Cikkek

Orbán Szilvia

2020. október 9.

A Libanonban talált ősi eszköz betekintést enged a föníciaiak borászati ismereteibe, közben pedig rávilágít kereskedő tevékenységük globális jelentőségére.

A bor élvezetét részben az ital történelme adja – nem feltétlenül a konkrét palack évjárata, hanem az erjesztett szőlőszemekből nyert folyadék elfogyasztásának évezredes hagyománya. Az emberiség és a bor története sok-sok évszázada már, hogy összefonódik, és az újabb régészeti felfedezések segítenek mindkét terület mélyebb megértésében. Ez történt Libanonban is, amikor a tudósok egy 2600 évesre becsült szőlőprésre bukkantak – ez az országban a legrégibb ilyen lelet.



A felfedezés hírét és tanulságait az Antiquity nevű folyóiratban publikálták. A cikkből megtudhatjuk, hogy a prés rendkívül jó állapotban maradt fent, és hogy jelentősége azért is óriási, mert végre igazolja, hogy Dél-Föníciában létezett a borkészítésnek egy helyi, innovatív hagyománya.

„A Tell el-Burakban végzett feltárás Libanon első, vaskori borprésének megtalálásához vezetett” – mesélte a cikk egyik társszerzője, a Tübingeni Egyetem kutatója, Adriano Orsingher. „A projekt komplex megközelítése

lehetővé tette, hogy megértsük, hogyan épült fel és működött az építmény, milyen technológiákat alkalmaztak a működtetése során, illetve hogyan zajlott maga a borkészítés

– a fürtök taposásától egészen a kész ital amforákba töltéséig.”


Bár egy átlagos borivónak kevéssé érdekes a feltárt prés meszes vakolata, a felfedezés a szakértők számára rendkívül izgalmas és érdekes. Kiderült például, hogy

a vakolt medence akár 1200 gallon (kb. 4500 liter) mustot is elbírt, és hogy az itt készült bor jókora részét külföldre szállították – Egyiptomba például, ahol nagy népszerűségnek örvendett.


Vitathatatlan szerep

A most feltárt területen a szőlőprés mellett négy lakóházat is találtak. Minden építmény a Kr. e. 8-6. évszázadból való, s környezetükben szőlőmagokat, és a borok tárolására, erjesztésére, illetve minden bizonnyal szállítására is alkalmas edényekre, amforákra bukkantak a régészek.

Az már régóta ismert tény, hogy például az észak-föníciai Szidon régió (ma Izrael területe) különösen híres volt finom borairól – erről tanúskodnak azok az ősi egyiptomi feljegyzések is, amelyekben a kedvelt borvidékek nevét többször is megemlítik – de a mostani felfedezésig Fönícia más területein nem találtak jelentős bizonyítékokat.

„Annak ellenére, hogy számtalan hipotézis sejtette: a föníciaiak kulcsszerepet játszottak a borkultúra és a borivás elterjesztésében, mindezidáig szinte alig volt bizonyítéka annak, hogy itt, Föníciában is készültek borok” – áll a publikált tudományos cikkben.

Bár a bort nem a föníciaiak találták fel – Grúziában már 8000 évvel ezelőtt is készítették – a borkultúra elterjesztését nekik köszönheti a világ. A kereskedők először távoli kolóniáikban – a mai Franciaország, Szicília, Spanyolország és Észak-Afrika területén – honosították meg a borászkodást, közben pedig élénken üzleteltek a korabeli görögökkel és rómaiakkal. 




„A bor fontos kereskedelmi termék volt Föníciában” – magyarázta egy másik társszerző, Helene Sader a National Geographic-nak. 

Szakértők szerint a lelet jelentősége azért is nagy, mert megerősíti azt a nézetet, ami szerint

a föníciaiak voltak a világ egyik legrégebbi „borinfluenszerei”: a hajózó kereskedőnépnek vitathatatlan szerepe volt abban, hogy a mediterrán térség, majd az egész világ megismerje és megszeresse a bort.


Legújabb magazin számunk!

Megnézem Szeretnék előfizetni a magazinra