Ízvadászat » Magyar ízek

Gyuri bácsi, a bükki füvesember

Gyuri bácsi, a bükki füvesember

2016.03.05  | F. Tóth Benedek

Szabó György 88 éves, de még ma is az erdőket járja és gyűjtögeti a gyógynövényeket, az erdő fáinak, bokrainak terméseit. 2016-ban egy báránytenyésztő és egy sajtmester mellett Gyuri bácsi kapta a Magyar Konyha Termelői Díjat.

Kiváló alapanyagok nélkül nincs finom vacsora és nincs jó minőségű vendéglátás sem. Ezt az elvet vallja a Magyar Konyha gasztromagazin és ennek szellemében adták át harmadszor a 2014-ben alapított Termelői Díjat.

Szabó Gyuri bácsi nem termelő a szó szoros értelmében. Viszont kevesen tettek annyit a magyar emberek egészségéért, mint a gyógynövények gyűjtője és legnagyobb ismerője. Kevés olyan termék található a boltokban, amely az erdők, mezők növényeinek legjavát tartalmazza és a Györgytea termékek ma már interneten is megvásárolhatók.

A díj alkalmával felidézzük F. Tóth Benedek két évvel ezelőtt készített interjúját a bükki füvesemberrel:

"A Nappal fekszik, a Nappal ébred. Szabó György hatéves kora óta járja a mezőket, még 85 évesen is szakmai túrákat vezet a Bükkben orvosoknak, gyógyszerészeknek. Cukorbetegség elleni teája világhírű. Tudását a nagyanyjától kapta. Eredetileg könyv-, papír- és írószer-kereskedő, de meteorológusként is megállta a helyét, végül az élelmiszer-kereskedelemből ment nyugdíjba 1988-ban. Azóta a gyógyfüvek töltik ki a mindennapjait, Ő a füvesember, aki szerint túl gyorsan és meglehetős tudatlanságban él a mai, természettől eltávolodott ember.

– Gyuri bácsi, mi a baj a világgal?

– Nem arra használjuk a lábunkat, amire kellene. Alig megyünk vele. Nem ott élünk, ahol jól érezzük magunkat, hanem ahol a megélhetésünket reméljük. Gyakran rossz levegőjű, káros környezeti hatásoktól terhelt városban. Az életünk ráadásul oly mértékig függ a vegyi üzemek termékeitől – s most főként nem a gyógyszerekre gondolok, hanem az alapvető élelmiszerek összetételére –, hogy a szervezetünk egyre több vészjelzést ad.

– Merthogy elszoktunk attól, ami természetes, és azt tartjuk jónak, ami mesterséges módon állítható elő?

– Egy amerikai tudományos vizsgálat szerint ha a nyugati, európai civilizáció tagjai – akik az elmúlt évszázadokban a legtávolabbra kerültek a természettől – nem változtatnak élelmezési szokásaikon, s főként a termelés folyamatán, akkor 2300-ra mindössze 7 százalékuk marad életben. Kezdve ott a változást, hogy az istállótrágyából nem energiát csinálnak, hanem a földet táplálják vele, s befejezve azzal, hogy az előállított élelmiszerek természetes alapanyagokból készülnek. A műtrágyától ugyanis elpusztulnak a baktériumok, a mikroorganizmusok, és ez olyan folyamatot indít el, amitől majd kihalnak a méhek, és sorra következik mindenki, köztük az ember.

– Nehéz a visszatérés a természethez?

– Úgy nem fog menni, ha az ember okosabb akar lenni a természetnél. Az ember ugyanis része annak, amit befolyásolni akar. Minden mesterséges beavatkozással a saját megmaradásunkat kockáztatjuk. Ha odafigyelünk a természet rezdüléseire, óvjuk a termőföldet, vigyázunk a levegő és az ivóvíz tisztaságára, akkor van remény. Ha olyan élelmiszereket állítunk elő, amit a természet önmagától ad, akkor van esélyünk a túlélésre.

– Úgy is, ha a Föld népessége drasztikusan növekedik?

– Ha a földeket okosan műveljük, ha a tájhoz és természethez illő gabonákat vetjük el, akkor igen.

– Számos teória létezik, de mondjuk a Cohen-elmélet szerint ha az ivóvizet és a földek gabonatermő képességét vesszük alapul, a bolygónk ötmilliárd embert tud biztonsággal eltartani. Ma már hétmilliárdnál tartunk.

