A Somló hegy formája amolyan borászati Rorschach-teszt: valakinek az Isten itt felejtett kalapja, másnak a kis herceg híres képe jut róla eszébe, amikor is a kígyó lenyeli az elefántot. Akárhogy is, az őslakos Kolonics Károly szerint Somló a borkultúra végpontja. Egyetlen gátja a borrégió nemzetközi diadalmenetének talán az, hogy nem Tokajban vagy Toszkánában van.
Kétlaki életmódjáról ismert. Hol van otthon: Budapesten vagy Somlón?
A Covid-járványig valóban kétlaki voltam, egy hetet itt, a másikat a fiammal, Pesten töltöttem. Igaz, pénteken, ahogyan kijött az iskolából, máris utaztunk ide a szőlőbe, a pincébe vagy vendégeket fogadni. A pandémiás helyzet miatt azonban az elmúlt hónapokban sokkal több időt tudtam idehaza tölteni. Ennyi előnye tehát volt ennek a nagyon furcsa időszaknak.
Az „idehaza” Somlót jelenti.
A kétlakiság az életem sajátossága, de egyébként tősgyökeres somlói vagyok, a 16. századig vissza tudom vezetni a családfámat, akkor még nemes Nemesnek hívtak minket. Ami ebből talán most fontosabb: a család apai és anyai ágról is Somló környéki, devecseri és somlószőlősi felmenőim vannak.
Anyai nagyapám révén hároméves korom óta itt cseperedtem,
és azóta a hegy északi oldalán fekvő szőlősi ültetvényen dolgoztam.
Ez ma is megvan?
Sajnos azt a régi pincét és szőlőt családi okok miatt később eladták, de sosem szakadtunk el a borvidéktől. Jelenleg hét hektáron művelünk nagyjából egyforma arányban négy fajtát: juhfarkot, olaszrizlinget, hárslevelűt és furmintot a fehérek közül, és újabban nevelgetünk némi kék szőlőt is, a shiraz is otthonra lelt Somlón. Ez utóbbi négy-öt év múlva fordul igazán termőre. Ezek mellett készítettem juhfarkból habzóbort, amelynek a JuhSecco nevet adtam.
Egy tipikusan fehérboros vidéken miért ültettek shirazt?
Ezt egy kedves ügyvéd barátomnak köszönhetem, aki a maga talpalatnyi területén shirazt akart telepíteni. Kötötte az ebet a karóhoz, neki csakis shiraz kellett. Erre én is beáldoztam egy üres területemet, és ültettem annyi shirazt, hogy kettőnknek összeadva már lesz értékelhető mennyiségű borunk. A barátom onnan vette az ötletet, hogy Kreinbacheréknek már hét hektár shirazuk van, ráadásul az Aranydombon a tízéves Szepsy-furmintot mind kivágták, hogy helyet adjanak a shiraznak. Sőt az olasz szőlészeti tanácsadó azt mondja, hogy a legjobb adottságú olaszrizlingjük helyébe is shirazt ültessenek.
Ha a nagyapja vincellér volt, nyilván nehéz lehetett a modern borászat igényeit elfogadtatni a családon belül. Vagy a szocialista tömegtermelés szokásai kevésbé gyökeresedtek meg Somlón?
Itt is voltak téesz-szőlők, de a hegy adottságai miatt nem tudott kialakulni az a „klasszikus”, igazán nagyüzemi termelés, mint az ország más borvidékein. A Somló tagoltságából adódik, hogy itt csupa kis parcellát kellett volna összefogni, ez pedig megakadályozza a „nagyban” gondolkozást. Több helyi termelőszövetkezetnek volt itt szőlője és pincéje, de egyszerűen nem tudtak létrejönni 100-200 hektáros területek. Emiatt Somló a régi rendszerben is megmaradt kis parcellás, hobbiszőlős borvidéknek. Öt-hatezer termelő művelte a saját kis szőlőjét ezen a nagyjából háromszáz hektáros területen.
