A cikk a honlapuk tartalmi és képi megújulása előtt készült.


Cikkek

Marton Levente

2013. szeptember 2.

Ha Sopron, akkor kékfrankos. Kevés borvidék van ennyire összekapcsolódva egy szőlőfajtával, de Sopron neve egybeforrt a kékfrankossal, olyannyira, hogy még helyi pénz is született belőle, a kékfrank. Így igazságos, hiszen a legenda szerint a kékfrankost egykor a pénzről nevezték el, most tehát a borról neveznek el pénzt. Sopronnal folytatódik a Borvacsora az M1-en.

Sopron mindig is bortermelő vidék volt, a derék német polgárok, a poncichterek mindig is szorgosan szüreteltek, készítették a jóféle borokat, ám a kékfrankos nem volt mindig itt. A 18. században még a furmint volt a legelterjedtebb szőlőfajta a környéken, tehát még csak nem is vörösborokról szólt a történet, ráadásul nem csak abban hasonlítottak Tokajhoz, hogy furmintból – Zapfner – készítették a testes fehéreket, hanem abban is, hogy aszúk érlelődtek a hordókban. A Fertő-tó akkoriban nagyobb volt, több pára szállt fel, a vidék jobban kedvezett az aszúsodásnak, mint azt Bél Mátyás 1723-ban leírja Notitia Hungariae című művében. A legjobb aszúk Sopronban és a ma már Ausztriához tartozó Rusztban készültek, az 1700-as években a ruszti aszú kezdett híressé válni, Kitaibel Pál 1796-ban összehasonlító tanulmányt is írt a soproni és a tokaji aszúról. A következő században teret nyert a kékszőlő és vele a vörösbor, mert jöttek a napóleoni háborúk, és a feneketlen torkú francia hadsereg jobban kedvelte a vörösbort. A filoxéravész után aztán végképp a vörösbor került túlsúlyba.

A napoleoni háborúkhoz kötik a legendák a kékfrankos keresztségét is, noha először a bortípust nevezték így – tehát a bikavér módjára a kékfrankos is eredetileg egy küvé volt –, az elnevezés csak később szállt át a szőlőfajtára. A sokszor bizonygatott és sokszor kétségbevont szájhagyomány szerint a francia hadsereg kék színű frankjaiért lehetett csak megvenni a jobb soproni borokat, a háborús fehér pénzért csak lőrét adtak. A kékfrankos ily módon tulajdonképpen minőségjelzővé vált, a kékfrankos bor volt a jó bor. Egyben valószínűleg fehérbor is, hiszen mint szó volt róla, ebben az időben a fehér szőlők domináltak Sopronban.

A kékfrankos név aztán a 19. század folyamán áttevődött az egyik kékszőlőre, a környéken elterjedt lemberger fajtára, s a névváltoztatás olyan erős, hogy Burgenlandban ma már sok helyen az osztrákok is Blaufränkisch néven emlegetik az eredetileg lemberger vagy limberger szőlőt. A kékfrankos ma Magyarország legelterjedtebb szőlőfajtája – vannak, akik ezt tartják a “legmagyarabb” szőlőnek, és azt terjesztik, hogy a honfoglaló magyarok hozták magukkal a Kaszpi-tenger vidékéről, de ez olyannyira fantáziadús változat, hogy ehhez képest az eredeti legenda maga a tényszerűség.

A kékfrankos adja a bikavérek gerincét is, de önállóan palackozva Sopronban a leghíresebb, ami el is várható, végtére is a névadó vidéken vagyunk. S ha már a névadásnál tartunk, akkor elmondható, hogy a bor visszaadta a kölcsönt a pénznek, mivel 2010 óta van forgalomban a kékfrank, a borról elkeresztelt helyi utalvány, amellyel visszakanyarodunk a napoleoni időkhöz, és kékfrankért vehetünk újra kékfrankost – és minden bizonnyal ma már jobb bort kapunk érte, mint két évszázaddal ezelőtt.

Bár a nagy fehérek ideje nem tért vissza, és a ruszti aszú is elveszett az idők során, Sopronban ma is vannak remek fehérborok, noha a város 2003 óta hivatalosan is használja a “kékfrankos fővárosa” elnevezést. A fehérek közül a zöldvelteliniből készítenek itt finom borokat, ez az a szőlőfajta, amely szereti az Alpok közelségét, és Ausztriában a Wachau legjobb borait adja, Grüner Veltliner néven.

Aki a helyi ételeket akarja megkóstolni, annak mindenképpen ajánlott valami babételbe vágnia a villáját, mert Sopron majdnem olyan nagy babban, mint kékfrankosban. A német polgárság poncichter vagy ponzichter neve a Bohnenzüchter, azaz babtermelő szóból származik, ami eléggé sokatmondó. Ráadásul akár fehér, akár vörösbort iszunk mellé, a soproni babételekhez mindkettő tökéletesen illik…

 

Az Országos Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Kiállítás és Vásár (OMÉK) Magyarország legnagyobb és legrégebbi agrárgazdasági rendezvénye igazi agrárdiplomáciai esemény is. Vezető agrárpolitikusokra, számos miniszter és államtitkár jelenlétére számítunk hazánkból éppúgy, mint az uniós államokból és a környező országokból. A kiállítás szeptember 18–22. között, a Hungexpo Budapesti Vásárközpont területén várja látogatóit.

Legújabb magazin számunk!

Megnézem Szeretnék előfizetni a magazinra