Az autógyárak nem csak autót gyártanak, ez közismert. Néhány, a nevük alatt futó termék azonban a garázs helyett a konyhánkba kér bebocsátást. Nem, nem a szuvenír boltban árult vagy reklámcélból osztogatott kínai bögréről van szó, hanem minőségi élelmiszerről, funkcionális eszközökről, esetenként kollektor darabokról, az imidzshez illő koncepciókról.

Mi késztet vagy inspirál egy autóipari szereplőt arra, hogy egy látszólag távoli területre kalandozzon? Az okok sokfélék lehetnek. Háború utáni kényszerpálya, megihletett dizájner, a jól hangzó név kiaknázása vagy a környezettudatos elkötelezettség alátámasztása mind-mind szülhet ilyen “vadhajtásokat”.

PEUGEOT

A Peugeot konyhai eszközei már akkor általános népszerűségnek örvendtek, amikor a járműgyártás még kósza gondolatként sem fogant meg a tulajdonosok fejében.

A francia márka története 1810-re tekint vissza. Ekkor alakították át a Peugeot fivérek a családi malmot acélhengerművé és kezdtek többek között fűrészlapok gyártásába. A rugalmas, ellenálló és hosszú élettartamú acélalkatrészek alapozták meg a későbbiekben a kávédarálók (1840), majd a borsőrlők (1874) máig tartó népszerűségét - érdekességként jegyezzük meg, hogy az első autó csak 1896-ban gördült ki az üzemből.

Időközben a konyhai eszközöket gyártó üzletág Peugeot Saveurs néven önállósult és az autómárkától függetlenül folytatja diadalútját. Az ikonikus borsőrlőt - apróbb fejlesztésekkel - a mai napig forgalmazzák, mindegyik egyedi sorszámmal és eredetiségi tanúsítvánnyal ellátott, a fémalkatrészekre pedig élettartam garanciát adnak.

A folyamatos innovációnak köszönhetően a termékpalettában ma már boros kiegészítők, kávézáshoz használt eszközök és sütőtálak is fellelhetők.

A Peugeot Saveurs nevet a gasztrománok körében olyan nimbusz övezi, amelyről a középkategóriás autó üzletág csak álmodik.

A 27 millió eurós éves árbevétel háromnegyedét adják a fűszermalmok, 70 százalékuk külföldön talál gazdára, Magyarországon is kapható.

BMW

Az egyik legnépszerűbb német márkáról manapság nehéz elképzelni, hogy valaha a puszta fennmaradása is kérdéses volt. Pedig a bajor autógyárat igencsak megcincálta a két vesztes világháború, azonban a mélypontokat mindig sikerült valahogy átvészelnie.

A müncheni gyár szinte teljesen megsemmisült, a keleti országrészben lévő üzemei a gyártási dokumentációkkal együtt a kommunisták kezére kerültek, a nyugatiakat pedig az amerikai hadsereg foglalta le. A gyártási technológia és a gépsorok jelentős részét a tengerentúlra szállították, a BMW üzemeiben mindennemű termelést megtiltottak.

Egyfajta válságtermelésre azért engedélyt kapott a BMW, az ún. Notproduktion keretében 1945-től mezőgazdasági szerszámokat, fékpumpákat, edényeket és konyhai eszközöket kezdtek gyártani.

Két év alatt mintegy 34 ezer fazék készült, ebben az időszakban ez a bevételek közel negyedét jelentette,

és az is megesett, hogy a dolgozókat természetben fizették ki. Nem volt dicsőséges korszak, de az utolsó szalmaszálat jelentette a túléléshez.

VOLKSWAGEN

A VW termék adatbázisában az 199 398 500 A cikkszám valami egészen szokatlan dolgot rejt: az 1973 óta gyártott fűszeres kolbászt, a currywurstot. Az 1938-ban átadott wolfsburgi üzemben mindig is főztek a dolgozókra, nem lévén más étkezési lehetőség a környéken. A kolbászhoz eleinte a vállalat saját sertéstelepéről érkezett az élő állat, de ma már környékbeli farmokról vásárolják a sertéshúst, amelyet harminc, a VW által foglalkoztatott hentes dolgoz fel. A termék nem tartalmaz adalékokat (fehérjeport, nátrium-glutamátot, foszfátokat), zsírtartalma is alacsonyabb a szokásosnál.

Saját márkás ketchupot is kínálnak a kolbászhoz, ez utóbbiból

évente közel 7 milliót gyártanak, többet, mint autóból.