A Somló a nadrágszíjparcellák hegye,
ami egyrészt védettséget adott 1990 előtt, másrészt mi is tizenegy különböző helyen műveljük az összesen hét hektárunkat. Itt, körülöttünk van ennek egy jelentős része, merthogy a borászat és vendégház, ahol most is beszélgetünk, egy nagyjából öt hektáros saját ültetvény közepén áll. De ez húsz év figyelmes és körültekintő munkájának az eredménye, hiszen méterről méterre növeltük a területet. 2001-es az első palackos borom, és folyamatosan építettük ki a vendéglátást és borturizmust. Mindig is foglalkozott a család a boron kívül más tevékenységekkel is, de professzionális szintre az én működésem idején emelkedett a borászat.
A kilencvenes évek számtalan újítást hozott a magyar borkultúrába. A kíméletes művelés vagy a hozamkorlátozás bevezetése sem okozott konfliktust családon belül?
A terméskorlátozás érdekes dolog, mert ha a két ikonikus somlói termelőt veszem, sem Fekete Béla, sem Györgykovács Imre nem ismerte annak idején ezt a módszert, mégis csúcsborokat készítettek. Somlón a probléma korábban inkább a pinceméretből és a borkészítés folyamatának nem kellően körültekintő jellegéből fakadt.
Arra figyeltem fel, hogy Somlón a gyönyörű szőlőből sok helyen nem kifejezetten jó bor készül. Ez abból következett, hogy a pincehigiéniát és a pincetechnológiát elhanyagolták. Somlón nincsenek mélyépítésű pincék, ezért nyáron jobban felmelegednek, télen pedig jobban lehűlnek, mint kívánatos volna. Ráadásul mivel nem volt ivóvízellátás, esővízzel dolgoztak. De azért a hozamkorlátozásra szeretnék visszatérni:
Somló annyira istenadta terroir, annyira gazdag a talaj – persze ahogyan mindenhol, úgy nálunk is hiányzik a szerves trágya –, hogy a szőlő bőven elbírja a nagyobb tőketerhelést.
Somlóval kapcsolatban az első dolog, ami minden borbarátnak beugrik, az a Habsburg-házhoz fűződő megfigyelés, amelyet a nászéjszakákkal kapcsolatban tettek. Eszerint ha az ifjú császári pár a nászéjszakán somlói borral koccintott, fiú örökösre számíthatott. Ön állítólag sokkal komolyabban veszi ezt egy mondánál…
Sokan tévesen mondják, de nem a juhfark, hanem a somlói a nászéjszakák bora.
Somlón ugyanis a terroir annyira erős, hogy felülírja a fajtajelleget.
Akadnak, akik nem hisznek ebben a mondában, és azt gondolják, mindez csupán jól hangzó marketingszöveg. Én viszont hiszek benne, és nagyon szívesen az asztalomhoz ültetnék néhány orvosbiológust és más kételkedőket, hogy beszélgessünk az emberi test egyes részeinek pH-szintjéről, és arról az összefüggésről, hogy ezekre az eltérő pH-értékekre hogyan hatnak bizonyos savak. Egyszerű példával élve: a tengerészek idővel rájöttek, hogy a skorbutot gyümölcsök és zöldségek fogyasztásával, vagyis helyes táplálkozással tudják legyőzni. A kulcs a C-vitamin volt, ami nem más, mint aszkorbinsav. Tömjük magunkba a C-vitamint, de kételkedünk a boraink savszármazékaiban?
Izgalmas felvetés.
A somlói bor esetében a bizonyítási eljárás a nehézkes, amibe szerintem bátran fektethetnénk némi energiát. Írtam is annak idején egy levet Kállay Miklós professzor úrnak a Kertészeti Egyetemre, hogy szívesen felajánlok bort fiataloknak, egyetemistáknak, és csináljunk kontrollcsoportokat… Tudom, hogy a lombikeljárás esetében folyik is kutatás a témában, ami a pH-érték és a születendő gyermek nemének kapcsolatát vizsgálja. A sav mellett a somlói borok vastartalma is része lehetne ennek a kutakodásnak.
Egy másik somlói sajátosság a srétes talaj. Mit rejt e szó?
