A szőlészek-borászok sosem tudtak a természet nélkül dolgozni. Időnként lehet ellene fordulni, de csak magunknak okozunk kárt vele. Nem véletlenül keresi egyre több szőlősgazda az utat, hogyan lehetne minél nagyobb összhangot találni a természettel. A pécsdevecseri Wassmann-birtokon és a szentantalfai Dobosi Pincészetben jártunk.

Amíg akár tíz évvel ezelőtt is a biotermékekre sokan még gyanús félmosollyal néztek, ma már egyre erőteljesebb a kereslet borban is a minél természetesebb módon készült termékek iránt. Ellátogattunk egy organikus és egy biodinamikus birtokra, megnézni, ők hogyan élik a hétköznapjaikat.

„Ez soha nem volt kérdés: az első pillanattól kezdve bio módon műveltük a szőlőt, ezt követte utána a biodinamika bevezetése” – vágja rá a kérdésemre Susann Hanauer és Ralf Wassmann a pécsdevecseri Wassmann-birtokon. A német házaspár a kilencvenes évek végén költözött Magyarországra. Olvastak
a világ állítólag legjobb portugiesereiről, amelyek Villányban találhatók és eljöttek megkóstolni. Úgy tűnik, nem csak állítólag voltak jók a borok, mert már huszonhárom éve itt élnek.

AZ ESŐ ÉS A FÖLDIGILISZTA

„Először béreltük a szőlőt, a gazda még maga művelte, nekünk hét sort adott át, szerintem az volt a hét leggyengébb sor a szőlőjében – meséli fanyarkás mosollyal Ralf. – Egy évvel később már mi műveltünk mindent és már akkor tudtuk, hogy a lehető legtermészetesebb módon szeretnénk bort készíteni.”

A Heidelbergből érkező házaspár korábban szinte csak kedvtelésből foglalkozott borkészítéssel, Ralf italtechnológiai mérnökként, Susann jogászként dolgozott. Egy barátjuk 900 négyzetméteres kis szőlője volt a gyakorlóterep, ahol már elhagyták a szintetikus növényvédőket, csak biológiai szereket használtak, minél kevesebbet beavatkozva a növény fejlődésébe. „Volt azért két-három jó szüretünk is, akkor egész jó szürkebarát készült” – jegyzi meg némi önkritikával Ralf.

„Az akkor inkább hobbi volt, de itt mindent erre tettünk fel” – fűzi hozzá Susann. Akkoriban még nem volt minden internetről letölthető, csak kevesen tudtak nekik tanácsot adni, hogyan válhatnak hivatalosan is biotermelővé, végül 2002 lett az az évjárat, ami már bioborként jelent meg a piacon.

„A mi filozófiánk az, hogy inkább maradunk kicsi, kéthektáros birtok, de mindent magunk végzünk el.
Ralf is, én is már biztosan természetbarátként születtünk, nem igazán a nevelésünk tehet erről, valószínűleg ez a szemlélet, ez az életmód már bennünk volt születéskor – mondja Susann. Emiatt aztán mindig azt keresték, hogyan lehetne úgy élni és dolgozni, hogy az minél természetközelibb legyen.

„A természet harmóniája van központban. Éppen ezért nem akartunk sosem vegyszerekkel foglalkozni, már Heidelbergben sem, és itt sem használtunk se műtrágyát, se gyomirtót. Az nem mi vagyunk, hiszen mi nem tudjuk elképzelni, hogy szándékosan megmérgezzünk vagy tönkre tegyünk valamit – teszi hozzá Ralf. – Már az induláskor szerettünk volna biodinamikusan dolgozni, de akkor még nem volt elég tudásunk, információnk. Egy kurzuson találkoztunk Kiss Katalinnal és Eszterrel, akik úttörői voltak a hazai biodinamikának, maguk is foglalkoznak preparátumkészítéssel Bátaszéken. Azóta mindig megyünk a preparátumkészítési napokra hozzájuk és használjuk ezeket a biodinamikus készítményeket.”

A biodinamikus elvek elsajátítását az alkalmazásuk követte, majd megszerezték az egyik legelismertebb és legrégibb minősítést. Tíz év után, 2012-ben már Demeter-minősítésű, biodinamikus borok készültek a pécsdevecseri pincében.

„A biodinamika a legtermészetesebb mezőgazdasági művelésmód, ezért ez pont nekünk való.
A borokban a szépséget, az eleganciát, az élőt, az emóciót szeretjük a legjobban. A biodinamikus borok érintik meg mélyen a lelkünket, ezek adnak igazi élményt, amiket nem lehet elfelejteni.

Egyszer egy kiállításon volt egy olyan bor, amitől szó szerint elsírtam magam

– ilyen borokat mi is szeretnénk készíteni és szerintünk ez csak a biodinamika segítségével lehet” – meséli Susann.



