Mikor terjedtek el a fügefák Magyarországon? Egy biztos: melegebb vidékeken és Budapest környéki kertekben már érik a füge a fákon.
Divat lett a füge. Nyersen, lekvárnak, chutneyban, süteményben. Kapható a kertészetekben és ha védett helyre ültetjük, roskadozó gyümölcsfánk lesz pár éven belül.
A gyümölcs, amit az istenek eledelének is neveznek magas kalcium- és rosttartalma miatt lett kedvelt étel. Három fügében több a rost mint egy csésze zabpehelyben. Vagyis ősszel érdemes feltölteni a szervezetet és elrakni néhány üveggel, hogy télen is megvédjük a csontjainkat.
A füge az eperfafélék fikusz nemzetségébe tartozik. A fikuszok közé mintegy kétezer faj tartozik, a közönséges füge és az ismert szobanövények mellett például nyílmérget, gumit, iható tejnedvet vagy gyógyszert termelő fajok. A kertjeinkben is megtalálható füge latin neve Ficus carica, azaz - Anatólia délnyugati részének görög neve, Kária alapján - "káriaifüge". A német Feige, az angol fig, a francia figuier, az olasz fico és a magyar füge is a latin névből származik. A délszlávnyelveken smokva a neve, amelyet gót eredetűnek tartanak. Az ókorban az egész mediterrán világ egyik legfontosabb terményévé vált a környezete iránt igénytelen, mégis értékes gyümölcsöt termő növény. Egyiptomban a fennmaradt rajzok tanúsága szerint idomított majmokkal is szüretelték. Európában a görögök terjesztették el, majd a rómaiak is folytatták termesztését, Plinius idején 29 fajtát ismertek. A római legionáriusok alapélelmiszere volt, hátizsákjukban gyakran vittek magukkal szárított fügét. Nem véletlenül, a füge ugyanis értékes táplálék. A szárított gyümölcs több mint felét szénhidrát (legnagyobbrészt cukor) teszi ki, így a menetelő legionáriusok energiaigényét is jól biztosította, de emellett fehérjét, B-vitaminokat, vasat, magnéziumot, mangánt, antioxidánsokat és rostokat is tartalmaz. Kalciumtartalma a gyümölcsök között kiemelkedő, tízdekánként kb. 150 mg, ami a kevés tejterméket fogyasztók számára jelent előnyt.
Porok és darazsak
A fügét ma is nagy területen termesztik Kaliforniában, Török-, Görög-és Olaszország területén. Híres a Peloponnészosz déli részén, Kalamata környékén termett, a korong alakba préselt görög füge leggyakrabban innen érkezik. A füge évente háromszor is virágzik. A virágok a később a termésnek is helyt adó zöld serlegeken (a füge héján) belül találhatóak, így a virágzás-termésérés folyamata kívülről nem igazán követhető. Magjából hímvirágú (kaprifikusz) vagy nővirágú egyedek fejlődnek. Az előbbi nem hoz értékelhető termést, a nővirágúak megtermékenyüléséhez viszont a kaprifikusz virágporára van szükség. A virágpor szállítását egy erre szakosodott rovar, a fügedarázs végzi, méghozzá meglehetősen egyedi módon. A nőstény darázs ősszel a kaprifikusz harmadik virágába helyezi el tojásait, ahol az utódok áttelelnek, elhagyják a téli menedéket, és a tavaszi, első virágokba rakják le az újabb generáció tojásait. Mire ezek kifejlődnek, a virágpor már érett, rátapad a kirepülő darazsak testére, akik a közben megjelent második virágzatokat keresik fel tojásrakás céljából. Ennek során berepülnek a termő virágokba is, és a fiú füge első virágzatából származó porral beporozzák a lányfüge második virágzatát. Mivel a fiú füge jellemzően kevesebb második virágot hoz, mint elsőt, ezért a darazsak elég sok termő fán kénytelenek megfordulni, míg megtalálják az utódnevelésre alkalmas helyszínt, így sok lány virág beporzását elvégzik. A második virágban kikelő darázskák aztán ismét lerakják tojásaikat az őszi virágokba, és az egész kezdődik elölről. A fügedarázs és a füge egymásra van utalva, egyik sem tudna a másik nélkül szaporodni.
