A Magyar Dietetikusok Országos Szövetségének legújabb tanulmánya szerint a siker kulcsa elsősorban abban rejlik, mennyire követik, tartják be az adott diétát a fogyni vágyók, és szinte független az elért eredmény az alkalmazott étrend tápanyag-összetételétől.

Mindenki eszik, de vajon mit, mennyit és miért?

Az étkezés az egyik legfontosabb életfunkció az ember életében. A csecsemőtől az aggastyánig enni mindenki szokott, de vajon tudjuk-e, mitől függ, hogy mit, mikor és mennyit eszünk? A legerősebb  befolyásoló tényezők az éhségérzet, illetve az étvágy, amelyek szabályozása igen bonyolult. Számos idegi és hormonális tényező mellett befolyásol az életkor, az élethelyzet, a fizikai aktivitás, az időjárás, és nem utolsósorban a különböző környezeti, társadalmi, kulturális hatások. Amennyiben a szabályozás  megfelelően működik, a táplálékkal elfogyasztott és az élettevékenységekhez, munkához, mozgáshoz, növekedéshez felhasznált energia egyensúlyban van. Felnőtteknél ilyenkor a testtömeg állandó marad, gyermekeknél az életműködések zavartalansága mellett, lehetővé teszi a normális fejlődést is.

Étvágyszabályozó tényezők

A táplálékfelvételt – optimális esetben a szükségletnek megfelelően – az éhségérzet és az étvágy határozza meg. Ezek szabályozását egy rendkívül összetett rendszer végzi, melyben a központi  idegrendszer mellett hormonok, és egyéb jelátvivő anyagok (neurotranszmitterek, citokinek) vesznek részt. A szervezet táplálék-ellátottságának fokáról a központi idegrendszert elsősorban egyes hormonok (leptin, inzulin stb.) informáljak. Ezen felül az agyban kialakuló éhségérzet vagy jóllakottságérzet, az ízérzékelésről eljutott információk és számos egyéb szignál is hatással van a táplálékfelvételre. A  szabályozásban szinte minden szervünk részt vesz. A táplálékfelvétel úgynevezett érző (szenzoros) szabályozó ága az energiahiány érzetét juttatja el az agyba, zömmel a tápcsatornából és a zsírszövetből érkező jelekkel, elsősorban hormonális úton. A fehér zsírszövetben termelődő leptin vérben mért mennyisége arányos az energiaraktár nagyságával, és erőteljesen befolyásolja a szervezet energia-felhasználását. A gyomorban termelődő „éhséghormon”, a ghrelin szintje a vérben étkezés után lecsökken, így szabályozza az étvágyat és alakítja ki a szervezet „táplálkozási órarendjét”. Az egyes étkezések méretét, az étkezés abbahagyását alapvetően a jóllakottsági szignálok befolyásolják. Ezek egyike az, hogy a táplálékkal elfogyasztott szénhidrátok a vérbe kerülve a hasnyalmirigyet inzulin kiválasztásra sarkallják, ami az agyba jutva és befolyásolva más hormonhatasú anyagok műkéödését, étvágycsökkentő hatást fejt ki. Az elfogyasztott táplálékok elraktározása a zsirszövetben történik, ennek megszaporodása is az inzulinszint növekedésével jár, ami, ugyanazon mechanizmus útján, további étvágycsökkentő hatasú lehet. Amennyiben a táplálékkal felvett, és az életműködésekhez,  hőtermeléshez, fizikai aktivitáshoz felhasznált energia egyensúlyban van, a testtömeg állandó marad. Azonban a testtömeg állandóságát biztosító szabályozó mechanizmusok sérülhetnek, újabb hatások érvenyesülhetnek, ami könnyen súlygyarapodást idézhet elő.

Alvás és súlygyarapodás?

