Szabó Bálint egyike azoknak a lelkes pályaelhagyó értelmiségieknek, akik 180 fokos fordulatot vettek és új életet kezdtek - csatlakozva a többi vidéki gasztroforradalmat kirobbantó városlakóhoz. A tanárból lett gazda a Káli-medence határán, a Nivegy-völgy bejáratánál készíti kecskesajtjait.

"Eredetileg magyartanár volnék... Ajkán lett volna egy megbeszélt állásom, szeptemberben kezdtem volna a tanítást. Ezért 2006 nyarán Óbudavárra költöztünk, ahol a feleségem, Anna felnőtt. Augusztusban pedig szólt az iskola, hogy megoldották máshogy, nem kellek" - kezdi történetét Szabó Bálint, aki a Káli-medence határán, a Nivegy-völgy bejáratánál készíti kecskesajtjait.

Szabó Bálint egyike azoknak a lelkes, pályaelhagyó értelmiségieknek, akik 180 fokos fordulatot vettek, s könyvekből, illetve a világból felcsipegetett tudással kezdtek új életet - csatlakozva a többi, vidéki gasztroforradalmat kirobbantó, nagyszívű szakadár városlakóhoz.

Mivel valamihez kezdeni kellett, Szabó Bálint először egy nehezen kezelhető gyerekeket táboroztató svájci alapítványnál helyezkedett el nevelőként. A tábort Monostorapátitól nem messze, az erdő szélén alakították ki. A cél az volt, hogy a különböző függőségekben szenvedő és magatartási zavarral küzdő fiatalok jó messzire kerüljenek a saját környezetükből, s értékteremtő munkát végezzenek egy biogazdaságban. Itt ismerkedett meg a kapolcsi Ódor Dezsővel, akinek ekkor már nagy tapasztalata volt a juhok tartásában. 

"Megtetszett, amit Dezső csinált, ráadásul az alapítványnál elég hullámzó volt, hogy vagy van munka, vagy nincs. Apósomnak pedig kihasználatlan földjei voltak Óbudavár határában. Vettünk tehát három kecskét, abból gyorsan hat lett, majd húsz." Most nagyjából hetven állatot tartanak, s úgy tervezik, jövőre meglesz az az ötven "jó fejős" kecske, amit célul tűztek maguk elé. Géppel fejnek, negyvennégy tejelő kecske száz-száztíz liter tejet ad. Hivatalosan körülbelül száz olyan méretű kecskefarm van az országban, mint az övék. Szabó Bálint úgy ítéli meg: a tihanyi piacon ötven százalékkal többet is el tudna adni annál, mint amennyit készít, pedig most már a balatonfüredi BioBalaton piacon s annak boltjában is árusít. Ő Füreden tartja a frontot szombatonként, Anna pedig Tihanyban.

A natúr, hosszan érlelt sajtot tartja az igazinak, persze fűszereset is csinál a vevők kedvéért: elsősorban a friss sajtokat és a krémsajtokat ízesíti bazsalikommal, petrezselyemmel, fokhagymával, borssal. Fehérpenészes kecskesajtot is készít, s ígéri: előbb-utóbb lesz kékpenészes is. "Mivel bencés diák voltam, a tihanyi Adalbert és Gellért atyákkal együtt közös terméket gondoltunk ki: ez lett az apátságból kapott fűszerekkel ízesített sajt."

Karácsonyig tart ki a sajt, februárban pedig már elletnek - így nem olyan hosszú a téli szünet, mint amilyen hosszú a nyári lett volna, ha tanár marad. "Pedig nem bánnám, ha fordított lenne a munkamegosztás" - mondja, miközben térdére ülteti öt gyermekéből a legkisebbet, az egyetlen leánykát, Lenkát.