A fügének több évezredes termesztése során számos kultúrfajtája alakult ki, melyeket három fő csoportba szoktak sorolni. A klasszikus, szmirnai füge megtermékenyüléséhez szükség van a darazsakra, ebből következően első virágzatát - virágporos darazsak és megtermékenyülés hiányában - elszórja, és a leírtak szerint a második virágzatából hoz termést. A San Pedro fajták első virágzatai megtermékenyítés nélkül is teremnek, de a második virágzáskor nekik is szükségük van a darazsakra. Számunkra a legérdekesebb az adriai füge, amely megtermékenyítés nélkül is évente kétszer hoz termést. Magjai aprók, terméketlenek, cserébe kevésbé zavaróak. A nálunk található összes termő fügebokor adriai típusú, hiszen fügedarázs hiányában csak ők képesek gyümölcsöt érlelni.
A világban a fügefélék nagy tiszteletnek örvendenek. India nemzeti fája, a banyan, más néven indiaif üge (Ficus benghalensis) több száz méterre terjedő oldalágakat, léggyökereket, az anyatörzstől elkülönülő törzseket fejleszt, így egy-egy példánya akár egész erdővé terebélyesedhet. Lombkoronájuk kiterjedése alapján a világ legnagyobb fáinak számítanak, az abszolút világrekorder fa külön nevet is kapott: az Andhra Pradesh államban élő Thimmamma Marrimanu 19 ezer négyzetméteres lomkoronával került be a Guinness-rekordok könyvébe. Nem csoda, hogy a hindu mitológiában világfa, Visnu és Siva fája. A délkelet-ázsiaiszent füge (Ficus religiosa) 30 méter magasra is megnőhet. Nevét onnan kapta, hogy Kr. e. 528-ban Buddha egy ilyen fa alatt világosodott meg. A helyszínen (Bodh-Gaja) ma is megtalálható öreg fügét az eredeti szent fa (Bódhifa) 3. vagy 4. generációs leszármazottjának tekintik. A Bódhifa utódai más buddhista szent helyeken is megtalálhatók. Ezek közül a Srí Lanka-i Anuradhapurában élőt a feljegyzések szerint Kr. e. 288-ban ültették, a legöregebb olyan (zárvatermő) növénynek számít, amelynek ismert az ültetési ideje.
Babits szekszárdi szőlője
Melegebb tájainkon, a Gellért-hegyen, Pécs és Szekszárd környékén vagy a Balaton-felvidéken nálunk is díszlenek régi fügebokrok, némelyiket talán még a törökök ültették. Városokban, domboldalakon a kifejezetten enyhe klímájú vidékeken kívül is találhatunk számára egy-egy védettebb, déli kitettségű sarkot vagy falmentét, ahol nemcsak az északi szelektől kíméljük meg, de a nyáron beszoruló meleg az ágak beérését, így télállóságát is segíti. Bár az ilyen, nem ideális helyen termett füge nem lesz olyan jóízű, mint ahol legalább két-három héttel hosszabb a nyár, de azért örömmel fogadjuk, ha legalább néhány termés beérik ősz végére, és fügebokrunk szépsége sem marad el délebbi társaiétól. Míg a mediterrán országokban a többi gyümölcshöz hasonlóan kultúrfajtákat termesztenek, nálunk többnyire ismeretlen eredetű sarjak kaphatóak. Legendás az úgynevezett Babits-füge, amelyet Babits Mihály szekszárdi szőlőjéből származtatnak, és nagy gyümölcsű, korán érő fajta.
A növény föld felettirésze legfeljebb 15 oC-os fagyot bír ki. Az első években mindenképp célszerű télire betakarni, utána kockáztathatunk: ha elfagy, tavasszal úgyis új sarjakat hoz, de így néhány évig persze nem lesz termésünk. Míg az igazi mediterrán kertekben fügefákat látunk, nekünk meg kell elégednünk a fügebokorral, és több sarjat is életben hagyni: ha csak egy törzset nevelgetünk, könnyen lehet, hogy hamarabb elfagy, mielőtt fává cseperedhetne és termést hozhatna.
A füge termése nyersen (ha elég érett, a héjával együtt is) fogyasztható, de könnyen meg is lehet aszalni. Ez elvileg a nap erejével is történhet, de késő ősszel érdemes inkább 40-50 oC-os sütőben vagy kemencében elvégezni. Az aszalandó gyümölcsről ne távolítsuk el a szárát, mert anélkül könnyebben megromlik. Mint minden magas cukortartalmú gyümölcsből, a fügéből is készülhet lekvár, bor vagy pálinka.