„A bor minősége és a föld megőrzése is összhangba tud kerülni – teszi hozzá Ralf.
– A talajban kezdődik a bor minősége és ezt még mindig kevesen akarják előtérbe helyezni. Mondok egy példát. Most esős idő van odakinn, a talaj nedves, szinte szivacsos, ha rálépsz – ilyenkor él a föld.
Ha rosszabb minőségű területen jársz, ott megáll a víz, mert nagyon tömör a föld és valószínűleg kevés benne az élővilág is. Ha leásol, nincs földigiliszta. Még esőben sem. Régen mindenhol volt. Ezért mi mindenképpen a föld humusztartalmát tartjuk szem előtt, azt kell megőrizni és újratermelni, és ez műtrágyával biztosan nem megy.”

„Azt tapasztaltuk, hogy amikor elkezdtünk biodinamikus preparátumokat használni, és megfelelő magkeverékekkel füvesítettük be az ültetvényeket, az élet visszatért a szőlősorok közé. És ez az élet jól szabályozza magát – folytatja Susann. – Fontos a biodiverzitás, ezért sok-sok növénynek és állatnak adunk helyet, hogy minél élőbb legyen a területünk. A humuszfelépítés a második fő célunk.

Mert humusz nélkül nincs élet a Földön.

Sajnos a konvencionális mezőgazdaság tönkreteszi a humuszt, ami nagy baj. Sokan beszélnek arról, hogy mi lesz, ha elfogy az olaj, ha nem lesz földgáz, esetleg már tiszta víz sem, de arról sajnos senki nem beszél, hogy lassan elfogyott a humusz!”

Az utóbbi években megnövekedett a biodinamikus borok iránti kereslet. Ha a koronavírus okozta megváltozott helyzettől most eltekintünk, akkor nemcsak a magánfogyasztók körében, de a vendéglátásban is egyre keresettebbek lettek.

„Amíg az organikus gazdálkodás a földi egyensúly megteremtését próbálja elérni, addig a biodinamika behoz egy új dimenziót, ahol már a kozmosz erőit is figyelembe vesszük. Van, akinek ez sok és nehezebben tud hinni benne – mi tapasztalatból tudjuk azt mondani, hogy ez jól működik, mert mi így élünk. Nekünk az egyik legfontosabb dolgunk a természet megfigyelése, amit egyetlen könyv sem helyettesíthet.

Ahogy Rudolf Steiner, a biodinamika atyja írja: minden birtok önálló organizmus, amelyet figyelni és tanulni kell, a fejlődés pedig ennek a vég nélküli megfigyelésnek a folyamata – mondja Susann.
– Mindig foglalkoztat bennünket valami új, sokat olvasunk, most éppen az agroerdészeti gazdálkodásról igyekszünk megtudni minél többet, ami egy még komplexebb, jól működő és fenntartható gazdálkodási forma lehet.”
„De azért a pincében is van mindig újdonság, a pétnatunk (lásd a keretes zsebszótárban), elsőre nagyon sikeres volt, úgyhogy a pincében van a következő évjárat is, de készülünk az első narancsborunkkal is” – fűzi hozzá Ralf.

KÉN, RÉZ, NARANCSOLAJ

Ami a Villányi borvidéken összejött, a Balaton északi partján már nem: Villányban az érkezésünk örömére kibújt a nap a felhők mögül, másnap viszont havasesős, szürke időben érkeztünk Szentantalfára, a Nivegy-völgybe. Az ősszel átadott új Birtokközpontban találkoztunk Dobosi Győzővel, aki az újkori pincészetet megálmodó Dobosi Dániel egyik fia.

„Az évszám a címkéken valós, 1721-ből való az első emlék, ami a szentantalfai Dobosiakat összeköti a szőlészettel és borászattal – vágunk a közepébe rögvest Győzővel. – Viszont az édesapám volt az, aki a nyolcvanas évek legvégén mert egy nagyot álmodni: pinceépítésbe fogott és visszavásárolta az egykori szőlőket. Hitt a család múltjában, hiszen az államosítás előtt a szőlő és a bor adta a család fő jövedelmét.”

A hit többszörösen is számított, hiszen a szentantalfai nazarénus közösség mindig összetartó, segítő volt, így az összefogásnak, no meg a kitartásnak köszönhetően a pincészet fejlődésnek indult.

„Az ezredfordulón jött el a váltás, akkor találkoztunk Szőke Lajossal, aki az egri kutatóban dolgozott és biofanatizmusáról ismerték. Itt a környéken hárman is hajlottunk rá, hogy kipróbáljuk, milyen az a biogazdálkodás, noha akkor még keveset tudtunk róla, talán elsősorban az üzleti oldaláról közelítettünk:ha ez Nyugaton trend, akkor biztos idehaza is az lesz” – meséli Győző. A hároméves átállást követően2004-ben jöttek ki az első certifikált bioborukkal, 2006-ra a teljes átállás megtörtént a birtokon.

