A fenti fogyasztási szokás ugyanis még abban az időben terjedt el és vált népszerűvé, amikor az olcsó, silány minőségű tequilák uralták a piacot – ezeknek az időknek azonban vége, és ma már önmagáért, saját ízéért, lassan kortyolgatva is élvezhetjük az..
A fenti fogyasztási szokás ugyanis még abban az időben terjedt el és vált népszerűvé, amikor az olcsó, silány minőségű tequilák uralták a piacot – ezeknek az időknek azonban vége, és ma már önmagáért, saját ízéért, lassan kortyolgatva is élvezhetjük az italt.
Ha pedig azt is tudnánk, honnan érkezik ez a párlat, valószínűleg még jobban tisztelnénk a mexikóiak nemzeti italát, írja a HuffingtonPost. A tequilakészítés ugyanis fáradságos munka; íme egy kis gyorstalpaló.
Minden egy impozáns növénnyel, a kék agavéval kezdődik, amely Mexikóban nő – az évelő pozsgás leginkább (80%-ban) Jalisco állam hegyvidékén elterjedt – de megtalálható Colima, Nayarit és Aguascalientes területén is –, így nem meglepő, hogy Jalisco az ország tequila fellegvára.
A kék agavé hosszú, tüskés levelei által körülölelve növekszik a növény szíve, a piña, amely érett állapotában, a levelektől megszabadítva 35-90 kilót is nyomhat.
Ez az agavéfajta rendkívül magas cukortartalma miatt alkalmas alkoholos ital készítésére – a kék agavéból nem csak tequila, hanem mezcal is készül.
A megérett agavét – általában 8-12 éves korában – az ún. jimadorok leszüretelik, de az érettség megállapítása több okból sem egyszerű feladat. Először is, ott vannak az erős, szúrós levelek, másodszor pedig a növény érettségének több fokozata van. Az aratáshoz coát, egy speciális szerszámot használnak, amely nem más, mint egy hosszú fanyélhez erősített, kör alakú vágóeszköz. Egy rutinos jimador egy percen belül képes egy növényt leszüretelni, és napi 5 tonnányi agavészívvel végez.
A leszüretelt piñákat kifőzdékbe szállítják, ahol először hőkezelik, amely során a növény felpuhul – megkönnyítve a későbbi összetörést –, és komplex szénhidrátjai egyszerű, erjeszthető cukrokká alakulnak. (A hőkezelés hagyományosan gőzfűtéses kemencékben történik, ahol 2 nap alatt történik meg az átalakulás, de modern berendezésekkel a folyamat jelentősen felgyorsítható.)
Ezután a növényt összezúzzák és préselik – a kinyert lé az aguamiel, amelyet később tequilává erjesztenek. Néhány prémium tequilamárka még mindig használja a tahona-módszert, melynek során
kéttonnás vulkanikus kővel préselik a puha, aprított agavét,
azonban ma már jóval elterjedtebbek az ennél egyszerűbb mechanikus eljárások – ám a lényeg ugyanaz maradt: a rostokat elválasztják a növény nedveitől.
Az aguamielt napokig rozsdamentes acéltartályokban erjesztik, s ez idő alatt a cukrok alkohollá alakulnak. A léhez eközben élesztőt, vizet és tápanyagokat adnak, miközben ügyelnek az ideális hőmérséklet és savasság megtartására. A folyamatot – minimum kétszer ismételt – desztillálás követi. A lepárlás során felerősödik az alkoholtartalom, és az ital elnyeri az általunk ismert ízét, színét. A kész italt végül palackozzák.
Fajtái
Agavétartalom szerint:
- puro vagy noble (100% agavétartalmú)
- mixto (az alkoholtartalom csak egy része, de legalább 51% származik agavéból)
Érlelés szerint
- érleletlen
- blanco, plata vagy silver (fehér/ezüst tequila)
- ro, joven vagy gold (arany)
- reposado vagy aged (az italt 2-12 hónapig tölgyfahordóban pihentetik)
- añejo vagy extra aged (legalább 1 évig érlelik)
- extra añejo vagy ultra aged (minimum 3 évig érlelik)
