Gyorsan a desszertet, mielőtt meghalok

Vannak még becsületes haspókok. Anthelme Brillat-Savarin, amikor megérezte halála közeledtét, utolsó erejével felkönyökölt a párnákon és ráripakodott a cselédre: "Gyorsan a desszertet! Azt hiszem, haldoklom."

Az ínyencek fejedelme, jóllehet tudta, hogy utolsó szavait feljegyzi az utókor, nem az élet értelmén gondolkodott, csupán be akarta fejezni az étkezést. Hiszen sajt (vagy desszert) nélkül olyan a vacsora, mint egy félszemű szépasszony. A legendarombolók szerint persze az eset nem is vele történt meg, hanem 98 éves nagynénjével, de ez szinte teljesen mindegy - miatta jegyezték fel.

Gyanítom, Goethe a költőfejedelem sem azt rebegte utolsó pillanatában, amit az iskolában tanulunk, hogy: "Több fényt!", ami ugye átvitt értelemben a felvilágosodást, a kiművelt emberfőket jelenti. Hanem azt kérdezte unokahúgától, aki nem sokkal előtte adott neki egy kis itókát, hogy

"Több nincs?" 

(Tehát nem „Mehr Licht!2, hanem „Mehr nicht?”) De hogy festett volna ez az üzenet egy fennkölt életrajzban?

Egyesek még Humphrey Bogart, a legendás hollywoodi színész utolsó szavait is kitörölnék a filmtörténelemből. A Casablanca sztárja 1957-ben halálos ágyán egyetlen dolgot bánt meg az életéből: "Sosem szabadott volna a whiskyről Martinire váltanom" - mondta. Ami tökéletesen összecseng a XVIII. század elején élt Charles d' Everuard gasztronómus véleményével, aki, miután a pap feladta az utolsó kenetet és megkérdezte, megbékélt-e Istennel, így felelt: "Inkább a májammal békülnék meg atyám, mert az leállt."

Az eset nem rázta meg különösebben a szesztestvéreket. Utolsó perceiben John Keynes brit közgazdász például azt suttogta orvosa fülébe: "Ihattam volna több pezsgőt is!". Georges Courteline francia színpadi szerző válasza pedig szállóige lett: amikor

figyelmeztették, hogy az alkohol lassan öl, ő csak ennyit válaszolt: "Én ráérek."

"Mondd meg, mik voltak az utolsó szavaid, és megmondom, ki voltál." - Octavio Paz mexikói költő vélekedik így. És az esetek többségében ebben van is igazság. Amikor Krisztus előtt 212-ben a rómaiak csellel elfoglalták a szicíliai Siracusa városát, a görög bölcs, Arkhimédész épp geometriai alakzatokat rajzolt a porba. Egy római légionárius eltaposta ábráit, mire a tudós ráförmedt: "Ne zavard a köreimet!" Ezek voltak az utolsó szavai. A zsoldos nem hallott sem felhajtóerőről, sem spirális síkgörbéről, de még a Pi számról sem. Ölni viszont tudott.

Élet és halál ilyen szimbolikus egységére ritkán adódik példa. Többnyire megalázva, rettegéssel távozunk az életből, még szerencse, ha az élők és a holtak világát elválasztó Sztüx folyó vízén átkelve az utolsó pillanatban nem bűnök, hanem húspástétom (William Pitt brit miniszterelnök), Eiscreme-soda koktél (Lou Costello, amerikai komikus), egy pohár rajnai rizling (Johannes Brahms zeneszerző) jut eszünkbe. Egy palack borban néha több bölcsesség lakozik, mint számtalan lételméleti aforizmában.

Az utolsó vacsora jogán elhangzott legfrappánsabb poénokat a halálsoron jegyezték fel. Ez igazi akasztófahumor. George Apple rendőrgyilkos például a nevével viccelődött, mielőtt beleült volna a villamosszékbe: "Mindjárt kész a sült alma"- mondta. (apple angolul almát jelent). Nem szállt el a humora az oklahomai James Frenchnek sem. "Már látom az újságok főcímét - viccelődött, amikor a villamosszékbe szíjazták - elkészült a sült krumpli". A sült krumpli amerikai neve ugyanis French Fries.

Picasso legutolsó kívánsága az volt, hogy

halálakor bontsanak fel egy üveg pezsgőt és koccintsanak az egészségére.

Rabelais, minden nagyevők őse a következő szavakkal végrendelkezett: "Sok a tartozásom. Egy vasam sincs. A többit a szegényekre hagyom."

Azt pedig nyilván hallották már, mit suttogott a borkereskedő legidősebb fia fülébe a halálos ágyán: "Elárulom neked fiam a nagy titkot: szőlőből is lehet bort csinálni!"