Balaton

MKO

2020. július 14.

Bemutatjuk azt a 333 helyet, amelyet mindenkinek érdemes felkeresni a Balatonnál.


A vesztegzár vége

KI GONDOLTA volna akár még áprilisban is, hogy – immár nyolcadik alkalommal – újra kiadhatjuk az idei balatoni gasztrokalauzt. Sőt! Nemcsak hogy felleltünk közel 280 régi helyet, hanem 55 újról is beszámolhatunk. Szinte hihetetlen, de a válság közepette tucatszám nyíltak új helyek. Kisvendéglők, halsütők, food truckok, étteremlakások, kultúrbisztrók, cukrászdák: úgy látszik, a tóparti gasztronómia agyoncsaphatatlan!


Úgyhogy idén is körbejártuk a tavat, és örömmel nyugtáztuk: az igazán jó helyek szinte kivétel nélkül túlélték az apokalipszist. Az újak pedig igazodtak az évek óta erősödő trendhez: sokszínű, igényes tóparti gasztronómia van kialakulóban, kizárólag a magyar tengerre jellemző ízekkel és életérzéssel.


Az étlap még sosem volt ilyen változatos. Az ínyencfogások, a helyi alapanyagokra épülő beach foodok után megnövekedett a régi típusú kisvendéglők száma is, ahol az igényesebb vendégek már nemcsak a közismert borokat, a Hedon kézműves sört keresik, hanem a keszthelyi tokhalat, a tapolcai pisztrángot, a balatonfenyvesi angus marhát, a tekeresvölgyi sajtot, vagy éppen a Lellei Konyakmeggyet is.


Egyre több minőségi strandbisztró is nyílt, ahol szinte divat a helyi alapanyagok használata, és akár fürdőruhában is kóstolhatunk gourmet-fogásokat és kitűnő tóparti borokat. Mindehhez persze kellett a termelők, piacok, delikáteszek, borászok támogatása, és olyan közösségi összefogás, mint a Patkó piac, amely bizonyította: a déli part termelői is elkötelezettek, még ha egyelőre nem is olyan ismertek, mint a Balaton-felvidék manufaktúrái.


Szerencsére nem lett igazuk azoknak, akik a halászati tilalom miatt a tóparti halételek eltűnését jósolták. Hála az aquakultúráknak és a friss tengeri halakat forgalmazó vállalkozásoknak, a halkínálat viszonylag gazdag, a „balatoni hekk” már nem kötelező. Aki pedig szereti, mert megszokta, mint a fokhagymás lángost, annak sincs oka szégyenkezni, hiszen ma már a jó lángos sem ritkaság, pedig azért régebben fél órát is sorban álltunk.


Még egy újdonság: a borászok olyan meghatározó szereplőivé váltak a tóparti gasztronómiának, hogy idei kiadványunkban külön fejezetet szenteltünk a pincészeteknek. Mert mi lehet kellemesebb dolog az életben, mint egy forró nyári nap után leülni egy árnyas diófa alá valamelyik borteraszon, és badacsonyi, csopaki vagy boglári bort kortyolgatni?

Madary Orsolya
szerkesztő