióra méretezték. Ez azonban nem jelenti azt, hogy villámgyorsan el akarják érni ezt a szintet.

Ahogy nagyapámék mondták, soha ne legyen előrébb a kocsi, mint a ló”

– utal Juhász Péter arra, hogy nem akarnak erőltetett ütemben növekedni, nem bocsátkoznak árversenybe ennek érdekében. A növekvő jövedelmek mellett így is egyre többen engedhetik meg maguknak a Juhász-borokat, hiszen négy-öt éve nem emelték az átadási áraikat, és továbbra sem készülnek erre. Ebben segít, hogy az új, korszerű gépeknek köszönhetően javul a termelés hatékonysága. Növekvő versenyképességüket pedig nemcsak idehaza, hanem a külföldi piacokon is kamatoztatni tudják.

Az összeállítás szakmai partnere: