Döbbenet, de százalékban mérve a legnagyobb pazarlásért a háztartások a felelősek, őket majdnem ugyanakkora arányban az élelmiszeripar követi. Otthon kidobott élelmiszer: 42% Élelmiszeriparban: 39% Éttermeken, menzákon, konyhákon: 14% Nagykerekben, ki..
Döbbenet, de százalékban mérve a legnagyobb pazarlásért a háztartások a felelősek, őket majdnem ugyanakkora arányban az élelmiszeripar követi.
Otthon kidobott élelmiszer: 42%
Élelmiszeriparban: 39%
Éttermeken, menzákon, konyhákon: 14%
Nagykerekben, kiskerekben: 5%
Az USA évente 213 milliárd dollárt költ – a GDP 1,3%-át – olyan élelmiszerek megtermelésére, szállítására, eltakarítására, melyeket végül senki sem fogyaszt el. Az Egyesült Államokban ma 50%-kal több élelmiszert dobnak ki, mint a hetvenes években. Pontosan évente 300 kg-ot fejenként, ez a mennyiség az Európai Unióban átlagosan 180 kg, míg Magyarországon évi 40 kg. Az unióban Anglia felelős a legnagyobb tékozlásért, de Hollandia, Németország és Franciaország pocsékolása is jelentős.
Franciaország tavaly megtiltotta a nagyobb szupermarketeknek, hogy kidobjanak eladatlan, de még fogyasztható élelmiszert. A szabályozás szerint szerződést kell kötniük jótékonysági és segélyszervezetekkel, és nekik ajándékozniuk az élelmiszert. A kidobandó ennivalók állatok etetésére is fordítható, esetleg kerti komposztálás céljára.
A francia törvényt egy civil kezdeményezés indította el, és bár hasonló törvények másutt nem születtek, jóakaró próbálkozásból több is van. Dániában 2016 februárjában megnyílt a világ első üzlete, amelyben a szavatossági idő lejártához közeledő, sőt azt meghaladó élelmiszereket árulnak. A boltot a Folkekirkens Nødhjælp, a „dán karitász” üzemelteti. Az árukészletet többnyire jelentősebb üzletláncok adományozzák, de kaptak már több raklapnyi nagyon érett gyümölcsöt az ottani nagybani piacról is. Az ötletet Wefood néven valósították meg, az üzlet is ezt a nevet viseli. A boltban önkéntesek dolgoznak, az anyagi hasznot pedig fejlődő országokban futó segélyprojekteknek adományozzák.
Az utóbbi időben néhány vendéglő egyértelműen motiváló pedagógiai eszközöket vezetett be a pocséklás megfékezésére. A dán Saichi étterem egyik ajánlata az „egyél, amennyit bírsz” elvén működik. Túl sokan voltak azonban, akik nem tudtak ellenállni a torkosságuknak, és annyit szedtek a tányérra, amennyit nem bírtak megenni. A korlátlan fogyasztás ki volt kalkulálva, de az étterem vezetőségének nem tetszett a tányérokon hagyott sok jó minőségű, esetenként drága étel (sushi, stb.). Gondoltak egyet, és új rendszert vezettek be: ki kell fizetni a meghagyott fogásokat. A szabály bevezetése óta gyakorlatilag alig hagynak a vendégek kidobandó ételt a tányérokon.
Hasonló nevelésre lenne szükség másutt is. Az amerikai statisztikához hasonlóan Európában, Magyarországon is folyamatosan nő a kidobott ételek mennyisége. A háborút megélt, túlélt generációnak és a kommunista agrárpolitikát megszenvedő gyerekeiknek az étel eldobása tabu volt. Különösen vidéken, ahol még a maradék maradéka is a moslékba ment, sőt a tojás héját is visszadobták a tyúkudvarba, a tyúkok gondoskodtak az újrahasznosításukról. Hajlamosak vagyunk panaszkodni, pedig a jólét minket is legyűrt, ma már egy falusi napközi kukájába bepillantva is kiderül, mi volt a tízórai. Az élelmiszeripar és -kereskedelem is sokat változott. A diszkontok polcain hellyel-közzel látni magyar élelmiszert, gyakran még a legalapvetőbb nyersanyagok, mint a krumpli vagy a hagyma is külföldről érkezik. A lazac Norvégiából, a bárány Új-Zélandról, a karácsonyi friss eper pedig egyenesen Dél-Afrikából. A szállítás során sérült árut selejtezik.
Magyarország sem kivétel tehát az élelmiszerpazarlásban, de működnek itthon példamutató önkéntesek is, akik szeretnének tenni ez ellen. A Magyar Élelmiszerbank Egyesület több mint tíz éve alakult, 2006 óta tagja az európai szövetségnek. Az Élelmiszerbank egy non-profit szervezet, amelynek célja, hogy kapcsolatot teremtsen a felhalmozódó élelmiszerfeleslegek és az arra rászorulók között. Az első élelmiszerbankot az USA-ban alapították 1966-ban, azóta a kezdeményezés a világ számos országában működik, rászoruló emberek millióit segíti. Alakulása óta a Magyar Élelmiszerbank Egyesület több mint 37 ezer tonna élelmiszert 17 milliárd forint értékben osztott szét az országban. Az adományok több mint 300 ezer emberhez jutottak el civil szervezeteken és önkormányzatokon keresztül.
Hasznosak, fontosak és példát mutatóak ezek a szervezetek. Tovább kellene viszont innen lépni, mert ők elsősorban a kereskedelemben keletkező veszteséget enyhítik, de a kis- és nagykereskedelemben a teljes kárnak mindössze az 5%-a keletkezik. A pazarlás több mint 80%-a a háztartásokban és az élelmiszeripari feldolgozókban történik. Őket és magunkat kellene szabályozni, illetve nevelni.
