A Közel-Keleten a gránátalmalevet elsősorban sűrített formában használják a konyhában: a sűrűre főzött, kevés són kívül más hozzáadott anyagot nem tartalmazó, fanyar-édes gránátalmaszirup arrafelé fontos ízesítőanyag. A paradicsom ottani megjelenése el..
A Közel-Keleten a gránátalmalevet elsősorban sűrített formában használják a konyhában: a sűrűre főzött, kevés són kívül más hozzáadott anyagot nem tartalmazó, fanyar-édes gránátalmaszirup arrafelé fontos ízesítőanyag. A paradicsom ottani megjelenése előtt hasonló szerepet töltött be, mint a paradicsomsűrítmény, de konyhai népszerűségét a mai napig – a paradicsom elérhetővé válása mellett is – tartja. Nem keverendő össze a koktélokhoz használt, grenadine nevű sziruppal: ez utóbbi legjobb esetben gránátalmaszörpöt, azaz cukrozott-vizezett gránátalmalevet jelent, de a kommersz termékek gyakran ma már egyáltalán nem is tartalmaznak gránátalmát.
Az igazi gránátalmaszirup
Igazi gránátalmaszirupot keleti élelmiszereket árusító boltokban találunk, a „pomegranate molasses” feliratú üvegeket keressük. Törökül nar ekşisi, ara- bul dibs raman, perzsául rob anar, azeriül narsharab a neve. A különböző helyekről származó szirupok nem teljesen egyformák. Az arab, levantei változatok általában élénkebb színűek, frissebbek és édeskések, az iráni termékek sötétebbek, sűrűbbek és fanyarabbak. A török gránátalmaszirup karakterét tekintve jellemzően a kettő között szokott elhelyezkedni. Ezért javasolt felhasználási területük sem azonos: az arab verzió illik jobban a salátákhoz és más könnyebb fogásokhoz, míg az iráni alkalmasabb a húsételekhez. De akármilyet kapunk az üzletben, a sűrű gránátalmaszirup sokoldalúan, számtalan ételhez használható.
Nem tud megromlani
A perzsa boltos szerint a szavatossági időt nem kell komolyan venni, a koncentrált, cukorban és savakban gazdag anyag gyakorlatilag nem tud megromlani, sőt egyre nemesedik. Gyakorlati tapasztalat szerint évekig probléma nélkül meghúzódik a spájzpolc valamelyik sarkában, így akkor sem kidobott pénz venni egy üveggel, ha nem főzünk naponta gránátalmás ételeket.
Irán ikonikus étele a Khoresh Fesenjan, avagy fesenjan ragu, amelyben a gránátalmaszirup édes fanyarságát a dió testessége egészíti ki. Eredetileg kacsahúsból készült, mai hétköznapi változatában inkább csirke az alapanyaga. Az asheanar, azaz gránátalmaleves közel sem egyszerű gyümölcsleves, szerény neve gazdag, fűszeres, sárgaborsós húsgombóclevest takar, amelyben a gránátalmaszirup is fontos szerepet tölt be. Sült húsokat (vagy zöldségeket) is „fényezhetünk” az édes-savas sziruppal: olívaolajjal, kevés vajjal, apróra vágott gyömbérrel, kevés fekete borssal keverve kenegethetjük vele a grillre, sütőbe kerülő dolgokat. De sütés előtt is bevethetjük: kevés szezámolajjal, szójaszósszal marinálásra is alkalmas. A törökök lencsés padlizsánsalátája, a mualle is gránátalmasziruppal készül. A salátákat öntet formájában is képes szolgálni: olajjal, lime vagy citrom levével, frissen vágott mentával, esetleg kevés mustárral érdekes salátaöntetet hozhatunk össze vele.
