Kvász ist das?

Aki már ivott valahol keleten tartálykocsiból árult kvászt, soha nem felejti el a kenyeres, diszkréten alkoholos ízt. Hazugság lenne azt állítani, hogy jó, de része az ukrán és orosz utcaképnek – amolyan hűs hörpintenivaló, talán csak az tudja igazán megszeretni, aki odaszületett.

A fiatal magyarok nagy részének semmit nem mond ez az ital.

Ötéves terv helyett huszonötéves hitelük van, a Ki tud többet Szovjetunióról? verseny helyett facebookos kvízeket töltenek ki.

Éppen ezért nem is értettem, hogy kerül a országos piacra a PET-palackos Ó-Kijevi kvász, hisz a keleti szél romantikája talán már csak Thürmert és az ellentétes bozótban harcoló kopaszokat érinti meg. Ahhoz viszont, hogy a fiatalok rászokjanak, borzasztóan idejét múlt a szláv hímzésre emlékeztető csomagolás.
Bevallom, azt hittem, ebben is lesz alkohol. De nincs. Ennek van jó meg rossz oldala, de ha csak a pozitívumokat nézzük, akkor végre itt egy üdítő, ami más, mint a többi, nem a megszokott amerikai vonal. Kétféle verziót találtam, barnát és világost.

A sötét színű íze kenyéren átszűrt Kofolára emlékeztet,

de annak, aki szereti a kenyeret és nem mond nemet a másik klasszikus béketábori üccsire, simán bejöhet, mert szokatlansága ellenére is harmonikus.
A fehér változat

kevésbé malátás, diszkrétebb,

óvatosan felbukkannak belőle a citromra emlékeztető aromák. A különbség, hogy ebben árpamaláta van, míg a sötétben rozs – amúgy az igazi ukrán-orosz kvász alapja is rozskenyér, amely cukrosan erjesztve mintegy 2 százalék alkoholtartalmú, szűretlen, diszkréten szénsavas itallá válik.
Ha azt hinnénk, hogy ez valami hazai ámokfutás, tévedünk: a kijevi Obolontól veszik, a címketerv és a beltartalom is ugyanaz, mint a kinti változaté. A gyártó egyébként Ukrajna egyik vezető italipari óriása – nem csak söröket, de üdítőket is készítenek. A kvászhoz használt malátájuk is adott – évi 120 ezer tonna volumennel működő saját malátázójuk van, amiből külföldre is jut.
249 forint a fél liter, a kérdés,

megéri-e? Aki a régi kvászt keresi, annak nem.

Sokkal lágyabb, karaktermentesebb és hát szesz sincs benne. Aki viszont szeretne valami szokatlan, de harmonikus üdítőt, mindenképpen próbálja ki, egyszer mindenképpen érdemes.
Az egykori Szovjetúnióban a kvászt sokan házilag készítették, a metódus ma is működik.

Csak rendes, igazi félkilós rozskenyér kell hozzá, a többi már gyerekjáték.

Felkockázzuk, sütőben megpirítjuk, majd 30 deka cukorral és három liter vízzel összeforraljuk. Ha kézmelegre hűlt, 10 gramm élesztővel segíthetünk, hogy meginduljon az alkoholos erjedés.
Műanyag palackokba töltjük, amelyek képesek tágulni – a folyamat során a cukorból alkohol és szén-dioxid keletkezik. A felesleget engedjük ki néha; három-négy nap után pelenkán vagy gyolcson szűrjük át, majd hűtsük be. Nem egy űrtudomány, igaz?