A táplálékfelvétel szabályozásában jelentős szerephez jut a biológiai óra is. Több kutató összefüggést talált a napi alvással töltött idő és a túlsúly kialakulásának esélye között. Nagy esetszámú vizsgálatokból levont megállapítások szerint az 5 óránál kevesebbet alvóknál 40%-kal nagyobb eséllyel alakul ki az évek során elhízás, mint azoknál, aki napi 7-8 órat töltenek rendszeresen alvással. Ezt a kapcsolatot gyermek- es fiatalkorban találtak a legerősebbnek, igy felvetődik, hogy az alvásra fordított egyre kevesebb idő is kiváltó tényezője lehet a gyermekkori elhízásnak. Felnőttek esetében megfigyelték, hogy a naponta 6 óránál kevesebbet alvók átlagos energiabevitele mintegy 178 kcal-val nagyobb volt a napi 9 órat vagy annál többet alvókénál. Árnyalta a képet, hogy a kevesebbet alvók energiafelhasználása átlagosan 113 kcal-val több volt a sokat alvó tarsaikénál. Ezek a kutatási eredmények arra engednek következtetni, hogy az alváshiány is egyik oka lehet annak, hogy többet eszünk, mint amit felhasználunk.

Fogyókúra éhezés nélkül?

Hangsúlyozni kell, hogy hatékony fogyás nem érhető el az energiaegyensúly változtatása nélkül, a testsúly csökkenése csak akkor következik be, ha a felhasznált energia több a táplálékkal  elfogyasztottnál. Az étrend optimális összetétele a mai napig a szakirodalmi viták középpontjában áll. Általánosan elfogadott tény, hogy bármilyen tápanyag fokozott beviteléből eredő többlet energia-bevitel, társulva a fizikai aktivitást nelkülöző életmóddal, testtömeg gyarapodáshoz vezet.

Szintén ismert, hogy az egyes tápanyagok különböző mértekben befolyásolják a hőtermelést  (termogenezist), aminek következménye az alapanyagcsere átmeneti fokozódása étkezést követően. Ez főleg a tápanyagok emésztéséhez, felszívódásához, feldolgozásához, raktározásához felhasznált energiamennyiséget jelenti. Az étvágy oldaláról megközelítve a kérdést, azokat az étrendi lehetőségeket vesszük most számba, melyek az étvágy csökkentésen, a jóllakottság érzet kialakulásán keresztül teszik lehetővé a túlevés elkerülését, a táplálékfelvétel kordában tartását, ezáltal a hatékony testtömeg szabályozást.

Étvágyunkat nem pusztán a szervezet energia-egyensúlyának megőrzése vezérli. Nem elhanyagolható tényező például az étkezés élvezeti értéke, ami a jóllakottságközpontba érkező jeleket is felülírva sarkallhat egyre több étel elfogyasztására akkor is, amikor már a szükségletünket bőven kielegítettük. Sokszor ezek az impulzusok felülírják a valós igényeket, így nem az éhségünk elűzése, hanem az étel íze kedvéért nyúlunk újabb ínycsiklandozó falatokhoz. Szintén gyakori, hogy az ételt-italt önmagunk megjutalmazása, örömszerzés céljából vagy feszültség- és bánatűzőnek használjuk. Az elhízásban ennek az attitűdnek kimagasló szerepe lehet, főleg, hogy az ilyenkor fogyasztott ételek, italok jellemzően dúskálnak az energiában. A kínzó éhségérzettel járó, önsanyargató fogyókúrák eleve kudarcra vannak ítélve.

De hogyan lehetne éhezés nélkül fogyni? Az egyik legfontosabb alapelv, hogy tegyük étkezésünket rendszeressé, étkezzünk naponta többször, lehetőleg mindig ugyanabban az időben, de érjuk be egy-egy alkalommal kisebb mennyiségekkel. Ha nincsenek nagy étkezési szünetek, nem várjuk meg a kínzó éhségérzet jelentkezését, könnyebben tudunk mérteket tartani étkezéskor. A kis energiasűrűségű, nagy víztartalmú, sok értékes ásványi anyagot, vitamint tartalmazó zöldségekből nagyobb mennyiséget is elfogyaszthatunk anélkul, hogy energia-bevitelünk jelentősen megnövekedne.

A növényi rostokban gazdag élelmiszerek alaposabb rágást igenyelnek, így megnövelik az étkezés idejét. Ez táplálkozáspszichológiai szempontból is előnyös: úgy érezzük, hogy a hosszabb étkezési idő alatt nagyobb mennyiséghez jutunk, mintha csak felületes rágással nyelnénk le a táplálékot. Ha a rágás hosszabb ideig tart, a gyomornedv mennyisége is megnő, és ez is segíti a gyomor telítődését. Az alapos rágás időt ad arra is, hogy az agyban kialakuljon a némi késleltetéssel létrejövő, a táplálékfogyasztás befejezését jelző telítettségi reakcio, és meggátolja a „túlevést". Az élelmi rostok a tápcsatornába kerülve megduzzadnak, így alakítják ki a telítettség érzetét. A diétas rostok megnyújtják a gyomor kiürülésének az idejét, ezzel csökken az éhség- és megnő a jóllakottságérzet ideje. Főleg a gélképző tulajdonságú, vízoldékony diétas rostok (pl. pektin) lassítjak a gyomor kiürülését.