– Ezért is mondom, hogy sokkal tudatosabb életre van szükségünk, ami figyelembe veszi a természeti adottságokat, a környezet terhelhetőségét. A túlszaporodás nem a nyugati típusú civilizáció problémája, hiszen, mint említettem is, bennünket éppen a kihalás küszöbére sodort az a sok vegyszer és mesterséges tartósítószer vagy adalékanyag, amit a szervezetünkbe viszünk táplálék formájában. Az sem mellékes persze, hogy figyeljünk a születésszabályozásra, de elengedhetetlen szempont, hogy mit eszünk.

– Ez világos, de ezek szerint ne menjünk boltba, mert nem tudjuk, milyen élelmiszert veszünk le a polcról?

– Azoknak kellene odafigyelnie erre, akik nyitva tartják a boltokat. Az egészségre káros élelmiszereket ki sem kellene tenni a pultra. Belátom, erre nincs sok esély. De lehetőségünk van arra, hogy már a gyártási folyamatot is ellenőrizzük. Nekem szerencsém volt, mert a nagymamám még gyerekként megtanított a gyógynövények ismeretére és használatára, s ha az ember közel kerül a természethez, akkor jobban odafigyel az élet rezdüléseire.

– Ha már a gyógyfüveknél tartunk: azokat többnyire akkor használjuk, ha megfáztunk, ha megrándult az izom a lábunkban, ha már megbetegedtünk.

– Többnyire, miközben legalább ennyire fontos a gyógyfüvek betegséget megelőző hatása. A legtöbb ember azonban csak utólag gondol az elkerülhetőre.

– Ezeket a gyógyfüveket használhatnánk főzéskor is a konyhán, úgy ráadásul, hogy kifejtsék a gyógyhatásukat?

– A konyhaművészet használja ezeket, otthon is, minden háziasszony. Sokszor azonban nem gondolunk arra, micsoda gyógyhatás rejlik ezekben a növényekben. Itt van például a vadmajoránna, más néven szurokfű. Ez a növény segíti az agyalapi mirigy működését. Ez a mirigy tizenegyféle hormont termel, többek között olyat is, ami a pajzsmirigy működését irányítja, vagy amelyik a nőknél a peteérést, a férfiaknál a here működését segíti.

– Vagyis a konyhaművészet tele van gyógyfüvekkel és -növényekkel.

– Pontosan. Kakukkfű, menta, zsálya, petrezselyem, fokhagyma, zeller, répa… Soroljam? A legújabb kutatások szerint a szilvalekvár hasznos segítség a mellrák és a vastagbéldaganat legyőzésében. Cukor nélkül, persze, mert a rák főként cukron él. S lám, megint visszajutottunk az élelmezés fontosságához.

– A cukor ennyire veszélyes volna? Ágazatok épülnek rá, cukrászok használják.

– Ez igaz, csak az nem mindegy, milyen cukrot, mennyit és mikor eszünk. Magyarországon a II. világháború előtt egy lakos 2 kg cukrot evett meg egy év alatt. Napjainkban 38 kg-nál tartunk. Évente. S még csodálkozunk, hogy Magyarország az élen jár a rákos megbetegedésekben? Ezért mondom azt, hogy vissza kellene térnünk a hagyományos termelési és táplálkozási módhoz, azzal számos betegség megelőzhető volna. A gyerekeket már az óvodától, az általános iskolától kezdve az egészséges életmódra kellene nevelni.

– Mihez mérten?

– Már az is hasznos volna, ha a testünk pH-értékét 7,2–7,5 között tudnánk tartani. Magyarországon a helytelen táplálkozás miatt a legtöbb ember savas. Másrészt figyelnünk kellene a vérünkre is, mert a nullás vércsoportúak például annyi húst ehetnek, amennyi beléjük fér, de az A vagy a B vércsoport már nem szereti a húsokat, főként a vöröseket nem. Én például ehetnék húst, de nem szeretem. Igaz, sokszor kapok, mivel egyedül élek, s így az óvodában főznek rám.

– Azt eszi, amit az óvodások?

– Meg annyit is, nagyjából. Jól főznek, nincs okom panaszra.

– Mi a kedvence?

– A diós tészta. De sok gyümölcsöt eszem, rengeteg zöldséget. És nagyon szeretem a csípős paprikát, ami roppant egészséges. A hatóanyaga szintén jó a rák ellen.

