Tesztek

Szöveg és kép: Zirig Árpád

2021. december 9.

Az ünnepekben a legszebbek a hagyományok – nem csak a népszokások, a családi összejövetelek tehetik széppé, hanem a sörfőzdék is. A szentandrásiak 2013 óta minden decemberre karácsonyi különlegességet főznek, az Esthajnalt.

Nagyon ügyesen csinálják, évente változik az íz, az összetevők sora. Ez az az ital, amivel mernek kísérletezni, extra ízeket vagy fűszereket csempészni az üstbe. A kapocs mindig a téliesség, a mély ízek és a magasabb alkoholtartalom. Ugyan volt olyan év – a fenyőrügyes poén nem jött be – amit inkább mindenki elfelejtett, de ellenpéldának ott a 2018-as füstölt szilvás russian imperial stout, amit máig

szomorú férfikönnyekkel emlegetünk, olyan tökéletes volt.


Tavaly az egyik kedvenc típusom, a balti porter került elő, ami egy izgalmas, alsó erjesztésű csemege - ahogy a neve is mutatja, a balti államokban, Lengyelországban népszerű. Idén még egyszer erre esett a választásuk, de a feketeribizli helyett sokkal karácsonyibb ízkombót találtak ki: a 2021-es Esthajnal a fűszere a megy és a mák.

2020-ban egy kicsit túl savdominánsnak találtam, és a liofilizált meggyel főzött idei kapcsán is voltak aggodalmaim – elsőre egy kicsit valóban sok jön a gyümölcsből és kevés a malátás alapból, miközben a mák alig mutatja meg magát.

Az állag viszont tökéletes: sűrű, krémes, gyönyörű habot mutat.

Kell pár másodperc a szájban, hogy az aromák kisimuljanak, mert az utóíze remek, de azért hangosabb lenne a tapsvihar, ha már az első másodpercben a helyére kerülne minden.

Az alkohol a tavalyihoz képest csökkent, nyolc helyett hét, és a szárazanyagtartalom is egy féllel kevesebb, 19 Balling. Nem mondhatni, hogy erőtlen, de a legendás 2018-as évhez képest kevesebb élményt ad – az a téli esték jutalomsöre volt, szólójátékos, ez a balti porter meg inkább sütemények mellett mutatja meg magát, párban. Jót tenne egy fél év érlelés, a meggy és a maláta aromái összefeküdnének.