„És akkor azt tapasztaltuk, hogy ami Nyugaton előny, itthon bizony még hátrány – emlékszik vissza Győző. – Valahogy kevésbé volt vonzereje a bio szónak, az emberek többségében óvatosan kémleltek bennünket a borfesztiválokon, kipróbálják, ne próbálják, milyen is az…”

A változás jó tíz évvel később, 2015 tájékán érkezett el, onnantól mintha megfordult volna a széljárás, egyre többen keresik a bioborukat. „Ez az időszak viszont nagyon jót tett abban, hogy össze tudott olvadni a mi filozófiánk az organikus szemlélettel. Nem volt olyan nagy különbség talán induláskor sem, de az biztos, hogy most tudatosabban műveljük a szőlőt, készítjük a bort. Megtanultuk, hogy a legfontosabb kérdés:

jó immunrendszert szeretnél a szőlődnek vagy jó orvosokat?

– emlékeztet Győző. – Mi magunk is inkább az immunrendszer erősítésében hiszünk, a szőlőben is ezt valljuk. Kén, réz, narancsolaj, amit használunk, és ezzel egy kiszámítható bioművelést érhetünk el.”

Úgy látják, még a nehéz években, 2010-ben vagy 2014-ben sem volt több gondjuk, mint a konvencionális művelést használó szomszédaiknak. „Amikor nehezebb év van, akkor persze elsőre sérülékenyebbnek tűnik a mi gazdálkodásunk, de hosszú távon a tőkék megteremtik a maguk egyensúlyát, ellenálló-képességét, lereagálják a változásokat és nekünk ebben csak segíteni kell nekik. Nem könnyű a tőkék fejével gondolkodni, de csak ez visz előre, ha a fenntarthatóságot tartjuk szem előtt” – vélekedik Győző. 

A Dobosi-fiúk viszont nem a hardcore biogazdálkodók közé tartoznak,

a technológia fejlődésével szívesen élnek, ha az belefér elsősorban a filozófiájukba, no és persze a bioszabályozásba is.

„Sokan nem értik, hogy lehet bio is, meg modern is, hiszen az elsők között használtunk csavarzárat, mert sok gondunk volt a parafával, használunk kóracél tartályokat, mert azokban tudjuk előállítani azt a minőséget, amit elvárunk. Sorolhatnám még persze, de nekünk az a lényeg, hogy minden, amihez fogunk, a lehető legfenntarthatóbb legyen, de mellette ne engedjünk a minőségből – magyarázza Győző.

– A fenntarthatósághoz tartozik az értékesíthetőség is, hiszen ebből élünk. A legtöbben nem feltétlen a bio miatt találnak ránk, de ha megtetszenek a boraink, attól kezdve ez már egy olyan hozzáadott érték, ami miatt visszatérnek. Szerencsére mára kialakult egy jelentős törzsvásárlói közönségünk, tavaly a sokszorosan nehezített körülmények mellett is a termelésünk negyven százalékát a saját webshopunkon keresztül értékesítettük.”

AMERIKÁBÓL JÖTTEM

Tizenöt éve is volt már honlapjuk, webshopjuk, öt éve készült el az első vendégház, mostanra 25 hektár bioszőlőből évi százezer palack biobor készül. Tavaly pedig átadták az új birtokközpontot is, ahol további vendégszobák, egy vendéglátásra is alkalmas kóstolótér és borbolt is található.

Az olaszrizlingben erősen hisznek, hiszen a termés felét az adja, de akad itt juhfark és kéknyelű, de chardonnay és sauvignon blanc is. No meg némi könnyedebb vörösbor és persze a kihagyhatatlan rozé.

„Édesapám mindig annyit engedett át nekünk, amennyit szívesen vállaltunk. De azt akkor teljes felelősséggel. Volt olyan, hogy kimentem Amerikába, de egy hónap után hazajöttem. Ott valahogy gyorsabban átgondoltam, hogy – minden gyerekkorban utált szőlőmunka ellenére – itt képzelem el a jövőmet. Így már nem volt rajtam semmilyen kényszer – avat be Győző. – Bálint bátyámmal, apával és anyával jól működik a közös gondolkodás, mindenkinek megvan a szerepe, feladata, kötelessége.
Azzal, hogy organikusan gazdálkodunk, bioborokat készítünk, nem csak a saját jövőnket építjük: szeretnénk az utánunk következő Dobosi-nemzedéknek is megalapozni a jövőt.”