Budapesten is étellel ünnepelnek a kínaiak

Dorbézolásban a gazdagság, a siker és a hosszú élet titka? A kínai kultúrában a Holdújév az egyik legnagyobb ünnep. Az utcákon tömegek, petárda durrogtatás, tüzijáték, piros lampionok, az asztalok pedig roskadásig megtelnek szimbolikus tartalmú ételekkel. Az egyes fogások az ázsiai kultúra kifinomult jelképtárát hordozzák. Ebbe a titokzatos világba kalauzol minket Liu Jin, és fia Hao, két generáció, két ünnepfelfogás.

Liu Jin harminc éve érkezett Magyarországra férjével. Azonos dél-kínai tartományból származnak, így a regionalitásáról híres kínai konyha hasonló szeletét hozták magukkal. Családi vállalkozásuk, a Hercegpírmás utcai Nemzetközi kínai gyorsétterem  menedzselésében és otthoni hagyományaik őrzésében sokat segít közös étel-, és ünnepkultúrájuk.

Gyermekeik már kevésbé fogékonyak a tradíciók megtartása iránt, Liu viszont töretlen  lelkesedéssel készül az idei „szilveszterre” is.

“Kínában a holdünnep, vagyis az újév az egyik legfontosabb ünnepünk, tavaszköszöntőnek is hívjuk. Ilyenkor egy hétre minden bezár, csak néhány csemegebolt és étterem tart nyitva.

Az emberek az utcákon tüzijátékoznak, petárdáznak, sorra látogatják a rokonokat, és olyan nagy tömeg vonul az utcákon, hogy szinte mozdulni se lehet. Nagyon jó a hangulat.”

Az óév utolsó és az újév első napját (idén február 16-ra esik) a szűkebb családi körrel szokás tölteni, a huszonéves Hao szerint ezt még azok a fiatalok is tiszteletben tartják, akik egyébként nem tartják a hagyományokat. “A szüleim felváltva hazautaznak Kínába, hogy a családjukkal ünnepeljenek. Engem ez már nem annyira érdekel, de anyáéknak fontos, ezért itt is megtartjuk”.

“Az igazi kínaiak ünnepelnek, én még igazi vagyok, ők már nem”

- nevet Liu. A hét további része a családi és rokoni látogatások ideje. A hagyományoknak megfelelő ételek univerzálisak és az egész hétre érvényesek, vagyis minden család ugyanazoat a fogásokat kínálja a vendégeknek. Így a fiatalok számára nincs menekvés.

Szilveszter - idén ez február 15-re esik - a piros lampionok napja, ilyenkor a lakást és a tereket piros lampionokkal és füzérekkel díszítik. A piros színnek különleges jelentést tulajdonítanak, ez fejezi ki a reményt, hogy a következő év még élénkebb és élettel telibb lesz, mint az előző volt.

Ez az este csak másodlagos szerepet tölt be az egyhetes holdünnephez képest, de az óév búcsúztatásához is társítanak jelképes ételt, ez a Tang yuan, vagyis a ragacsos rizsgombóc leves. Készítése igen egyszerű, a ragacsos rizslisztet kevés víz hozzáadásával egynemű masszává dolgozzák, majd apró darabokra osztva mini gombócokat formálnak, amiket fekete szezámmag, disznózsír és cukor keverékével (más tartományokban akár sertéshússal) töltenek. A gombócokat lobogó vízben 5-10 perc alatt kifőzik, és a főzővízben, vagy édes szirupban tálalják.

Közös nagy tálban adják az asztalra, ez a tálalás a családi összefogást és együttlétet szimbolizálja.

Édessége miatt inkább desszertnek minősül, mégis, az étkezés elején szokás fogyasztani. “Régebben csak az óév utolsó napján szabadott ilyen levest fogyasztani, mára lazultak a szabályok, és az év bármely napján ehetünk ilyet. Ez azért is kár, mert amúgy nem szeretem”-mondja Hao.

A szerencsehozó piros szín végigkíséri az ünnepi hetet, a díszítés mellett a gyerekek kis piros tasakokban pénzt kapnak a felnőttektől, ami az anyagi javakhoz kapcsolódó jókívánságot jelképezi. Liu még egy további hagyományt őriz, “második lány vagyok három közül. Gyerekkoromban szegények voltunk, ezért nekem sose jutott új ruha, egyedül újévkor vettek nekem is újat, és ezt nagyon élveztem. Ezért én a mai napig új ruhát veszek fel az év első napján”.