– Még egy fűszer, ami gyógynövény is.

– Mert a természet tálcán kínálja a megelőző és gyógyító szereket. Csak ismerni kell őket. A tyúkhúr például tele van C-vitaminnal, és rendben tartja a koleszterinszintünket is. A fokhagyma a meszesedés ellen jó, a paradicsom a prosztata egészségének megőrzésére, és kimutatták, hogy a főtt paradicsom kétszer annyi antioxidánst tartalmaz, mint a nyers.

– A hatóanyag nem tűnik el főzéskor?

– Hatvan Celsius-fok felett igen. A csipkelekvárt is hidegsajtolással érdemes elkészíteni, cukor nélkül. Úgy hat. És a citromot sem szabad forráshoz közeli vízbe tenni, mert eltűnik belőle a vitamin. Ezt sokan nem tudják.

– Mindig ennyire tudatosan étkezett?

– Többnyire azt ettem, amit elém tettek.

– Pedig azt gondolnám, hogy aki ennyire ismeri a természetet, a gyógyfüveket, jobban odafigyel arra is, mit eszik.

– Ezt csak akkor tehetném meg, ha magamra főznék. Erre sem időm, sem lehetőségem nincs. A gyógynövényekkel való foglalatosság kitölti a napjaimat. Annyiban azonban tudatosan étkezem, hogy tudom, milyen növénnyel, növényi hatóanyaggal tudom helyreállítani a szervezetem harmóniáját. Arról nem beszélve, hogy mindig hagyok időt az evésre. Az evés a társadalmi élet része, nem kapkodom el. Az ételt alaposan megrágom, a falatokat akár hatvanszor-hetvenszer is, hogy ne terheljem a gyomromat. Ha így eszik valaki, még fogyni is tud tőle.

– Otthonosan mozog az egészséges életmódhoz köthető területen is! Szokott tanácsokat adni séfeknek, szakácsoknak?

– Nem igénylik. De a jó séfek tudják, milyen fűszerekkel és alapanyagokkal tegyék ízletessé és könnyen emészthetővé az ételeket. Tudják például, hogy az egész alma rágva hasfogó, reszelve viszont hashajtó. Ez a helyzet a kökényhússal és a kökény virágjával is, vagyis nem mindegy, mit hogyan teszünk az asztalra. Amiket mégis a figyelmükbe tudnék ajánlani, amivel még ízletesebbé tehetnék az ételeket, és még a növények hatóanyaga sem tűnne el főzéskor, azokról nem szívesen beszélek, mert szigorúan védett növényekről van szó.

– Egyet említene mégis?

– Sarlós gamandor. Jó a puffadt gyomorra, a húsokhoz pedig kiváló.

– Ha ezek védettek és hasznosak, miért nem lehet ültetvényeken nevelni? Így legalább biztosan nem tűnnének el.

– Mert a hatóság nem engedi. A bükkszentkereszti Borostyán étterem gyógyfüves ételeket is kínál, s még a nekik szánt gyógyfüvek termesztéséhez is külön engedélyre van szükségem.

– Régen kuruzslónak tartották, most pedig, amikor már világszerte elismerik a tudását, isszák teáit, használják szereit, a hatóságokkal küzd engedélyekért.

– Még 1969-ben költöztem Bükkszentkeresztre, de a piacra mindig kijártam a gyógyfüveimmel. Manapság már inkább hozzám járnak, köztük orvosok és gyógyszerészek. Boldogan átadom nekik a tudásomat, amit magam is folyamatosan fejlesztek. Négy éve, 81 évesen még vizsgát is tettem természetgyógyászatból.

– Sokat készült?

– Kellett. A világon ötezerféle gyógynövényt tartanak nyilván, és még egy füvesember sem ismerheti mindegyiket."


Ossza meg ismerőseivel:
Hozzászólás a cikkhez (A *-gal jelölt mezőket mindenképpen töltse ki)


 

A hozzászólások moderálására a Magyar Konyha Kiadó a jogot fenntartja. Elküldött hozzászólása csak annak elfogadását követően jelenik meg az oldalon. A hozzászólások nem feltétlenül tükrözik a MagyarKonyhaMagazin.hu véleményét, azok tartalmáért a Kiadó nem tehető felelőssé.