Az idők szavára és a munkatársak igényeire hallgatva 2010-től készül vegetáriánus változat is, 2021-ben pedig az keltett sajtóvisszhangot, hogy a wolfsburgi gyár cafetériájának étlapjáról levették az eredeti, húsos verziót.

A termelés 40 százaléka fogy el az üzemi étkezdékben, a maradékot szupermarketekben, stadionokban értékesítik. Jut belőle az európai márkakereskedésekbe is promóciós ajándékként. Erős érv ez új autó vásárlásakor.

Ha már a Volkswagenről beszélünk, említést kell tennünk az ikonikus Bogárról, amely jellegzetes formájával a popkultúra részévé vált. Pár éve a JCT600 brit autókereskedő kérte fel Jarim Koo ipari formatervezőt, hogy álmodja meg,

milyen lenne a Beetle, ha kávégépben öltene testet.

A végeredmény méltó a legendához: lekerekített formáival, vibráló színeivel, letisztultságával épp olyan eredeti, mint maga a modell. Sajnos csak prototípusok készültek, a kereskedelmi forgalomba hozatal szándéka nélkül, egyszeri kalandként.

BUGATTI

A modern kapszulás kávéfőzők, úgy tűnik, adják magukat a vintage autók formavilágának adaptációjához: a 20-as években gyártott Bugatti Type 35 versenyautó Sajdin Germond neves dizájnert ihlette meg.

Néhány egyedi darab készült csak, amelyek bizonyára csillagászati összegekért kerültek gyűjtők birtokába.

PORSCHE

A Lipcse melletti üzem 132 hektáros műveletlen földjein tesztelik a márka autóinak tereptulajdonságait. Ebbe a háborítatlan környezetbe telepítettek 2017-ben 25 méhcsaládot, amelyek számát azóta megduplázták. A szorgos rovatok évente csaknem 1,5 tonna nyers mézet állítanak elő, amelyet helyben dolgoznak fel és értékesítenek. Hasonlóan tesz a Rolls-Royce, az Audi és a Volkswagen is.

Ne legyünk teljesen naivak, az autógyártók mércéjével mérve elenyésző költségigényű és bevételt hozó méhtartás nem más, mint greenwashing.

Szép, hasznos és főleg jól kommunikálható kezdeményezés,

amely némiképp eltereli a figyelmet az iparág és úgy általában az autózás irdatlan karbonlábnyomáról.

LEXUS

Végezetül szenteljünk egy kis figyelmet azoknak a gyártóknak is, amelyek vendéglátásra adták a fejüket.

A japán luxusmárka Intersect néven nyitott étteremmel is rendelkező rendezvényhelyszíneket, ahol a vendégeknek nem kell egy autó volánja mögé ülniük, hogy megtapasztalják a Lexus életérzést. Ennek a

középpontjában az egyik legfőbb japán társadalmi érték, az omotenashi, vagyis a mások szolgálatának öröme, az őszinte vendégszeretet áll.

Ezek nem hagyományos autószalonok, hanem többfunkciós kiállítóterek, ahol inspiráló környezetben kerülhet sor üzleti megbeszélésekre, baráti találkozókra.

New Yorkban neves éttermek vendégeskedtek és invitáltak kulináris utazásra, köztük például a 3 Michelin-csillagos kaliforniai Manresa. Az ambiciózus fine dining kategóriás helyet ugyan idén januárban bezárták, a tokiói és a dubaji szalonok továbbra is élnek és virulnak, jóllehet konyhájuk egy lazább bisztró stílust képvisel.

RENAULT

1910-ben az alapító Renault fivérek egyike, Louis megvásárolta a híres párizsi Champs-Élysées sugárúton az 53-as szám alatt található ingatlant, hogy ott kereskedelmi irodát és bemutatótermet alakítson ki.

A vendéglátás 1962-ben, egy teljes renoválás során került a profilba, ekkor nyitott meg a Pub Renault étterem és bár, ahol régi autók utasterére hajazó alkóvokban fogyaszthattak a vendégek. Egy újabb átalakítás után, 2000-ben L’Atelier Renault-ra nevezték át a helyet.

A földszinten butik, időszakos kiállítások, rendezvények és sportközvetítések várják a betérőket, az emeleten és a teraszon pedig a Le 53 Restaurant-Bar kapott helyet. A trendi és barátságos környezetben a francia konyha cseppnyit modernizált tipikus fogásai szerepeltek az étlapon - a múlt időt az indokolja, hogy a pandémia miatti bezárások után a szalon egyelőre étterem nélkül nyitott újra.