A folyadékbevitel fontossága

Ha a rostban szegény táplálkozás elégtelen folyadékbevitellel társul, a béltartalom besűrűsödik, és nehezebben jut tovább. Nyomást gyakorolhat a bélfalra, és ez kellemetlen érzést okoz. Minél lassúbb a béltartalom továbbítása, annál több víz szívódik vissza belőle, és annál nehezebbé válik a tovahaladása. A nemkívánatos hatások elkerülése érdekében ezért fokozottan ügyelni kell a bőséges (napi 2-2,5 liter) folyadékfogyasztásra is. A szomjúság oltására a legjobb a tiszta ivóvíz, a változatos italválasztásnak azonban fontos szerepe lehet abban, hogy elfogyasszuk a szervezetünk igényeinek megfelelő folyadékmennyiséget.

Számos divatos irányzat javasolja a fehérjebevitel fokozását a többi energiát adó tápanyag (szénhidrátok, zsírok) rovására. A mérsékelten magas fehérjebevitel potenciális előnyei közt említik a tanulmányok, hogy a fehérjetartalmú étel elfogyasztását követően hamarabb és tartósabban alakul ki a jóllakottságérzés, mint akár szénhidrát vagy zsír fogyasztását követően. A testmozgással kiegészített, csökkentett energiatartalmú, mérsékelten emelt fehérjetartalmú étrend több módon is elősegítheti a testtömeg-szabályozást. Azonos fizikai igénybevétel esetén jobban segít megőrizni az izomtömeget a zsírtömeg rovására, a jóllakottságérzet növelése útján pedig hozzájárulhat az energia-bevitel mérsékléséhez. Ahhoz, hogy az említett előnyös hatások érvényesüljenek, a fehérjeforrások közül részesítsük előnyben a növényi fehérjéket (hüvelyesek, teljes kiőrlésű gabonafélék), a tejtermékeket, a halakat valamint a kevésbé zsíros húsokat, húskészítményeket és a tojást. A fehérjebevitel azonban ilyenkor se haladja meg a napi 130 g-ot. Az EPIC-INTERACT követéses vizsgálat eredményeinek nemrég közzétett elemzése rámutatott arra, hogy a 2-es típusú cukorbetegség gyakoribb előfordulása volt tapasztalható a nagyobb mennyiségű, főleg állati fehérjét fogyasztók körében.

Melyik fogyókúrát válasszuk?

A különböző tápanyag-összetételű diétákat összehasonlító tanulmányok eredményeinek feldolgozása arra az eredményre jutott, hogy a siker kulcsa elsősorban abban rejlik, mennyire követik, tartják be az adott diétát a fogyni vágyók, és szinte független az elért eredmény az alkalmazott étrend tápanyag-összetételétől. A diéta kiválasztásánál a legfőbb szempont az legyen, hogy olyan összetételű étrendet kövessünk, amely legjobban illeszkedik az élethelyzetünkhöz, preferenciáinhoz, és számunkra a leginkább követhető. Az étrend megtervezésénél törekedjünk a kis energiasűrűségű, de nagy tápértékű nyersanyagok változatos felhasználására. Ahhoz, hogy az izomtömeg vesztés a lehető legkisebb legyen, elegendő jó minőségű fehérjének kell szerepelnie az összeállításban. A testtömeg csökkentésében az energiaegyensúlynak van legnagyobb szerepe, a diéta összetétele kevésbé befolyásolja az elért eredményt. Az étrendi kezelés elsődleges célja tehát az energiabevitel csökkentése. Ugyanakkor a zsírdús, drasztikusan csökkentett szénhidráttartalmú (<20%), valamint a nagyon alacsony zsírtartalmú (<15%) diéták nem biztosítanak megfelelő tápanyag ellátottságot, alkalmazásuk esetén számolhatunk hiányállapotok kialakulásával: elsősorban egyes ásványi anyagok, vitaminok fognak hiányozni az étrendből.

forrás: Magyar Dietetikusok Országos Szövetsége Táplálkozási Akadémia