Szilveszter estéjén van a templomban az év végi hálaadó istentisztelet, a Te Deum. Az éjféli misére még a gyönge hitűek, hitetlenek is eljárnak. Ennek az esti misének bérösök vecsörnyéje volt a tápai neve. Ugyanis ott gyülekeztek ilyenkor a templom előtt azok a béresek, akik az új esztendőre új gazdát kerestek. Ez máshol Jézus nevenapján, vagyis az újévet követő vasárnap történt.

„Kiskarácsony, nagykarácsony,
Kisült-e már a kalácsom,
Ha kisült már, ide véle,
Hadd egyem meg melegébe.”

Tudtátok, hogy a „kiskarácsony” annyit tesz, hogy újév napja, vagyis január 1.? Mert én gyerekkoromban nem. Bálint Sándor, a magyar vallási néprajz megalapozója – aki egy szegedi Bartókkoncert hatására adta oda magát teljesen a szeretett város és nagytája néprajzának – a szilvesztert amolyan polgári dolognak tartotta. Mégis, tőle tudjuk a legtöbbet a szilveszterről is – ő volt az utolsó, aki körülbelül mindent tudott Szegedről. Régen a gyerekeket szilveszter napján szokták Algyőn mustármagért küldeni. Szintén gyevi szokás volt, hogy szilveszter éjszakáján kimentek az ólhoz, megfogdosták a malacok fülét, hogy az új esztendőben szerencsések legyenek. Aki szilveszter napján legyet fog, az apácaiak szerint az lesz a szerencsés. De ki látott már szilveszterkor legyet?

Szilveszter estéjén van a templomban az év végi hálaadó istentisztelet, a Te Deum. (Az éjféli misére még a gyönge hitűek, hitetlenek is eljárnak.) Ennek az esti misének bérösök vecsörnyéje volt a tápai neve. („Szeged híres város, Tápéval határos.”) Ugyanis ott gyülekeztek ilyenkor a templom előtt azok a béresek, akik az új esztendőre új gazdát kerestek. Ez máshol Jézus nevenapján, vagyis az újévet követő vasárnap történt. A „kiöltözik, mint szaros Pista Jézus nevenapján” szólásunk onnan ered, hogy ilyenkor a legjobb ruhájukat vették fel az elszegődni vágyók. Azt akarták, hogy Jézus áldásával történjék a szolgálat.

Tápén ezen a napon, az esztendő végén kitolókása, vagyis keményre főzött köleskása került az asztalra. Szeged-Alsótanyán úgy tartották, hogy szilveszterkor kerek tepsiben kerek kalácsot kell sütni, hogy az esztendő ezzel is kerek legyen. Földeákon ilyenkor sütöttek vala kenyeret, hogy egész kenyérrel forduljanak az újévbe. Tápén azért kellett az éjfélt megvárni, hogy talpon menjenek át az új esztendőbe. Balástyán ilyenkor az istállóban felköltötték a jószágot, és a karácsonyi takarmányt etették meg velük. Legyen nekik is egy jó napjuk.

A szilveszterözés, vagyis az éjfél utánig tartó városi jellegű mulatság eleinte inkább csak a fiatalság körében divatozott. De elő- és utószilvesztert még ők se ismertek. A múlt-múlt század derekáról néhány jellegzetes rókusi adatot (Szeged cipójának abból a szeletéből származik méltatlan személyem) köszönhetünk Varga János buzgalmának, aki Szilvesztertől új esztendeig című művében jegyezte föl, hogy akkoriban éjfélkor az óévet ezzel a rigmussal búcsúztatták:

„Dicsértessék a Jézus Krisztus, / A Szűz Máriának Szent neve. / Tizenkettőt vert az óra, / Dicsértessék egek Ura. / Lehúnyta a vén a szemét, / Dicsérjük a Jézus nevét. / Tormázzuk be a szemünket, / Hullassuk a könnyeinket. / Gyászoljuk meg halottunkat, / Üssük össze poharunkat!” Milyen szemérmes humor ez, a tormával!

A lányok a szita forgatásából következtettek ilyenkor, hogy merről várják kérőjüket. A mai lányok nem várnak. Ma már a csajok hapsiznak. „Legények, leányok körbe ülnek – írta Varga – a szoba közepén és a körön belől elég helyet hagynak a szita forgásához, hogy kényelmesen gurulhasson arra, amerre a lány óhajtja. Egy leány bemegy a kör közepére, a kész szitával és ott leguggolva fölemeli szájához, s félhangon suttogva hízeleg a jövendőlő kis szitának: Tejszűrő szitka, /Szögön függő lelköm, / Mutasd mög énneköm, / Mörrül gyün a kérőm. Arra aztán megpördíti két ujjával a kis szitát, és az egy párat egy helyen fordulva, nekilódul valamelyik legénynek.”

