A régi falusiak szerint a Hernád úgy termékenyíti meg a folyó völgyének termőtalaját, mint a Nílus Egyiptom földjét. Tehát ne csodálkozzunk, hogy Hernádszentandráson született meg a térség legnagyobb ökogazdasága. Persze ahhoz, hogy ez megvalósuljon, és a falu 2013-ban elnyerje az Európa Innovációs Díjat, sok víznek kellett lefolynia a Hernád völgyében.

Ha valaki kételkedik abban, hogy vegyszerek nélkül is lehet szép és egészséges zöldséget, gyümölcsöt, salátát termeszteni, az látogasson el BioSzentandrásra. Igen, BioSzentandrásra. Mert – eredeti nevén – Hernádszentandrás ma már arról híres, hogy a falu közösségi földjeit ökológiai termesztéssel művelik, aminek persze ára van. Vagyis szaga.

Ki gondolta volna, hogy a Miskolc melletti kis faluban minden második héten kisorsolják, hogy ki nyitja fel a hordó tetejét, amelyben az ázalékot tartják? Mocsári zsurlóból és fekete nadálytőből készül a biológiai vegyszer – meséli Balla Orsolya, a kertészet vezetője –, amelynek egy nap is elég lenne, de ő úgy tartja, hogy minél büdösebb, annál jobb, így egy hétig áztatják vízben a növényeket. Ezzel az ázalékkal öntözik a palántákat, a felcseperedett növényeket, ennek köszönhetően sokkal erősebbek, ellenállóbbak, zöldebbek lesznek, és a bogarak sem bántják.

Persze vannak olyan bogarak, amelyeket nem zavar a büdös ázalék. Hogy tovább borzoljuk a kedélyeket, kiderül, hogy a krumplibogarak, amelyeket kézzel kell összeszedni a burgonyalevelekről, saját halott társaik szagát nem viselik. Ezért az összegyűjtött bogarakból készül a szer, amellyel a burgonyát permetezik. Így érthető, hogy sokan csodájára járnak a kis biofalunak.

PESTIEK BOLONDÉRIÁJA

Orsolya agrármérnökként végzett, feleségként került Miskolcra, és nagyon megszerette a vidéket. Érdekelte a biotermelés és belevetette magát a külföldi szakirodalomba, elolvasott mindent, amit a természetes növényvédelemről tudni kell, és amikor sorsa Hernádszentandrásra vetette, kiderült, hogy semmi sem véletlen. Itt a környéken magas a talajvíz, így vadon nő a fekete nadálytő. Máris adott volt a biotermesztés egyik alapja. Azóta sok biogazda kap Orsitól csodanövénytöveket, köztük Horváth Gábor, a mádi Gusteau Kulináris Élményműhely volt séfje, aki biokertjében hasonló módszerrel igyekszik ellenállóbbá tenni a növényeket a betegségekkel szemben. A növényvédelem másik ismert módja a társítás. A palánták közé erős illatú növényeket ültetnek, kaprot, édesköményt, körömvirágot, borágót, az ágyásokat pedig kukoricával vagy napraforgóval veszik körbe.

De hogyan kezdődött a történet? Mert ahhoz, hogy ma már ismert biogazdálkodásról beszélhessünk, ahol nyáron önkéntesek is segítenek a betakarításban, messzire kell visszanyúlni. A kilencvenes évekig, amikor Üveges Gábor, a falu jelenlegi polgármestere idetelepült a családjával, majd az egyetem elvégzése után elhatározta, hogy bekapcsolódik a falu mindennapjaiba és életet lehel a faluközösségbe. Hernádszentandrás ezeréves település (még címere is van), régen volt mindenkinek kaszálója, közösen szállították a fát, de a rendszerváltás után nem találta az irányt, a közösségi élet megszűnt, nagy volt a munkanélküliség. 425-en laknak a faluban, a roma lakosok aránya több mint 50 százalék. Mit lehetne itt kezdeni? Abaúj vidéke klasszikus agrártérség, nagyon jó minőségű földdel, tehát egyértelműen a mezőgazdaságban kellett keresni a lehetőséget.

A polgármester és támogatói valami új, innovatív kezdeményezésre vágytak. Így jött a biogazdálkodás ötlete, hiszen 2,5 hektár földje volt az önkormányzatnak, és ez épp elegendő az ökokulturális művelés elkezdéséhez. Céljuk már tíz évvel ezelőtt az volt, hogy megvalósítsák a ma már sokat hangoztatott „a földtől az asztalig” koncepciót. Persze semmi nem ment könnyen. A biogazdálkodást sokan hókuszpókusznak tartották, ahogy a polgármester mesélte, a helyiek szerint ez csak a „puccos pestiek bolondériája”. Úgysem lesz ebből semmi, mondták sokan, de szerencsére volt egy kemény mag, amelynek a tagjai hittek benne, hogy a jó földi adottságok, a kassai piac közelsége és az elképzelés, hogy a termelés mellett a feldolgozást és az értékesítést is saját kézbe veszik, sikerre viheti a vállalkozást. Pályáztak, és egy uniós forrás elnyerésével megkezdődött a BioSzentandrás márkanév kiépítése.

