Szerencsés vagyok, a kapumtól vagy ötven méter a Duna, így akármelyik irányba indulok a parton, előbb-utóbb fűzfákba botlok. Puhafa, szereti a vizet, könnyen törik és gyorsan korhad: ideális közeget biztosít a sárga gévagombának (Laetiporus sulphureu..
Szerencsés vagyok, a kapumtól vagy ötven méter a Duna, így akármelyik irányba indulok a parton, előbb-utóbb fűzfákba botlok.
Puhafa, szereti a vizet, könnyen törik és gyorsan korhad: ideális közeget biztosít a sárga gévagombának
(Laetiporus sulphureus). Ugyan máson is megjelenhet, de úgy tűnik, ez a kedvence – egyes vidékeken pont ezért fűzfagombaként ismerik.
Azt leszámítva, hogy imád a legnagyobb dzsindzában növögetni, könnyű rátalálni, hisz élénksárga színével jól elüt a zöld és barna környezettől. Általában május elején kezd nőni, de idén hamarabb ébredt a természet: egy késsel felszerelkezve könnyen megtalálhatjuk a legfrissebb, legízesebb példányokat.
Honnan tudjuk, hogy jó?
A kénsárga szín azt mutatja, hogy friss. Ha megtapintjuk, és puha, nem száraz, szintén jó jel, szedjük le. Mérete akár a 45 centit és a 2-4 kilót is elérheti, bár
az eddig mért legnagyobb példány 45 kilós volt.
Sajnos nem idehaza bukkant rá egy gombász, hanem 1990-ben, Angliában.
Taplóféle, azaz a fák törzsén nő, de érdemes kidőlt rönkökön is keresni. Termőteste eleinte gömbölyded, de ahogy növekszik, hamar kialakítja a maga legyezőszerű vesealakját. Mivel
ezek az első napok, hogy rábukkanhatunk, legyünk mértékletesek, ami nagyon kicsi, hagyjuk még nőni,
inkább térjünk vissza két-három nap múlva.
Ha friss, leválasztás után levet is ereszt; víztartalma nagyon magas. Mérgező párja nem nagyon van, de az óvatosság még így is indokolt: csak a nem fás, még lágy részeket fogyasszuk, hiszen bekeményedve már nincs élvezeti értéke. Nyersen sem fogyasztható, az érzékenyebb gyomrúaknál hányingert okozhat. Hogy ezt elkerüljük, a lejobb módszer a forrázás – van, aki ebből is a duplára esküszik.
Elmegy, ne féljünk
A hőkezelés az alapból meglevő savanykás ízt is elviszi, igaz,
amikor még ennyire zsenge, mint most, szinte nincs is jelen ez a diszkrét mellékzönge.
A géva sajátossága, hogy nem is gombaízű, sokkal inkább a csirkére emlékeztet, mint mondjuk bolti csiperkére – nem véletlen, hogy Magyarországon boldog-boldogtalan rántva fogyasztja.
Az én fejemben sokkal jobb alap egy korrekt egytálételhez: elkészítése sem bonyolult, előnye, hogy bármilyen fűszerezéssel megállja a helyét. Az idei első szedésnek currys ízt képzeltem el, annak színe amúgy is harmonizál a gévagombával.
Currys gévagomba pirított dióval, rukkolával
Minden gombát frissen kell elkészíteni, ez az aranyszabály most is igaz. A termőtestből vágjuk ki a belenőtt kéregdarabokat, fűszálakat, mossuk meg, majd vágjuk vékony szeletekre. Hideg vízbe téve felforraljuk, majd leöntjük a vizet, lemossuk a gombát. Kacsazsíron megpirítjuk, sózzuk, kardamommal ízesítjük.
Egy újhagymát s fél kaliforniai paprikát felvágunk és mellé dobunk, majd ráreszeljük a gyömbért – egy púpozott leveseskanálnyit bátran tehetünk a wokba.
Két-három gerezd fokhagyma, és jöhet a húsleves alaplé.
Megszórjuk curryvel, adunk hozzá chilit, majd a lángot kisebbre véve, fedő alatt pároljuk negyed órát. Ezt követően forralással sűrítjük, majd hozzáadunk egy deci tejszínt.
Pirított dióval tálaljuk, jól passzol hozzá a saláta is – aki kívánja, süthet hozzá naan-kenyeret is.
Csak olyan gombát gyűjtsön, amit ismer, fogyasztás előtt konzultáljon gombaszakvizsgálóval – listájuk itt érhető el!