Az új év reggelét Dél-Kínában tésztával szokás indítani, a tésztaszálak a hosszú életet jelképezik. “Édesanyám felkelés után azonnal tésztalevest diktált belénk. Én most is ezzel indítom az új évet, de a gyerekeim nem szeretik, így ők pirított tésztát kapnak reggelire.” Az északi tartományokra inkább a gazdagságot szimbolizáló töltött húsos táska a jellemző reggeli, ez az étel a dél-kínai menüben is megjelenik, de inkább az esti étkezéskor.

Az új év első napjának fénypontja egyértelműen a vacsora, amit Kínában a tévében közvetített négyórás újévi műsorhoz igazítanak. Bár az ételek egyszerre kerülnek az asztalra, a különböző fogásokat a műsor ütemével egy ritmusban fogyasztják.

A menüsort alkotó fogások és alapanyagok a szerencse, siker és gazdagság kívánságát jelképezik.

Kötelező például valamilyen halételt tálalni, ez minden családban készül, a hal a sok pénz ígérete a jövő évre. Az elkészítésre vonatkozóan nincsenek megkötések, de fontos, hogy élő halból készüljön. “Nem maradhat el az emeletes újévi torta, a Nian gao sem. Ez a legismertebb újévi ételünk. Az emeletesség a felfelé törekvést jelenti, reméljük, hogy a következő év jobb színvonalú lesz, mint az előző volt. Európában nem igazán ismert étel, és nehéz szavakkal leírni. Egyfajta zselés, ugyanakkor tömör, rendkívül laktató sütemény, sok-sok datolyával, és még ezernyi hozzávalóval. Vannak, akik hússal készítik, vagy esetleg rétegenként váltogatják a húsos és datolyás emeleteket. Az elkészítése is bonyolult, emlékszem, gyerekkoromban a nagyszüleim éjszakákon át gyúrták, gőzölték a közel 30 kilónyi alapanyagot.”-meséli Liu. Fia, Hao ezért a fogásért se igazán lelkesedik, bár húgával egy-egy szeletet hajlandó megenni, tisztelettudásból.

“Apa ragaszkodik hozzá, hogy ő maga készítse, ilyenkor két hétig zajlanak az előkészítő munkák, majd jön a legalább 10 órás gőzölés. Ha nincs itthon, akkor titokban inkább készen vesszük”.

Liu ragaszkodik a hagyományokhoz, és bár az utcai tüzijáték, petárda és a baráti látogatások Magyarországon nem könnyen kivitelezhető, mégis, fontos, hogy az ünnepi menüt úgy készítse, ahogy még otthon, Kínában tanulta. Így a hal és a torta mellé kerül még tavaszi tekercs, édes szezámos golyó, rák, és töltött húsos táska, vagyis Jiao zi is az asztalra. Saját bevallása szerint ez utóbbi az egyik kedvence, és kiválóan készíti. A tésztát fűszerezett darált sertéshússal, tojással és zöldséggel töltik, félbehajtják, majd forró olajban kisütik. A töltelékbe kerülő zöldség lehet kínaikel, metélőhagyma, vagy zeller, de fontos, hogy egyszerre csak az egyiket használjuk.

A holdünnepi menü fő attrakciója egy nem szokványos wok étel, ezt még Hao és húga is szívesen fogyasztják. Egy mély wok tálban vizet forralnak, a tálat középre állítják, köré pedig különböző apróra vágott alapanyagokkal megpakolt tálakat tesznek: bárányhús, zöldségek, csírák és szószok.

A jin-jang szellemében a tál egyik oldalára csípős, a másik oldalára nem csípős hozzávalók kerülnek. A barátok és a család körbeülik a wokot, a nekik tetsző alapanyagokat pálcikával a forró vízbe teszik, és amikor megfőtt, a szószokba mártják.

A közös tálba mártogatás az összetartozás jelképe.  Az ünnepi menüsorhoz a nők teát fogyasztanak, a férfiak inkább keményebb alkohollal, kínai rizsborral lazítanak.

Liu mindent fejből főz, a receptek írásos formáját nem őrzik, mert családjukban egymásra hagyományozzák az elkészítés módját és titkát. Mégis, ha a leírás alapján kedvünk támadna valemelyik újévi fogáshoz, a különlegesebb alapanyagokért a Kőbányai úti piacot érdemes felkeresni, Liu is itt szerzi be a főbb gyümölcsöket, zöldségeket és fűszereket.