A cikk a honlapuk tartalmi és képi megújulása előtt készült.


Cikkek

Ha utálja a focit, ez a sör akkor is jó lesz

Magyar Konyha

2019. március 8.

Az utóbbi időben megszoktuk, hogy a békésszentandrásiak testes, masszív söröket gurítanak elénk. A magas alkoholtartalmú tételek inkább desszertitalok voltak, mint kortyolgatós itókák – a legújabb főzetük viszont végre azt is megengedi, hogy kettőt is megihassunk lerészegedés nélkül.

A név árulkodó: Hathárom. Erre minden sportromantikával átitatott magyar reflexből fociüzemmódba kapcsol, és könnyeket ejtve réved a távoli múltba, amikor éppen mi voltunk az istenek a pályán. Ehhez a hangulathoz tökéletesen passzol a Szent András Sörfőzde portere, amely a 4,9-es alkoholtartalmával remek egy délutáni vagy esti focimeccshez.

Vagy akármihez, sport nélkül.

Könnyű barna ivósör, lazára főzött porter. Annak is érdemes kipróbálnia, aki nem tudja fejből felsorolni az Aranycsapat 1953. november 25-i kezdő tizenegyét. Bevallom, nekem sem megy, de az első korty ennek ellenére rögtön betalált. A 8-9 százalékosnál erősebb sörökkel szemben itt megvan a kortyélmény, nem csak pipiskedve szopogatjuk, hanem egyből bedönthetünk másfél frissítő decit.

Még üvegből inni sem szentségtörés, a Hathárom sokkal prolibb például a legutóbb kóstolt Rettegett Ivánnál – és ez így van rendjén. A hazai kraft és kézműves főzdék ráálltak arra, hogy minél cifrább főzetekkel hívják fel magukra a figyelmet, miközben a klasszikus, „legurítok pár sört a srácokkal” kategóriát ráhagyták a nagyokra. A Hathárom pont annak a bizonyítéka, hogy

a kisüzemi gondosság nagyon jót tesz a sima ivósörnek is.

A malátás íz finoman átöblíti a szájüreget, a jól eltalált pörkölés karamellás utóízt biztosít. A szénsav adta buborékokat nem élezni élesnek, mint sok apró szolga lökik meg az étcsokoládét idéző aromákat. Nincs túlkomplikálva, nincsenek meglepetések, úgy jó, ahogy van.