Tesztek

Szöveg és kép: Zirig Árpád

2021. augusztus 14.

Ugyan a Túró Rudi nem magyar találmány, de az orosz eredetű édesség olyan mélyen épült be a kollektív tudatunkba, hogy a pöttyös csomagolást meglátva szinte vágyat érzünk egy jó himnuszéneklésre – a napokban megjelent a márka kanalazós túródesszertje, naná, hogy muszáj volt kipróbálni.

Már a csomagoláson jól látszik a kétkamrás kiszerelés, vagyis az epres, csokis és karamelles változatok ízesítőanyaga egy saját kis mélyedésben kap helyet, ahonnan átöntve, vagy átkanalazva keverhetjük be a túrós-tejszínes krémbe.

A felbontás után egy kicsit elszomorodtunk. Ugyan rá van írva a csomagolásra, hány grammnyi desszertet kapunk, de

élelmiszermérnök legyen a talpán, aki a tömeg alapján egy bolt polcai előtt tipródva pontosan meg tudja határozni a kikanalazható térfogatot.


Számomra kellemetlen meglepetés volt, hogy
a csomagolás körülbelül félig van,

simán belefért volna jóval több is – aki a külső méret alapján hosszú perceken át tartó kéjes csemegézésre számít, csalódni fog.

A gyerekek napok óta nyomasztottak, hogy nyissuk már ki a hűtőben pihenő túródesszerteket, de amíg nem fotóztam le a csomagolásokat, kénytelen voltam elhajtani őket a konyhából – elég komoly ostrompillanatok is voltak, néha úgy éreztem magam, mint valami egri várvédő a törökök kifogyhatatlan erejű hadával szemben.

Végül elérkezett a nagy pillanat, lett fénykép, felsorakoztak a gyerekek, akik a Túró Rudi szekta vezető pozícióit foglalják el, így nagyon kíváncsiak voltak, mi finomság rejtőzik a piros-fehér szettben. Elsőre a natúr túrókrémet kóstoltuk meg.

Kellemes állagú, vannak benne rögök is,

én díjazom, hogy nem teljesen homogén.
A gyerekek szerint nem elég édes, szerintem meg pont jó a cukormennyiség, sőt, egy kicsi savat még el is bírt volna – ha magamnak készítek túrókrémet, mindig reszelek bele citromhéjat, ennek is nagyon jót tett volna.

A karamell jó ízű, bár poén lett volna sós karamellel megcsinálni – akinek van otthon egy kis füstölt maldon sója, nyugodtan keverje be, biztosan működni fog együtt a két íz. A csokoládé alatta maradt a családi ingerküszöbnek, az epermasszát viszont gejlnek találtuk.

Őszintén meglepődtem, hogy a Pöttyös-fanatikus gyerekeim gyakorlatilag meghagyták a desszerteket – feleségemmel ketten kanalaztuk be a maradékokat, inkább csak illemből, mintsem élvezetből.

A termék nem rossz, de nincs benne semmi átütő, ehető, de ipari – aki szereti ezeket, otthon is pikk-pakk be tudja keverni és ízesíteni, biztos, hogy ár-érték arányban jobban jön ki, mint egy előre csomagolt, nem túl karakteres ízű desszerttel. Úgy még a műanyaghulladék mennyiségét is csökkenteni tudjuk.