Ha valaki ellátogat Tákosra, a Baráth Vendégházba, kiadós étkezésekre számítson. Szatmárban soha nem annyit főznek a háziasszonyok, jelen esetben Baráth Judit, ahány személy az asztal körül helyet foglal. Mindig sokkal többet. Hiszen sok a rokon, a szomszéd, a jó barát, akiknek feltétlen meg kell kóstolniuk az aznapi menüsort. Messze földön híres vendégszeretetük alapja az örök várakozás. Várakozás az idegenre, az utazóra, aki betér néhány falatra, egy kellemes beszélgetésre.

Budapestről négy óra a vonatút Kisvárdára, ahonnan kísérőnk Tákosra navigál minket, a Baráth Vendégházba. A "szatmári kóstoló", vagyis az első kupica szilvapálinka elfogyasztása után következhetnek a tájegységre jellemző gasztronómiai fogások. Az országnak ezt a részét az elmúlt időszakokban legtöbbször a szegénység jellemezte. Erre épült a gasztronómiájuk is, melyet a mai napig a tradíciókhoz hűen követnek.

Kötött levessel kezdjük a menüt, melyet a szatmár-beregi rész legismertebb fogása, a tengerikásás töltött káposzta követ. Majd cinkepuliszka kerül az asztalra, melynek elfogyasztása közben a turistákon mosolygunk, akik sokszor azt hiszik, a helyes kis énekesmadarak kerülnek ilyenkor a tányérba.

Mindig is nagy jelentőséggel bírt a szatmári emberek asztalán a sült vagy főtt tészta, így most végre szemtől szemben találkozhattunk a méltatlanul "mocskos tésztának" nevezett verzióval. A sor végén csipegetünk még a tepertős-szilvalekváros papucsokból is. Szatmárban egy közös étkezés sokkal többről szól, mint amit a neve rejt. Egy kötetlen beszélgetésről, egy önfeledt pillanatról, amiből kiérződik a szülőföld iránti szeretet és a következő meghívás egy szatmári vendégségbe.

A környéken is érdemes körülnézni. A Szenke patak partján található "balladás faluban", Penyigén például 2004-ben az országban egyedülálló szilva-és lekvármúzeum, azaz Lekvárium nyitotta meg kapuit. Több száz éves emlékeket őrző paraszti szobákban a penyigei, vagy más néven "nemtudom" szilvából készült lekvár őstörténetétől napjainkig minden megtalálható. De érdemes a Tuzséri Pálinkamanufaktúrát is felkeresni, amely 2012-ben az év pálinkáját adta.

 Baráth Judit és testvére, Margit

A tákosi Baráth Vendégház receptje: Kötött tészta leves

HOZZÁVALÓK:

• 20 dkg liszt
• 2 db tojás
• 1 fej vöröshagyma
• 1 nagy csokor petrezselyem
• 1 db zöldpaprika
• 1 db paradicsom
• 2 ek zsír
• só, bors, őrölt paprika

ELKÉSZÍTÉSE:

A lisztből, tojásból, kevés sóból és kevés vízből tésztát gyúrunk, melyet szép simára dolgozunk a gyúródeszkán. Tállal letakarva kicsit pihentetjük.A zsíron megdinszteljük az apróra vágott hagymát, majd levesszük a tűzről és belekeverjük az őrölt paprikát. A tésztát vékonyra nyújtjuk, rákenjük a hagymás, paprikás zsírt, s ízlés szerint sózzuk, borsozzuk.Kétszer ráhajtva ujjnyi vastag csíkokat vágunk, s laza csomóra kötjük.Minden csomó után eltépjük a tésztát, addig folytatva, míg az összes tészta el nem fogy. Közben 3-4 liter vizet felteszünk főni a paprikával, paradicsommal és az összecsomózott petrezselyemmel. Ebbe a lébe főzzük bele a kötözött tésztát. A hagymás zsír maradékát a forró leves levével felengedjük, és a leveshez adjuk. Ízlés szerint fűszerezzük. A tészta akkor főtt meg, ha kettévágva a közepe már nem lisztes.