A spanyol Roca fivérek étterme évtizedek óta szerepel a világ legjobbjai között. Sőt, a tekintélyes brit Restaurant Magazine tavaly a gironai Celler de Can Rocát választotta a világ legjobb éttermének. Idén másodikak lettek az ötvenes listán. "Nincs ebben semmi rendkívüli" - mondja Joan Roca, aki a testvérek közül a konyhát vezeti. Az viszont csodaszámba megy, ha valakinek sikerül asztalt is foglalnia az étterembe. Tízszeres a túljelentkezés.

Részletek az interjúból:

- Kérdezte már Ferran Adriat, mi lehet az oka, hogy két, egymástól alig ötven kilométerre fekvő étterem, az El Bulli és a Celler de Can Roca tíz évig folyamatosan bekerült a világ legjobbjai közé?

- Biztos, hogy nem véletlen. A katalán gasztronómiai hagyomány nagyon gazdag. Mondhatom, igazi fúziós konyha. Először görög és római, majd arab és zsidó hatás érvényesült errefelé. Aztán Amerika meghódításával a XV-XVI. században izgalmas új alapanyagok érkeztek az Újvilágból. A mediterrán térség amúgy is a legfinomabb nyersanyagok földje. Ráadásul mi, katalánok különleges kapcsolatban állunk az étellel. Egyszerűen imádunk enni. És főzni is. Szinte állandóan az ételről beszélünk. Nem véletlen, hogy annyi a jó szakács. Úgyhogy régen sem az El Bulli volt és most sem a Celler de Can Roca az egyetlen jó étterem errefelé.

- René Redzepi idén visszavette önöktől "a világ legjobb étterme" címet. Ez trendfordulót jelent? A skandináv konyha újabb diadala?

- René is Ferran Adria köpönyegéből bújt elő. Egy évet dolgozott az El Bulliban. A mesterének tartja Ferrant, nemrég nyilatkozta, hogy nélküle nem tartana ott, ahol most tart.

- Most Redzepi étterme, a koppenhágai Noma került az élre. Önök csak a másodikak. Nem bántotta a döntés?

- Ne vicceljen! Már voltunk elsők! A sportolóknak is örökre adják a díjat, az Oscar-díjért sem kell évente újra megküzdeni. Egyébként nincs is olyan, hogy a világ legjobb étterme. Mindenkinek van egy kedvenc helye, és van olyan, amely több embernek is tetszik. Az elismerés persze mindig jó. Amikor egy vendég könnyes szemmel úgy búcsúzik, hogy élete legfinomabb vacsoráját ette nálunk, hát az jólesik. Szerencsére a Celler nagy rajongótáborral rendelkezik, de sokat dolgozunk ezért. És persze a szüleinknek is sokat köszönhetünk.

- Ők mit szóltak az elismeréshez?

- A mamám (Montserrat Fontane) csak annyit mondott: "Ne higgyetek nekik! Ez butaság. Még hogy a világ legjobb étterme..." Ő, aki még mindig tíz euróért ad egy menüt a kifőzdéjében, bohóckodásnak tartja az egészet. A legjobban mégis akkor háborodott fel, amikor egy újságíró megkérdezte, hogy miért nem emeli fel az éttermében a menük árát. "Mit vétettek szegény vendégeim, tehetnek ők róla, hogy a fiaim világhírűek lettek?" - mondta. Merthogy a szüleim évtizedek óta vezetik a Can Roca nevű kisvendéglőt Girona munkásnegyedében, ahol asztalosok, műszerészek, villanyszerelők a törzsvendégek.

Joan Roca-val készített interjút keresse a Magyar Konyha nyári számában!