Vu Bajfu egy átkozott zseni volt. Lehet, hogy neve hallatán idehaza csak megvonják a vállakat, de keveseknek volt akkora hatása a gasztronómiára, mint neki. Nem csak megjósolta, de meg is teremtette a trendeket - elég annyit mondani, hogy ő találta fel az instant levest. Azonban azt, hogy mostanra a Michelin-csillagos konyhák is figyelnek erre a termékre, talán ő sem gondolta volna.

107 éves lenne.

Magyarországon ismeretlen, de Ázsiában ikon, akinek gazdasági ötleteit és sikereit egyetemeken tanítják.

Annak ellenére, hogy mifelénk leginkább a kínai klón-levesek az elterjedtek, alapja mindegyiknek a Nissin Food terméke, ami máig a világ legnépszerűbb gyorsétele.

A 96 éves korában elhunyt férfi Tajvanon született. Apja textilkereskedő volt: hogy fiának a legjobbat biztosítsa, Japánba küldte üzletkötést tanulni a harmincas években. Elsőre nem úgy tűnt, hogy volt értelme a gondoskodásnak, hiszen Bajfu, vagyis új, választott nevén Andó Momofuku sokáig utcai zokniárusként tudott csak elhelyezkedni.

Hogyan jött az isteni szikra? Emlékirataiban feltehetőleg megszépítette a valóságot: azokat szerette volna megetetni, akik korgó gyomorral ténferegtek az utcákon, akik táljaikkal csendben sorakoztak a filléres kifőzdék előtt. Az üzletember kritikusai szerint ez romantikus maszlag - felhívják a figyelmet arra, hogy

1948-ban és 1949-ben a börtönt is megjárta, szimpla csalás miatt.

A ráment a kínaiak és a japánok is magukénak tartják. A gazdag levesben ott ázik mindkét nép konyhai hagyománya – mégsem hagyományos recept, hiszen mai formájában csak a második világháború után jelent meg. Az akkut liszthiány miatt eleinte exkluzív és drága fogásnak számított, de ahogy a szétvert ország működni kezdett, egyre szélesebb társadalmi rétegek kedvelték meg a ráment.

Momofuku 1958-ban több hónapot áldozott arra, hogy tökéletesítse ötletét, hogy megteremtse az instant levest. Sikerült neki

– csak forró víz kellett, ami mindenhol akadt, nem csoda, hogy ötlete letarolta az ázsiai piacot.

Nagyon okosan meglátva a rést, még tovább egyszerűsítette a terméket. Papírcsészébe csomagolta, így már lábas sem kellett; megszületett a máig egész világon elérhető Cup Noodle. Az 1971-es termékbevezetés után már az amerikai piac is megőrült az istant rámenért.

Az első japán űrhajósnak, Nogucsi Szoicsinak is készített levest. Rengeteg kivitel létezik, idehaza elérhető az eredeti Nissin Food, plusz a kínai klónok is – mindben közös a tészta, a por és néhány egyéb szárított alapanyag.

Hála a folyamatos útkeresésnek és az újabb ízeknek, Andó halálakor a cég már 300 millió dolláros éves profitot tudott felmutatni. 1964-ben ő szorgalmazta az Instant Ételeket Gyártók Szövetségének (Instant Food Industry Association) létrehozását: olyan, máig érvényes szabványokat vezetett be, mint a gyártási idő feltüntetése a csomagoláson.

Japánban máig a Cup Noodles az egyik legolcsóbb étel, jellemzően 2-500 forintba kerül egy adag. Mivel a gasztroforradalom és a ráment érintő divathullám a cég fejlesztőit is megihlette, tavaly áprilisban bejelentették, hogy az alapverziók mellett jönnek a felturbózott levesek: ezekért húsz-huszonöt százalékkal kértek többet. A cápauszony vagy teknőcleves ízű, speciális alapanyagokból készült változatok beváltak – a hozzáadott kollagén miatt sűrűbb állagot is kaptak a vásárlók.

A Cup Noodles Rich sikeres, aminek eredményeként a Nissin együttműködésbe kezdett a szigetország ismert éttermeivel.

Idei partnerük a Nakiryu, amely egy Michelin-csillagos tokiói levesező.

Hogy mennyire tudják reprodukálni azt a legendát, amiért az utazók, a helyiek és az étteremkritikusok egyaránt rajongonak, még kérdéses – igaz, a 360 jenbe, vagyis mintegy 850 forintba kerülő rámenről jó véleménnyel vannak azok a japánok, akik már kóstolták. Egyszer talán ide is eljut? Megkóstolnánk, mire képes a multi tapasztalata és a csillagos konyha ízlése együtt.