Főznek gombócot is. „Gyúr ki-ki három gombócot – írta még Varga – és mindegyikbe egy kóródarabkát dug, elnevezvén egyiket egynek, másikat másnak. Egyet mindenesetre a választott nevére keresztel. A tűzhelyen lobogó láng mellett forr a bográcsban a víz, és a gombócos lányok kipirult arccal állják körül a tüzet.” Amelyik gombócot a víz először fölvetette, az lesz a kérő. Szegény, még nem tudja. De majd megkapja a jelet a lánytól, és akkor hódítóként kezdeményezhet.

Ólomöntés is volt. Ez itt-ott máig tartja magát. Éjfélkor így köszöntötték az új esztendőt: „Adjon Isten boldogságot, / Sok kétszerest, kevés zsákot. / Túrót sokat, kevés zacskót, / Kevés ládát, de sok bankót.” Valaki kontrázott: „Adjon Isten békességöt, / Parázsnyelvű feleségöt.” Parázsnyelvű! Mondja ezt ma valaki ilyen szépen?

A szegedi tájon is általánossá vált hiedelem, hogy amit újév napján cselekszünk, ahogyan viselkedünk vagy ami ér bennünket: hasonlóképpen lesz az egész esztendőben. Ennélfogva a család tagjai korán keltek, az újkígyósiak kint mosdottak a kútnál, hogy lusták ne legyenek. Ma? Valaki? Újév reggelén? Hideg vízzel? Napközben nem feküdtek le, mert különben betegesek lettek volna az új évben. A tápaiak szerint e napon a fekvőbetegek is keljenek föl, mert különben az egész esztendőben a betegágyban ragadnak. Tartózkodtak az öszszeszólalkozástól, hogy békességben éljenek. Bizony. Nem másnaposan átkozták egymást.

Mára a lencse (leves, főzelék, saláta) maradt hírmondónak, hogy az új évben aprót kell enni először. Nehogy a pénzben szűkölködjünk. A régiek is szemeset, csak éppen rizskását, kölest, kukoricát ettek volt, hogy sok aranyuk, ezüstjük legyen. A földeákiak a főtt kukoricát szét is szórták a szobában. Csak disznóhús kerülhetett az asztalra. Lehetőleg orra is. Káposztát, szármát főztek, rétest, bélest süttenek, hogy sok legyen a bankópénzük. Az újkígyósiak kukoricát pattogattak ugyanezen okból. Törökkanizsán órja-levest, fánkot ettek. A legjobb kenyér, amivel az évet kell kezdeni, újév reggelére sült ki. Vagyis dolgozhatott az asszony estétől reggelig.

Újév napján kerülni kell a pénzkiadást. Ilyenkor semmit sem volt szabad kölcsönkérni, mert a tápaiak szerint majd az egész évben a család máséra szorul. Reggel a kiszomboriak szerint olyan vízben kellett megmosakodni, amelybe sok aprópénzt vetettek. A kisgyereket is ilyenben fürdették, meghintették szenteltvízzel, és háromszor azt mondták: „Kincsökben gazdag lögyön, lelke üdvösséget vögyön!”

Aki újév napján születik, nagy úr lesz. Nagy úr lett Salinger, Béjart, Foster, Murillo?... Talán J. Edgar Hoover, vagy Bocskai István fejedelem. Talán. 1001. január elsején, kiskarácsonykor koronázták meg I. Istvánt II. Szilveszter pápa koronájával.

Ha újév napja péntekre esik, mint most is, nem túl termékeny esztendőnek nézhetünk elébe. Balga babonák! Már nem írnám meg a Babonáskönyvet. Ahogy öreg Sam, egyre kevésbé vagyok babonás. Ha újév napján kétszer találkozunk valakivel, abban az esztendőben nem fogunk meghalni. Na. Ez se elég? Deszken, aki a leghamarabb fölkelt, elment a kútra (nehogy csapvízre gondoljatok), és vizet hozott. Be is öntött belőle az ajtón, hogy pénz is így dőljön a háziakhoz az új évben. Amikor bejött a szobába, megkérdezték tőle, hogy mit hozott. Ő erre háromszor ezt mondta: Erőt, egészségöt, áldást, békességöt – szöröncsét! Ennél jobbat én se tudok.