Bár a konyhában egyértelműen zöldségként funkcionál, besorolását tekintve gyümölcs. Első kóstolásra talán kissé szokatlan az íze, nem sok máshoz hasonlítható, tömény, vajas ízű. Egy-két karakteres hozzávalóval, némi citromlével – autentikusan zöldcitro..
Bár a konyhában egyértelműen zöldségként funkcionál, besorolását tekintve gyümölcs. Első kóstolásra talán kissé szokatlan az íze, nem sok máshoz hasonlítható, tömény, vajas ízű. Egy-két karakteres hozzávalóval, némi citromlével – autentikusan zöldcitrommal –, durva szemű sóval, borssal, netán meghintve gránátalmamagokkal már sokkal többet mutat magából ez az ennivaló.
Megnehezíti itthon a jó barátság ápolását az avokádóval, hogy nem könnyű valóban finom darabokhoz jutni. Messzi földről érkezik, lévén trópusi növény (bár itthon is termeszthető!), nem ritkán Brazíliából vagy Indonéziából szállítják hozzánk, tehát éretlenül szedik le és dobozolják. Egyébként utóérő gyümölcs, emiatt még akkor sem biztos, hogy érett avokádóhóz jutunk, ha olyan országban járunk, ahol helyi terményként árusítják. Ennek az az oka, hogy az érett gyümölcs rohamos gyorsasággal megromlik, némi odafigyelést igényel, hogy a minap még éretlen gyümölcs ne váljon pillanatok alatt túlérett, megpuhult, barna foltossá.
Az éretlen avokádó kőkemény, nehezen pucolható, az íze pedig mandulára, mások szerint a dióra emlékeztet. Érdemes türelmesnek lennünk vele, és megvárni, míg szobahőmérsékleten beérik. Mautner Zsófia tippje szerint az éretlen avokádót papírzacskóba kell tenni egy banán mellé, és egy-két nap alatt finom, érett lesz a banán mellett. Az érettséget onnan ismerhetjük föl, hogy enyhén megnyomva a héj felszíne már enged a nyomásnak.
Mindez azonban ne vegye el kedvünket ettől a tartalmas és különleges csemegétől! Az avokádó többféle fajtáját lehet kapni itthon: a Pinkerton körteformájú, héja méregzöld színű; a Hass rücskös, fekete héjú; a Fuerte ugyancsak zöld, de kisebb, kerekdedebb alakú; a Reed pedig egészen gömbölyded és kicsi. A legtöbbjük csak kb. 10 cm hosszúságúra nő meg, a Pinkerton ezek másfél-kétszerese is lehet. Az avokádó más néven aligátorkörte: rücskös héját és formáját ki sem lehetne fejezni képszerűbben.
A legszembetűnőbb az avokádó húsa kapcsán a zsírossága: ez a gyümölcs rendhagyó módon mintegy 25% zsírt tartalmaz. Olyan zsíros a felülete, hogy a felszelésekor érdemes vigyázni a késsel, mert csúszkál rajta. Többszörösen telítetlen zsírokban, proteinben és A, B, C, E vitaminokban is gazdag, és talán említenünk sem kell, milyen kiváló "tiszta" energiaforrás. (A többszörösen telítetlen zsírok jótékony szerepéről az étkezésünkben itt olvashat!)
Az avokádót leggyakrabban nyersen fogyasztják (mi rendhagyó módon egy sült avokádó receptet is kínálunk, Segal Viktortól, balra!). Lehet persze cifrázni is, drága tengeri halak vagy még drágább kaviárok mellé kínált kedvelt garnírung, de épp olyan finom, ha csak villával összetörjük, sózzuk, borsozzuk, és egy pirítósra tesszük. A zsírossága révén remek egészéséges szendvicskrémet készíthetünk belőle! Elmaradhatatlan hozzá azonban a citrom- vagy a limelé, ez azért fontos, mert az avokádó húsa oxidáció hatására gyorsan bebarnul, és bár ugyanolyan finom, kevésbé gusztusos. Remek társa a koriander, a fokhagyma és a paradicsom is.