Már nem beszéljük túl jól a magyar nyelvet, ezért szorulhat magyarázatra, de a sörétes nagyságúra szétmállott talajra használjuk ezt a kifejezést. Ez egy változó vastagságú bazaltzúzalék, más néven kukoricabazalt, amiről a Somló a nevét is kapta. Több millió év alatt a bazaltréteg omlik, somlik, mállik. Régi etimológiai szótárban olvastam, hogy minden olyan földrajzi képződményt, amely megcsuszamlik, mállékony, omlik, somlónak hívtak. A folyóvizeink között van csermely, ér, patak, buzgár, úgy mondjuk, hogy vannak buckáink, dombjaink, dűnéink és somlóink. Villányban Szársomlyónak hívják a hegyet, amelyet száz évvel ezelőtt még Sársomlónak neveztek. Nemrég láttam egy faltól falig érő monarchiás földrajzi lexikon szócikkében:
„somló, mint megannyi bortermelő hely a Kárpát-medencében”.
Vértessomlótól Szilágysomlyóig számtalan somló van, de Somló csak egy van.
Vulkanikus talajú borvidék sok létezik a világban – hogyan írja le Somlót azoknak a külföldi vendégeknek, akik a borászatába látogatnak?
Szerencsére sokan jönnek, elsősorban lengyelek, svédek és németek, nekik azt szoktam mondani, hogy megérkeztek az utca végébe. Szerintem ugyanis a borok világában Somló a végállomás. Lehet, hogy nagyképűségnek hangzik, de a fehérborok között Somló lehetne a koronán a Kohinoor.
Ezt Tokajban biztos nagy kedvvel fogják olvasni…
Egyszer volt nálam egy Tokaj-rajongó újságíró. Két napig vendégeskedett itt, odakint hó volt, idebent a cserépkályhában égett a tűz. Sokat beszélgettünk, és persze kóstoltunk. Egyszer csak azt mondja nekem, hogy rájött, mi a baja Somlónak. „Nem Tokajban van.” Ha Tokaj-Hegyaljának lenne egy ennyire ikonikus hegye, amihez ha méretében nem is, minőségben Szepsy István Király-dűlőjét lehet hasonlítani, akkor mindenhonnan a csodájára járnának. Ha Somló alá tudnánk nyúlni egy tálcával, és el tudnánk vinni mondjuk Toszkánába vagy Burgundiába, mindenki a világon tudná, hogy Somló létezik. Az még
a jövő zenéje, hogy mi itt tudunk-e gyémántot csiszolni belőle.
Mi kell ehhez?
Kulturált vita és sok konszenzus. De jelenleg nem vagyok kifejezetten derűlátó. Legalábbis nem árul el sok jót a hazai borászati ágazatról az, hogy már a második évben zöldszüreti támogatásra lehet pályázni az unióhoz. Ez azt jelenti, hogy azért fizet az Európai Unió, hogy semmisítsük meg a termést, és zölden dobáljuk le a földre a szőlőt. Szakítsuk le azt, miért egész évben dolgoztunk – ez Isten ellen való vétek. Miért nem adhatjuk oda gyümölcsléként a közétkeztetésnek? Miért csak iskolatej van, és miért nincs szőlőlé az óvodákban, iskolákban? Közben a fél világ éhezik…
Ez lenne a jövő?
Komor, de realista pillanataimban azt gondolom, hogy ez a jele annak, hogy a szakma a csőd szélén van. A trianoni Magyarországon mi voltunk a világ második legnagyobb szőlőtermelő országa 350 ezer hektár szőlővel, a nyamvadt szocializmusban nagyjából 180 ezer hektár szőlőterülettel, majd az uniós csatlakozásunkkor egy vélhetően hamis – mert túlzó – adattal, 110 ezer hektárral, mára pedig mindössze 50 ezer hektár maradt. A legnagyobb területen termesztett fajtánk a hitvány bianka.
Egyelőre tehát messze vagyunk Somló igazi adottságaitól.
Ha már a Kohinoort hoztam példaként: annak a gyémántnak a jelentése fényes hegy. Aki felmegy a Somló tetején található Szent Margit-kápolnához, átérezheti ennek a hegynek a fényét. Már csak méltó módon kellene kezelnünk a hegy gyümölcsét.
