Ugyan hajlamosak vagyunk óriási területekre gondolni, ha egy borászat kerül szóba, de vannak olyanok, akik kifejezetten apró szőlősből elindulva szeretnének helyet szerezni a nemzetközi piacon. A tállyai Chateau Mate mindössze fél hektárral gazdálkodik a Hetény-dűlőben – Szokolai Máté a nemzetközi prémium piacra törne be.
Nem jellemző, hogy valaki ilyen kis területen komoly üzleti szempontok alapján gazdálkodna. Az apró parcellák, pláne Tokajban, egyre inkább beolvadnak egy-egy közép- vagy nagybirtokba. Miért pont Tállya, miért pont ekkorka telek?
2016-ban kisebb örökséghez jutottam, úgy gondoltam, ha már kereskedőként a borral foglalkozom, jó befektetés lenne valami ilyesmi. Egyik kedvenc borászatom a 2HA Hegymagason, arra jutottam, jó lenne Szent György-hegyen valami, legalább édesanyámékhoz is közel lennék. Hónapokig nem jutottam dűlőre, de végül egy élmény teljesen más irányba terelt.
Homoky Dorka egyik borát kóstoltam, ami a Pipacs pékség kenyerével együtt olyan szintű gasztronómiai élményt adott, hogy amikor éjszaka bicikliztem haza, eldöntöttem magamban a kérdést. Nem is tudtam aludni: fél ötkor már fenn voltam, s amint lehetett, felhívtam Dorkát, s mondtam, mennyi pénzem van, elég-e az bármire is Tállyán. Azt mondta, igen – én másfél oldalon összefoglaltam, mit szeretnék, milyen művelést, elküldtem neki. Két hét múlva válaszolt, hogy
lenne fél hektár szőlő, aminek elhunyt a gazdája, az örökösök pedig nem tartanának meg.
Felvettem velük a kapcsolatot, megegyeztünk, és pár héttel később nevemen volt a föld.
Vegyszermentes művelés volt a cél, idehaza ez nem annyira jellemző. Akadtak nehézségek?
Mindig is a fontos volt a környezetvédelem, hiszem, hogy együtt kell élni a természettel – nem is gondolkodtam azon, hogy másképpen kéne, az első perctől kezdve a biodiverzitás irányába indultam el. Csak az három év volt, mire az eredeti talajnövényzet visszaállt. Lehet ugyan magkeveréket venni, s elvetni a sorok köz, de az nem ugyanaz, inkább időt adtam a földnek, hogy visszanyerje a takaróját. Most már olyan, mintha virágzó mezőn sétálnék.
Régi ültetvény ez, 30-60 éves telepítés. 1300 tőke összesen, hat sorban, egészen fel a dombon, fel az erdőig. Azt látom, hogy egyre inkább magukra találnak a növények, kialakítják saját ellenálló képességüket. Vannak persze nehézségek: sokan a zöldszüret után otthagytak a földön mindent, mert hát jól van az úgy – nem messze tőlem így alakult ki 8-10 hektár peronoszpórás, fertőzött terület.
Az első éven a fertőzés és a vadak majdnem az egész termést el is vitték…
A második-harmadik évben már jobb volt az arány, de a 2020-as termésből is csak egy hordónyi készült.
Sokan panaszkodnak a megfelelő munkaerő hiányára. A megszokottól eltérő műveléshez lehet segítséget találni Tállyán?
Az első három évben javarészt én csináltam, néha volt egy fiatal srác, aki kijárt segíteni. Idén találtam egy helyi lakost, aki megbízható, bár
a permetezést jobb, ha magam csinálom, abból mindig probléma volt, ha kiadtam a kezemből
- a szőlőt csak rézzel, kénnel vagy narancsolajjal fújom le, vegyszereket, műtrágyát egyáltalán nem használok.
Milyen szőlőfajták teremnek a fél hektáron?
A terület mintegy harminc százalékán hárslevelű, a többin kétféle furmint. A nagyobb fürtű ugyanaz, amit a szocializmus idején mindenhova telepítettek, de van apróbb bogyós is, amit puskagolyónak hívunk – imádom, mert bár kevésbé lédús, de erős, koncentrált ízei vannak.
Megéri ilyen kis területhez pincét fenntartani, gépeket tartani üzemben?
Nem – bértárolásban vannak a boraim. Viszont a hozzám hasonlóknak nagyon jó lehetőség a már három helyen működő közösségi feldolgozó. Leszerződünk velük, bevisszük a szőlőt, úgy préselik le, ahogy szeretnénk, de ha kell, le is palackozzák. Remekül jön ez a kicsiknek, családi gazdaságoknak, hogy modern technológiával dolgozhassák fel a Hegyalján termett szőlőjüket.
Magyarországon a borvásárlásban nagyon erős tényező az ár – ha nem nézzük az olyan nagy aszúkat, mint Szepsy István borai, vagy a legendás Oremus esszenciái, már a legolcsóbb 38100 forintos Chateau Mate bor, a belépő #01 Leslie is drágább minden, kereskedelmi forgalomban levő, nem aszú jellegű magyar fehérbornál. Mi indokolja ezt a meghökkentően bátor árképzést?
Versenyekre nem járok, nem hiszek bennük, de van néhány olyan borszakíró, akinek véleményére maximálisan adok. Közülük Jancis Robinson és Ned Goodwin nagyon magasra értékelte két tételemet is. Nem számítottam rá, de szerintük a borom világszinten is a felső tíz százalékába tartozik. Eredetileg a 10-15 ezres kategóriába lőttem be az apámról elnevezett Lesliet, de a kóstolási eredmény és a rengeteg kézi munkával előállított exkluzív mennyiség tükrében borkereskedői szemmel sok mindent újra gondoltam. A boraim jelenleg a holland és osztrák piacon is jelen vannak –
körülbelül kilencven palack jutott nekik.
Tudom, hogy idehaza nem lesz könnyű, de sok nagy borász megmondta már: ha egy árat kitalálsz, onnan lefele tudsz menni, felfele már nem. Én úgy gondolom, igazuk van.
Meglepő szemlélet ez, nem általános a magyar borászok között.
Hegyalja szempontjából is fontos lenne, hogy a prémium tételekkel árban is felsorakozzunk a nagy európai borvidékekhez.
