Először volt a négy alapíz: az édes, a savanyú, a keserű és a sós. Néhány évtizede Európában is felfedezték az umamit, a japán konyha egyik legfontosabb ízét, amely a glutamát tartalmú ételekre jellemző. Ez lett az ötödik íz. 2012-ben amerikai kutatók már a hatodik ízről beszéltek.

A washingtoni San Luis Egyetem kutatói szerint a zsírnak egész más íze van, mint az öt alapíznek és meghatározták azt a kémiai receptort a nyelvünkön, amely felismeri a zsírmolekulákat. Évekig csend volt a  felfedezés körül, az elmúlt hetekben viszont ismét felröppent a hír. A felfedezésnek az utóbbi időkben azért tulajdonítottak nagy jelentőséget, mert összefüggést észleltek az elhízás és a zsír érzékelése között. Az oleogustus névvel illetett új íz (latinból fordítva: a zsír íze) teljesen különbözik a többitől.

A zsír ízét Richard Mattes, az amerikai Purdue Egyetem táplálkozási kutatóközpontjának vezetője szerint a kísérletben résztvevők keserűként vagy irritálóként és egyértelműen kellemetlenként írták le.
Mattes szerint a zsír ízének azonosítása egy sor jelentős egészségi előnnyel jár. A zsír nagy mennyiségben taszítóvá, kis mennyiségben vonzóbbá tehet bizonyos ételeket, éppúgy, ahogy a keserű íz önmagában kellemetlen, ám megfelelő mennyiségben növelheti a bor és a csokoládé nyújtotta ízélményt.

"A zsír ízének azonosítása nagy jelentőségű az egészséges táplálkozás szempontjából. Nagy mennyiségben megakadályozza, hogy avas ételt fogyasszunk, kis mennyiségben viszont vonzóvá teszi az ételt - hasonlóan a keserű ízhez, amely önmagában kellemetlen, de megfelelő mennyiségben javítja a borok és a csokoládé ízét - tette hozzá a professzor."

A kutatók úgy vélik, a zsír íze egy idő után jelzés lehet az ember számára, hogy eleget evett. Ha azonban valaki kevéssé érzékeny erre, szervezete nem kap időben visszajelzést, és többet eszik a kelleténél.

Az oleogustus azonosítása a szakemberek szerint segíthet a szívbetegségek elleni küzdelemben, valamint a túlsúly elleni harcban.