Egyesek már egy jó pacal gondolatától is öklendeznek, mások elképzelhetetlennek tartják, hogy pár évtizede még Magyarországon is ettek remek fiatal varjakat. A malactartó, vagyis a nőstény disznó szaporítószervei már az ország nagy részénél levernék a biztosítékot, de hol vagyunk mi az grönlandi konyha igazán durva fogásaitól? Utazzanak velünk: ismerjék meg a kontinens leggusztustalanabb fogásait!

1. A kiviak

A kiviak az az étel, amit gyaníthatólag egy Grönlandra menő turista sem akar megkóstolni. Elkészítése egyszerű, igaz, sokáig tart – ehhez képest a konfitált hódpofa igazi gyorséttermi gizdaság. Kell egy hibátlan, nem szétlyuggatott, zsíros fókabőr és mintegy száz tengeri madár.

Le sem kell tollazni, csak fókazsírba mártani, majd mind bevarrni a bőrbe.

Kinyomkodjuk a levegőt, betakarjuk kövekkel, hogy ne férjenek hozzá az állatok, majd fél évig érleljük – igazi karácsonyi csemegévé válik a sós levegő és a helyi klíma hatására.

A jelenleg Dániához tartozó szigeten a madarak kiemelése és könnyed lefosztása remek családi esemény: a fejet, a lábakat, a tollat és a bőrt kukázzák, a comb- és mellhúst boldogan megeszik. Szerintünk ez Európa legmeredekebb étele.

2. A muktuk

Ha nagyon szigorúan nézzük, ez sem sokkal durvább a jó töpörtyűnél, inkább a tengeri állatok alapíze lehet furcsa. Bálna, fóka, rozmár, beluga vagy narvál zsírja kell hozzá - olyan állatok, amelyek bőrük alatt remekül képesek raktározni.
A bőrből és az alatta lerakódott zsírból szép szeleteket vágnak:

ha kell, nyersen is fogyasztják, de a tartósított formája népszerűbb a hideg teleken:

először puhára főzik, majd ecetes vízben hónapokra elteszik.

3. A casu marzu

Hiába érlelünk hetekig egy pálpusztait a hűtő tetején, nehéz lesz utolérni a szárdokat. A casu marzu jelentése nemes egyszerűséggel rothadt sajt, lényege, hogy kukacok élnek benne. A sajtlegyek lárvái érlelés közben lyukakat rágnak a juhtej alapú készítménybe. Hogy mindezt fokozzuk,

fehér váladékot bocsátanak ki,

ami tovább ízesíti a sajtot.

Akkor éri el a fogyasztásra alkalmas állapotot, amikor több ezer kifejlett lárva nyüzsög benne. A szardíniai gasztroszakik állítják: csak akkor friss, csak akkor szabad megvenni, ha még élnek benne a lárvák.

4. A Milbenkäse

Ha most akarná valaki a piacra bevezetni, biztos, hogy a szigorú uniós ellenőrök elgáncsolnák.

A németek Milbenkäséje nem túl EU-konform, bár nagyon finom:

a félkész sajtot megsózzák, formázzák, majd rozsliszttel töltött faládába teszik.

Az atkák nem teketóriáznak, rávetik magukat a lisztre és a belenassolnak a sajt felszínébe is – a váladékuk teszi finommá a tradíciókat kedvelő német ínyencek kedvencét.

5. A hákarl

Az izlandi hákarl éppen, hogy befér az első ötbe: a rothasztással tartósított cápahús szintén félelmetes hírű, de annyira nem súlyos étek. Heringcápából készül, amit lefejeznek, kibeleznek, majd kavicsos aljú, sekély gödörbe teszik húsát.

Tizenkét hétig érlelik a föld alatt,

mialatt ammóniás, savanyú húsa kienged.

Ezt követően sózzák és csíkozzák, majd négy-öt hónapra fellógatják a szabadban levő kampókra – a hús barna réteget ölt magára, amit fogyasztás előtt eltávolítanak.

Na, melyiket kóstolnák meg elsőre?