Hírek

Orbán Szilvia

2020. július 9.

A borivók általában nagy figyelmet szentelnek az évjáratnak és a terroirnak, de lehet, hogy a szállítmányozó vállalatra is érdemes lenne ügyelni.

Minden komoly borfogyasztó számára alap, hogy a megvásárolt, féltett palackot a lehető leggyorsabban borhűtőbe tegye, esetleg borospincébe vigye, hogy a nemes ital a fogyasztásig a legoptimálisabb hőmérsékleten pihenjen. De azzal soha senki nem foglalkozik, hogy mi történik a borral az üzletbe kerülés, a megvásárlás, végül pedig a dugó kipattanása előtt? Pedig egy-egy kiváló bor – akár több ezer kilométert is utazva – a világ távoli tájairól is érkezhet,

s lényegében fogalmunk sincs róla, hogy a szállítás időtartama alatt mi történik a palackokkal.


Így belegondolva, meglepő, hogy nem hallunk több, az alábbihoz hasonló történetről: nemrég egy boros aukcióház beperelte azokat a szállítmányozókat, amelyek mintegy 400 ezer dollár – nagyjából 121 millió forint – értékű rakományt „főztek” meg, azaz tettek tönkre a túl magas hőmérsékleten történő transzport során.

Az eset még tavaly júniusban történt, amikor is egy stockholmi, 995 palackot számláló borszállítmány sorsa pecsételődött meg a New Yorkba tartó hosszú út során.


A szövetségi bírósághoz benyújtott panaszában a Zachys aukciós ház megrendelését biztosító Federal Insurance Company azt állította, hogy

„a szállítmányozás ideje alatt az alperesre bízott rakomány jelentős kárt szenvedett azáltal, hogy túl magas hőmérsékletnek volt kitéve, mely miatt lehetetlenné vált disztribúciója, eladása, s végső soron: végfelhasználása”

– írta meg a Wine Spectator. A felperes szerint a minőségbeli romlás egyértelműen a hibás rakománykezelés, illetve -raktározás következménye, ezért a Federal Insurance 397177 dollárt követel az érintett szállítmányozó cégektől, a Connoisseur Internationaltől, illetve a Scandinavian Airlines Systemtől.

A Zachys elnöke, Jeff Zacharia úgy nyilatkozott, hogy a 995 palack egy magánpincéből érkezett New Yorkba azzal a céllal, hogy az üvegeket a jövőben árverésen értékesítsék. Zacharia szerint nem volt nehéz észrevenni, hogy a borral valami baj van.


„A protokollunk része, hogy a beérkező szállítmányokat első körben vizuálisan ellenőrizzük, majd végzünk egy hőmérséklet-vizsgálatot. Ebbe beletartozik a szállítás alatti hőmérsékleti adatok ellenőrzése is. Ezeket a számokat vizsgálva azonnal feltűnt, hogy a rakomány magas hőmérsékletnek volt kitéve.”

Ahogyan várható volt, a szállítmányozó vállalat nem túl boldog; Nick Terry igazgató elutasítja a vádakat, és kész megvédeni magát, ha arra kerül a sor. A Zachys kárát a biztosító egyébként fedezte, a Federal Insurance által benyújtott bírósági indítványnak épp az a célja, hogy a biztosítócég kompenzálhassa saját kiadásait.


Az eset kimenetele egyelőre kétséges, azonban a borivóknak máris szolgál némi tanulsággal: hiába a modern technológia és a korszerű logisztikai megoldások – amelyek segítségével gyakorlatilag bármikor hozzájuthatunk a legjobb ausztrál vagy dél-afrikai borokhoz is

– a hatalmas távolságokat mégsem szabad lebecsülni.

A világ legjobb terroirja sem ér semmit, ha a nemes italt végül hagyják a leszállópálya aszfaltján megfőni.

Kapcsolódó cikkek