ÍZEK HÁZA

A cél az volt, hogy minél több helyi embert bevonjanak a termelésbe és a feldolgozásba, hiszen a környezet- és a közösségfejlesztés egyaránt fontos szempont. Utóbbi érdekében felújították a régi iskolaépületet, létrehoztak egy tanodát a gyerekeknek, ahol délutáni foglalkozásokat tartanak, az épület másik felét pedig feldolgozóüzemmé alakították és Ízek Háza névre keresztelték. Az udvarra kemencét emeltek, itt zajlanak a közösségi programok. Csatlakoztak a közmunkaprogramhoz, ennek köszönhetően volt év, amikor 103 közmunkás dolgozott az önkormányzat állományában. A pályázatból sikerült felállítani egy policarbonát melegházat, mintegy 1000 négyzetméternyi fóliasátrat, így megkezdődhetett a melegházi termesztés.

Fontos lépés volt az arculat kialakítása, amelyre nem sajnálták a pénzt. A vendéglátóipar egyik legismertebb arculattervezőjét, Ipacs Gézát bízták meg a logó, a címkék, az egységes dizájn kialakításával. Létrejött a BioSzentandrás márka. Mára az önkormányzat nonprofit kft.-je, valamint egy szociális szövetkezet működteti a mindennapokat. Kialakították a termékpalettát, ötvenféle zöldséget, bébizöldségeket, salátaféléket, bogyós gyümölcsöket árulnak, emellett folyamatosan zajlik a feldolgozás, szörpöket, lekvárokat, zöldségkészítményeket,
szárított fűszernövényeket értékesítenek. Orsolya elmondása szerint egyre többen keresik a különlegességeket, ő pedig kifejezetten szeret kísérletezni, így a mikrozöldségek, ehető virágok és levélzöldségek mellett most az ázsiai salátafélék a kedvencei: termeszt wasabinót, mizunát és egy naménia nevű malajziai salátát is.

A feldolgozott termékek kialakítása is évekig tartott. Egy kis konyhában kezdték tesztelni a lekvárokat, szörpöket, jártak a piacra kóstoltatni, vendéglátósokat hívtak meg, hogy kialakuljon a termékek íz-, illetve színvilága. A lekvárok esetében igyekeznek a legkevesebb cukrot használni, hőkezeléssel tartósítanak, a zöldségkészítményeknél pedig nagyon gazdag választékot hoztak létre. A legkedveltebb termék az édes és a csípős paprikakrém, de sikeres a fűszeres olajban eltett koktélparadicsom is. Sajnos a térségben nagyon lecsökkent a gyümölcsfák száma, pedig a feldolgozóüzem a termények négyszeresét elbírná.

A polgármester szerint szomorú történet, hogy a közelben volt Közép-Európa legnagyobb szederültetvénye, de tönkrement, mert a gazdálkodók nem tudtak összefogni, és saját brandet építve lépéseket tenni a gyümölcs közös feldolgozása felé. Idén azért már bérfeldolgozás is zajlik BioSzentandrás üzemében, egy falubeli barackos termését hasznosítják.

HOGYAN TOVÁBB?

És hogy kik a vevők? A térség minőségi vendéglátóhelyei, miskolci, miskolctapolcai, tokaj-hegyaljai éttermek, szállodák, de szállítottak már az encsi Anyukám mondta étterembe és több budapesti vendéglátóhelyre is, ahol igényes biotermékekre van kereslet. Nagy felvevőpiac még Kassa, ahol az igényeket ki sem tudják elégíteni, és a környék piacain is jól fogynak a termékek. A partnereket hírlevélben értesítik, és a felmatricázott BioSzentandrás-busszal szállítják a megrendelt termékeket.

A szemléletváltáshoz és tudatformáláshoz még évekre van szükség.

A történetnek azonban nincs vége és szó sincs happy endről. Egyre nehezebb munkásokat találni, hiányzik az infrastruktúra, nagy igény lenne melegházi kultúrára, évek óta nem sikerül forrást találni egy újabb polikarbonát sátor felállításához, sok a kihasználatlan föld. Térségi szinten akár 30-40 hektáron is lehetne biogazdálkodást folytatni, ha a feldolgozóipar is ráépülne.

Forrás hiányában három éve a fiókban van a BioSzentandrás Életmódközpont műszaki terve, amely a szálláshelyfejlesztéssel kiegészülve nagyban segítené a rendszer fenntarthatóságát. És a szemléletváltáshoz és tudatformáláshoz bizony még évekre, évtizedekre van szükség. BioSzentandrás azonban nem adja fel. Az első jelek már megmutatkoztak, amikor egy falubeli nem a városból hozott ajándékot, hanem betért a „Minden, ami…” elnevezésű bemutatóterembe, és a helyi kézműves termékek közül választott ajándéktárgyat a körzeti orvosnak.