A festői szépségű olasz partszakasz híres gyümölcse a turizmust is megsínyli.

A citrom a világ minden táján ismert és kedvelt, elsősorban azért, mert a gyümölcs hihetetlenül sokoldalúan felhasználható. Az átlagember ugyan nagyjából csak 2-3 citromfajtát ismer, de a valóságban ennél sokkal több létezik – a PlantSnap listáján például több mint harmincat sorolnak fel. De van a fajták között egy, amely egy csodaszép olasz régió nevét viseli – ez a Sfusato Amalfitano – és amelyért egyre jobban aggódnak a hozzáértők.

Úgy tudni, hogy az amalfi citrom, amely sokak szerint leginkább jellegzetes, markáns aromájával és az átlagostól nagyobb méretével hívja fel magára a figyelmet, az Amalfi-part legtöbb bevételt hozó mezőgazdasági haszonnövénye.

Aki sosem járt azon a vidéken, lehet, hogy még soha nem találkozott a hatalmas citromokkal, itthon ugyanis szinte lehetetlen a fajtára találni. Ha viszont valaki most kapott kedvet, hogy élőben is megcsodálhassa az impozáns gyümölcsöket érlelő ligeteket, jobban teszi, ha igyekszik: a szakértők ugyanis attól tartanak, hogy a tradicionális termesztés hamarosan akár meg is szűnhet. A sfusatót – és vele együtt a gyümölcs termelésével foglalkozó gazdák megélhetését – ugyanis több faktor is veszélyezteti.

Változó táj

Az Amalfi-part festői szépsége vitathatatlan, ez azonban nem jelenti azt, hogy a táj ne változna – és ez, a citromtermelők számára sajnos egyáltalán nem előnyös, írta meg cikkében a Mashed is. A régió arcát két fő tényező módosítja: az urbanizáció és a klímaváltozás.

Egyrészt előállt ugyanis az a paradoxon, hogy épp a táj szépségét csodáló turistahadak okolhatók a térség elvárosiasodásáért. Míg az utazási oldalak az Amalfi-part gyönyörűségét szajkózzák – a térséget a European Best Destinations például Olaszország rejtett drágakövének nevezi – addig a helyiek a korábban citromtermelésre használt,

a hegy oldalába vájt teraszokra most sorra húzzák fel az egyre nagyobb számban érkező turistákat váró, kiadható apartmanokat.

Másrészt, adott a klímaváltozás, és annak kedvezőtlen hatásai: az emelkedő hőmérséklet miatt például a régióban egyre gyakoribbak a liget- és bozóttüzek, de

Íme egy kis személtetés, hol és hogyan termelik a sfusatót:

„Errefelé kemény a munka, nem olyan, mint a völgyben – de ma már senki nem akar keményen dolgozni” – magyarázza egy helyi farmer, Salvatore Aceto a CNN-nek, majd hozzáteszi: komoly a veszélye annak, hogy ha az ő generációja abbahagyja a munkát a citromligetekben, az évszázadok alatt felgyülemlett hatalmas tudás mindörökre eltűnik. „Kényelmes Amalfira csodás, turistavonzó látnivalóként gondolni. De mi nem hajbókolunk az idelátogatók előtt, mert farmerek vagyunk, akik ebből élnek.

Hajnali fél hatkor az én ruhám már sáros, és hasogat a térdem. Ez a munka lassan tönkreteszi az embert. Amalfinak két arca van.

Az egyik, amit mutatni akarunk a turistáknak” – folytatja a gazda, miközben a lábánál elterülő festői városkára mutat. „A másik pedig az igazi, a mi valódi életünk. Ami ott lent látszik, az valami egészen más.”

A szakemberek és a gazdák, felismerve a veszélyeket, új megközelítésen gondolkodnak. Másokhoz hasonlóan, az Experience Amalfi Coast nevű turisztikai szervezet is azon dolgozik, hogy a térségbe érkező, jelentős látogatóforgalmat a citromligetek megmentésére (is) felhasználja: a problémára például ők is vezetett citromliget-túrákkal hívják fel a figyelmet.

Hiszen, mint a helyiek mondják, az amalfi citrom – illetve a gyümölcsöt termelő, még megmaradt gazdaságok is – az ország identitásának szerves része, amely nélkül sokkal szegényebb lenne az egész világ.